„Ne haragudj, hogy korábbra kellett hoznunk az interjú időpontját, a szomszéd teremben fúvósok fognak próbálni” – szabadkozik találkozásunkkor Katica, amikor leülünk a Hunyadivárosi Közösségi Ház egyik szobájában. Mint megtudom, ez a kecskeméti városrész kulturális életének szíve, és hiába a korábbi időpont, hamarosan trombiták és tubák hangja festi alá beszélgetésünket. „Végül is nagyrészt zenéről beszélgetünk” – teszem hozzá, később pedig már furcsán is hat a csend.

Ami a szomszédban lévőknek a rézfúvós hangszerek, az Katicának a gitár: nem létezik fellépés nélküle, természetesen beszélgetésünkre is elhozta magával. De nem csak a fotók kedvéért, búcsúzásként egy gyönyörű adventi énekkel örvendeztetett meg. „Az éneklés mindig az életem része volt – mondja a kárpátaljai Ungváron született és nevelkedett énekes, aki számára a népdalok jelentették a „belépőt” a zene elragadó világába. „Egymástól szereztük be a kazettákat, másoltuk őket, kézről kézre jártak a felvételek, illetve egymástól tanultuk meg a dalokat. Az Ungvári Művészeti Iskola Eszterlánc népdalegyüttesének a vezetőjétől is sok ilyen felvételt kaptam.”

Így jutott hozzá a Nagygazda volt az apám című népdalhoz is, melyet a később Kossuth-díjjal elismert és tavaly elhunyt Budai Ilona énekelt fel egy albumra, és amelynek köszönhetően egyre többen megismerhették Varga Katica nevét. „Kárpátalján mindig figyeltek arra, hogy az ott lévő maroknyi magyar közösség kapjon valamit és ne felejtse el az anyanyelvét és a hagyományait. A nagypapám egy újságban olvasta, hogy Beregszászon megrendezik a IV. Kárpátaljai Magyar Dalversenyt (az elsőt 1994-ben rendezték Ungváron – a szerk.), és arra buzdított, hogy induljak el népdal-kategóriában – mindez 2000-ben történt, amikor 12 éves voltam. Mivel nem volt autónk, vonattal utaztunk el Beregszászba, ami nagy szónak számított, mert addig Ungvárt és környékét alig hagytam el.”

Katica első fellépéseinek egyike

Igen ám, de a vonat reggel ment, este pedig jött, így más lehetőség híján Katica és családja nem tudta megvárni az egész napos verseny díjátadóját. „Másnap, az istentiszteleten az egyik testvérünk egyes számot mutatott az ujjával és lelkesen azt súgta, hogy Első lettél! Első lettél!, én pedig először értetlenkedve néztem rá.” Mint kiderült, ő is ott volt a versenyen, így ő tolmácsolta Katicának, hogy a többek között Vikidál Gyulát, Homonyik Sándort és Dévai Nagy Kamillát is a soraiban tudó zsűri neki ítélte a népdal-kategória első helyét. „Ez a verseny hatalmas fordulópont volt az életemben, mert lehetőséget kaptam arra, hogy megismerjem Ivaskovics Józsefet, Kárpátalja elismert zeneszerzőjét, a rendezvény főszervezőjét. Ugyanis később személyesen tőle tudtam átvenni a díjamat, egy hollóházi porcelánt.”

A kárpátaljai magyar zenei élet kiemelkedő alakja szívesen vállalta, hogy tanítja Katicát, akit később meghívott az ungvári gyülekezet énekkarába, és amikor üresedés volt az általa alapított Credo Verséneklő Együttesben, megkérte, hogy csatlakozzon hozzájuk. „Ideadott egy kazettát, rajta tizenkilenc dallal, hogy ezeket tanuljam meg. Ki kellett hallanom belőlük a nekem szánt szólamokat. Egy hét alatt sikerült, így átmentem a vizsgán.” A Credóval Katica előtt új világ nyílt meg: nem csak Kárpátalját, de az egész Kárpát-medencét bejárta. Szivacsként szívta magába a zenei ismereteket, miközben a haza és a magyar nemzet iránt érzett szeretete a családi háttérnek és az együttessel közösen átélt élményeknek köszönhetően egyre nőtt.

A Credo Verséneklő Együttes

„Ivaskovics József, aki egyébként az Ungvári Református Egyházközség presbitere is, fantasztikusan kalauzolt a zene világában. Ma is sokat tanulhatok tőle például a zene iránti alázatról. A határon túli lét megélése és az anyaországban szerzett tapasztalatok pedig tovább erősítették bennem azt a meggyőződést, hogy a magyar szó, a magyarul elmondott imádság, az anyanyelven felcsendülő ének utat nyit a közösségek megmaradásához” – magyarázza Katica.

„Néhány évvel később újabb mérföldkőhöz érkeztem, ugyanis ötszáz példányban megjelent az első saját lemezem Áldalak búval, vigalommal címmel. Az egyik gyülekezeti tagunk a megtakarított pénzét ajánlotta fel arra, hogy ezt elkészíthessük. Ez az ismert dicsőítő dalokat tartalmazó CD sokakhoz eljutott, elkezdtek egyre több helyre hívni, a Credo mellett már egyedül is vállaltam fellépéseket” – mondja az énekes, aki ma már többnyire Ivaskovics József versmegzenésítéseit adja elő. „Nagyon közel éreztem magamhoz a zenei világát, talán ezért is kúsztak a fülembe olyan hamar ezek a szerzemények, és ezért tudtam ezeket úgy előadni, hogy aztán másokat is megérintsenek.”

Ami a verseket illeti: Katica szerint a költők sokkal jobban meg tudják fogalmazni érzéseit és gondolatait, de ahhoz, hogy ezeket énekben át tudja adni másoknak, teljesen magáévá kell tennie az adott költeményt. „Manapság egyre jobban érezhető, hogy semmitmondó dalok és szövegek tömkelege zúdul az emberekre, aminek nem lesz jó vége. Ezért fontosnak tartom, hogy olyan értékeket adjunk át, melyek megszólítják az embereket. Kárpátalján megtapasztaltam, hogy a megmaradás záloga a saját hagyományaink, így a költészet ápolása, éltetése, a következő nemzedékeknek való továbbadása. Ez hangsúlyossá vált akkor is, amikor a Credóval olyan közösség előtt játszottunk, ahol ez nem volt magától értetődő.”

Az énekes elárulja: bár igencsak fiatalon csatlakozott az együtteshez, a tagok között eleinte nem csak ezért számított kakukktojásnak. „Szinte mindenki olyan kistelepülésről származott, ahol többségben magyarok élnek, míg én Ungvárról, egy olyan városból, ahol a kis létszámú magyarságot komolyan fenyegette az asszimiláció. A 2001-es népszámlálás szerint a megyeszékhelyen mindössze 6,9 százalékos volt a magyarok aránya, ma már sajnos a háború következményeként valószínűleg ez tovább csökkent. Mindig fontosnak tartottam az egymás iránti tiszteletet, így megtanultam ukránul, ezen a nyelven diplomáztam, valamint voltak orosz, ukrán és ruszin nemzetiségű barátaim, de a magyar az anyanyelvem és ennek ápolásán volt a legnagyobb hangsúly az életemben.”

Varga Katica az ungvári gyülekezetben nem csak énekkarban szolgált, de hitoktatott, sőt, „kazettamissziót” is végzett. „Ez annyit jelentett, hogy felvettünk a lelkész prédikációját vasárnaponként, és eljuttattuk azoknak, akik nem tudtak eljönni az istentiszteletre.” Persze katekétaként is elsősorban a zene jelentette a gyerekek szívéhez vezető utat. „A zenének az egyik különlegessége az, hogy kapcsolatot teremt ember és ember, valamint Isten és ember között. Mint egy híd, melyen átkelve találkozhatunk egymással. A zene számomra ajándék, amely által egészen kivételes pillanatokat élhetünk át, új dimenzióba léphetünk be, ahol semmi sem zavarhatja meg az Istenre figyelésünket.” Mint mondja, nem kellett rájönnie, hogy az éneklésnek szakrális jelentősége van az életében, hiszen mindig az volt, ebben élt és mindig természetesnek vette. „Örülök, hogy ezt a tálentumot kaptam Istentől.”

A fentiek tükrében meglepő, de Katica matematikusként végzett Ungváron. „A mérnöki pályával szemeztem, de végül a matematikusin kötöttem ki anélkül, hogy tudtam volna, mit szeretnék vele elérni” – emlékezik. Nem is dolgozott eredeti szakmájában, magyar anyanyelvűként és az ukránt jól beszélve fordítóként és a műsorokat feliratozó munkatársként az ungvári tévénél helyezkedett el, az itt szerzett tapasztalatok pedig egy mai napig tartó pályára állították rá. „Itt indult a média felé vezető utam, ugyanis később megtanultam híreket szerkeszteni, műsort vezetni, riportot készíteni és nem utolsósorban egy másik oldaláról ismerhettem meg Kárpátalját.”

Katica életében a mérföldkő volt a 2014-es év is, amikor összekötötte életét párjával és átköltözött Magyarországra. „Nagyon szerettem Kárpátalján élni, így amikor otthagytam a szülőföldemet, a szeretett munkámat, a gyülekezetemet, a templomunkat, azt sem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Isten azonban mindig megmutatta a helyes utat.”

Civil munkáit többnyire helyi lapoknál, kulturális és önkormányzati szervezeteknél végezte és végzi, de a gyülekezeti szolgálat is hamar megtalálta: Szajolban kántorizált és egy kis kórust is vezetett, később Kiskunfélegyházán ugyancsak zenei szolgálatot kezdett végezni, ahol szintén alapított egy énekkart – mai napig is ennek a gyülekezetnek a tagja családjával

„Kiskunfélegyházán nem hagyták, hogy meghúzzuk magunkat a hátsó padsorokban, Isten pedig mindig adott egy feladatot. Különösen hálás vagyok azért, hogy a gyülekezet imádságos háttérrel volt velünk, amikor gyermekünket vártuk.” Katica és férje évekig fohászkodott a gyermekáldásért, és egyre sokasodtak bennük a miértek. „Isten ekkor tanított meg igazán várni. Addig ez a szó nem sokat jelentett nekem, de miután megtapasztaltuk, milyen igazán várni valakinek az érkezését, teljesen más értelmet nyert. Mindazonáltal soha nem éreztük, hogy az Isten-kapcsolatunk megsínylette volna ezt a nehéz időszakot. Gyakran dúdoltam magamban József Attila Csöndes estéli zsoltárát:

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Olyan természetesnek vesszük, sőt elvárjuk, hogy a kérdéseinkre válaszokat kapjunk, de tudnunk kell elfogadni, ha ez nem történik meg. Lehet, nem voltunk még felkészülve a gyerekvállalásra. Isten tudta, hogy mi miért történik.”

Az imák meghallgatásra találtak, kisfiúk 2018-ban született meg, idén szeptemberben kezdte az iskolát. A várakozás gyötrelmét előtte zenei sikerek enyhítették: Katica az átköltözés után sem hagyta ott a Credo együttest, amellyel 2015-ben Magyar Örökség díjat kapott. Két évvel később pedig megjelent a zsoltárokat és dicséretetek tartalmazó albuma Mely igen jó az Úr Istent dicsérni címmel. „Ezek a pillanatok továbblendítettek a mélypontról” – mondja.

A zenéből mindig igyekezett egyre többet és többet kihozi, ezért döntött úgy idén tavasszal, hogy hátrébb szorítja a civil munkáját és jobban fókuszál az éneklésre. „Létrehoztam a saját honlapomat, videoklipet forgattunk és több egyéni fellépést vállaltam be a Credo koncertek mellett.” Katica az idei adventben és karácsony után tizenhét helyszínen lép majd fel, többnyire református gyülekezetekben. Jövő év elején pedig egy kis felvidéki körutat tervez, a Lévai járás magyarlakta kistelepüléseire viszi el dalait.

„A meghívások között akadt olyan művelődési ház, ahol nem egyházi jellegű műsort szerettek volna kérni. Amikor átnéztem a dallistámat, rájöttem, hogy adventben miről lehet énekelni, ha nem az időszak igazi lényegéről? Visszahívtam őket, hogy nem tudok kibújni a bőrömből és csak azt tudom hitelesen előadni, amit eddig is. Azt mondták, nem baj, jöjjek és énekeljem azt, amit szoktam” – idéz fel egy koncertegyeztetést.

Katica repertoárja alapvetően megzenésített versekből áll, de nem hagyta el a népdalt sem, és a dicsőítő dalok is a fellépések részét képezik. „Egy olyan műsor alkalmával, ahol magyarságtudatú verseket adok elő, képzeletbeli utazást teszünk Nagy-Magyarországon, de ugyanígy vagyok az istenes versekkel is. Arra kérem Istent, hogy úgy alakítsa a dolgaimat, hogy a tálentumaimnak megfelelő hivatást tudjam végezni. Amiben ki tudok teljesedni, és örömet tudok szerezni másoknak is. Ez is egy misszió, hiszen az általam előadott versek között több is kezd kikopni a köztudatból, vagy éppen kevésbé ismert, kortárs alkotók művei.”

A jövőbe tekintve az egyéni karrier megalapozása mellett Katicának egy vágya van: „Szeretnék már egy kicsit hazamenni Kárpátaljára. A háború kitörése előtti napon Beregszászban énekeltünk. Akkor talán mindenki úgy látta, hogy hamar véget ér a harc, egy gyülekezet meg is hívott későbbre egyéni fellépésre. De a koncert hetében új törvényt hoztak arról, hogy nem lehet ilyen jellegű zenés eseményeket tartani, így le kellett mondani. Várom az időt, amikor csak úgy hazalátogathatok és felléphetek. Mindazonáltal örülök minden apró dolognak és igyekszem mindenből a legjobbat kihozni. Ez határozza meg az életemet. Van egy kedvenc Igém, amely az otthonunkban is ki van akasztva: ’A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.’ (Préd 7,14) Próbálom ehhez tartani magam, mert nagyon sok jó napom van és rengeteg ajándékot kaptam Istentől. Amikor pedig valami nem úgy sikerül, azt is el tudom fogadni.”

Interjúnk után én is kóstolót kaphattam Katica művészetéből, a várakozáshoz kapcsolódóan Losonczi Léna Advent című versét énekelte el, természetesen gitárkísérettel. Álljon itt néhány sor a dalból, mely alapot vetett saját adventi készülődésemnek is:

„Nekem az Advent üzenet,
szelíd zengésű üzenet, 
hogy ráfigyeljek az örök fényre
sok földi csillogás helyett.

Nekem az advent a fénylő remény,
Így biztat Jézus: Eljövök, ne félj!
Velünk van mindig, ahogy ígérte.
Istennek hála és dicsőség érte.”

Istennek hála és dicsőség érte!

Varga Katica az alábbi időpontokban és helyszíneken koncertezik decemberben:

December 12., 18:00 - Kisvárda, református templom (Credo)
December 14., 16:00 - Szank, Művelődési Ház (Credo)
December 15., 10:00 - Nádudvar, református templom (Credo)
December 15., 16:00 - Létavértes, református templom (Credo)
December 18., 17:00 - Kecskemét, református templom (egyéni)
December 22., 10:00 - Tatabánya, bánhidai református templom (egyéni)
December 22., 14:30 - Dunaalmás, református templom (egyéni)
December 29,. 17:00 - Szajol, református templom (egyéni)

Képek: Credo Verséneklő Együttes, Dezső Attila, Varga Katica magánarchívum