„Sokkal könnyebb elképzelnem egy imádkozó gyilkost vagy prostituáltat, mint egy önhitt alakot imádkozni. Semmi sem áll oly mértékben hadilábon az imával, mint az önteltség."
Dietrich Bonhoeffer
Detektívregény tanít az Istenbe vetett bizalomról
Mit rejt a sírkamra, és ki töröl le minden könnyet? A starnbergi négyek – ezzel a címmel jelent meg Alexander Lombardi és Sandra Binder kalandregénysorozatának első kötete. Győriné Vincze Krisztina gazdagréti lelkipásztor könyvajánlója.
Azt a kijelentést, hogy a mai fiatalok már alig olvasnak, több külföldi és magyar kutatás is megdöntötte, hiszen a Z generáció egyre több papíralapú könyvet olvas. Amikor a gyermekeim elkezdték megszeretni az olvasást, és egyre izgalmasabb történetekre vágytak, akkor izgatottan bújtam a keresztyén könyvesboltok polcait, hogy haza tudok-e nekik vinni olyan könyvet, amit keresztyén értékrendre alapozva, Isten Igéjével összhangban írtak meg. Nem szerettem volna, hogy „kifolyjon a könyv lapjairól a vér”, sem azt, hogy a szellemvilág izgalmas alakjaival való küzdelem által kússzon be az ezotéria, a New Age vagy bármilyen más keresztyénségtől idegen szellemiség a gyermekeim életébe. Bár most már egyre nagyobb számban látnak napvilágot a fiatalok világához kapcsolódó keresztyén regények, sajnos tíz évvel ezelőtt hiába kerestem ezeket a könyveket a keresztyén könyvesboltokban, nem igazán voltak még elérhetők. Ezért izgatottan vettem kezembe Alexander Lombardi és Sandra Binder A starnbergi négyek című könyvsorozatának első kötetét (Mit rejt a sírkamra, és ki töröl le minden könnyet?), hogy vajon azzá a könyvvé vagy azon könyvek közül eggyé válhat-e majd a gyermekek számára, amit én évekkel ezelőtt annyira kerestem a saját gyermekeim számára?
Alexander Lombardi és Sandra Binder elsősorban A starnbergi négyek című gyermekkönyv-sorozat megírásával kezdtek ismertté válni a németországi keresztyének számára. Alexander Lombardi a Starnbergi-tónál lévő Élet Szava gyermek- és ifjúsági misszió vezetője, ezért a könyv tinédzser szereplői bár kitalált szereplők, a megformált karakterek mégis életközeliek, akikhez a tinédzserek is jól tudnak kapcsolódni. Hamar megjelenik előttünk és szívünkbe zárjuk a „kütyürajongó” Frankyt, az óvatos és együttérző Emmát, valamint a kalandvágyó, sokszor önfejű Antoniát és a gyorsan alkalmazkodó, mégis bátor Jaront. A sorozat történetei ennek a négy barátnak a kalandos mindennapjait követik végig, akik a Starnbergi-tó környékén rejtélyes eseteket oldanak meg.
A könyv múltban és jelenben játszódó cselekményei nemcsak a családi kincset mentő Benjáminnal és a starnbergi négyek tolvaj utáni nyomozásának izgalmaival tartják fogva figyelmünket, hanem a történések mélyén végig ott húzódnak az Istenben való bizalom és a hit sokszor feszült és nehéz kérdései is. A szerzőpáros úgy beszél a hitről, mint ami az élet természetes része, hiszen egy-egy főszereplőből fel-feltör a kilátástalanság idején az Isten létében való megkérdőjelezhetetlen hit egy-egy hitvallásos mondatban, imádságban. Nem egy templom falai közé száműzött vallásos cselekedetként mutatja be az imádkozást, hanem a fiatalok számára is elérhető erőforrásként, mellyel Isten a legsötétebb élethelyzetben is megragadható, mintegy alátámasztva azt a keresztyén mondást, hogy Isten mindig „csak egy imádságnyira van tőlünk”. Így fordul Antonia Istenhez akkor, amikor elveszti a bizalmat édesapjában, barátaiban, és egyedül marad félelmeivel, kétségbeesésével. Elmondja Istennek az egész helyzetet, és várja, hogy Neki legyen valami olyan megoldása, amit ő még nem lát, de Isten igen.
A hit nemcsak a személyes életekben van jelen, hanem – anélkül, hogy a könyv a „bizalomébresztő” címet viselné – mélyen meghatározza a felszín alatt futó cselekményszálakat is. Számomra ez tette ezt a könyvet igazi értékké. Mert miközben egy Krisztus születése előtti jeruzsálemi családi dráma összefonódik a jelenben történő műkincs elrablásának nyomozásával, közben egyáltalán nem mindent elnyomóan és erőltetetten van jelen a hit kérdése, hanem mintegy észrevétlenül, búvópatakként tör felszínre a történetek egy-egy jelentős pontján. Mivel a nyomozás izgalma magával ragadja az olvasót, fel sem tűnik, hogy az Isten gondviselő szeretetébe vetett bizalom nemcsak a múltbeli történés szálait szövi át, hanem erősen jelen van az „akkor és ott” történéseiben is.
A szerzőpáros él azzal az adottságunkkal, hogy amikor olvasunk vagy filmet nézünk, akkor „leengedjük a tudatunkban lévő válaszfalakat”, és egyszerűen csak engedjük, hogy magával ragadjon minket az olvasott vagy a látott dolog. Ennek valóságát tapasztaljuk nemcsak a fiatalok, hanem a saját életünkben is, amikor egy-egy filmen vagy olvasmányon keresztül olyan ideológiák, rejtett üzenetek érnek el minket, melyek nem célirányosan, hanem csak egy-egy félmondatban, kisebb jelenetekben elrejtve gyakorolnak ránk hatást. Ennek megvannak sajnos a maga hátulütői – ezért egyáltalán nem mindegy, mit engednek a szülők nézni vagy olvasni gyermekeiknek –, de megvan a maga áldása is, hiszen ez ajándékká lehet, amikor Isten országának kincseit rejtik el a sorok között. Így történhet meg, hogy a könyv végére nemcsak a memóriánkba íródik a jeruzsálemi családi ereklyén lévő mondat: „Isten letöröl minden könnyet a szemünkről”, hanem a könyv „belső bizonyságtétele alapján” a szívünket is kezdi „átmelegíteni”, hogy Isten jó és gondot visel akkor is, amikor a történések nem éppen azt támasztják alá.
Ezt a bizalmat és a generációkon átívelő hit ajándékát tárja elénk Antonia édesapjának egyik mondata: „tudom, hogy – Isten – szeret engem, és soha nem hagy cserben, és nem enged semmi olyan dolgot az életemben, ami nem a javamat szolgálja. Bízom benne, mert ő jó apa: az én mennyei apukám”. Ha gyermekeinknek, fiataljainknak csak ez a két dolog ajándékként eléri a szívét ebben az egyébként detektívregények izgalmát is magában hordozó könyvben, miszerint van Valaki, akiben akkor is bízhatunk, ha minden veszni látszik, aki minden könnyet letöröl majd a szemünkről; és a Benne való hit, valamint az imádság legalább olyan természetes része lehet a mindennapi életnek, mint Antonia kalandos hétköznapjainak, akkor már sokkal többel gazdagodnak, mint azt első ránézésre gondolnánk.
Bátran mondhatom, hogy ha tíz évvel ezelőtt ott találtam volna ezt a könyvet a keresztyén könyvesboltok polcán, akkor örömmel adtam volna a fiatal tinédzser gyermekeim kezébe. Nemcsak egy-egy kiemelkedő ünnep vagy életesemény alkalmával lephetjük meg kistini és nagytini gyermekeinket vele, hanem hiszem, hogy az év bármely időszakában áldássá fog számukra válni!
Győriné Vincze Krisztina,
a Gazdagréti Református Gyülekezet beosztott lelkésze
A gyanú Antonia édesapjára terelődik. Antonia és barátai, Emma, Franky és Jaron azonban ezt nem akarják elhinni, ezért maguk indulnak a tolvaj felkutatására. Eközben rátalálnak egy ősrégi kincs darabjaira, ami újabb rejtélyek felé vezeti őket. A nyomozás alatt újra és újra felbukkan egy bizonyos idézet a Bibliából. A négy barát rájön, hogy mások is a kincs nyomába eredtek. Barátságuk kemény próbatétel elé kerül.A könyvbe itt lehet beleolvasni: https://encian.hu/wp/wp-content/uploads/Mit-rejt-a-sirkamra-minta.pdf
Bővebb információ: https://encian.hu/konyveink/mit-rejt-a-sirkamra/
A szerzőről: Alexander Lombardi a Starnbergi-tónál lévő Élet Szava gyermek- és ifjúsági szervezet vezetője. Könyveket ír, musicaleket ír és rendez, valamint táborokat szervez gyerekeknek és fiataloknak, amelyek évente mintegy 28 000 embert érnek el.