Pontosan ennek lehettek szem- és fültanúi – de helyesebb, ha úgy fogalmazok: megajándékozottjai – azok, akik vasárnap délután a rákoskeresztúri (XVII. kerület) Vigyázó Sándor Művelődési Házban meghallgatták Sóskuti Zoltán különleges lemezbemutató koncertjét. Egy olyan világ ihlette zenei anyagot mutatott be a szerző, melyben könyvet olvasni egy lepukkant szubkultúra különc hóbortja csupán, vagy épp üldözött, s emiatt veszélyes vesszőparipája. Melyben az udvarias szó és a tiszteletteljes mozdulat egy maroknyi időkapszula-szökevény avítt és érthetetlen különcködése. És amelyben vannak a lázadók, az összeesküvők, akik „évszázados emlékekkel a szívükben még hisznek”…
Talán még egy évszám is eszünkbe jut erről: 1984.

Ezt a képvilágot idézi meg a lemez címadó dala, az Összeesküvők. Az összeesküvők, akik a hovatovább uralkodó (t)renddel szembeszegülve nem hajlandók haladni a korral, él bennük a dac, s van merszük egymáshoz tisztelettel szólni, Istenhez imádkozni. És hinni: ő a legnagyobb szeretet.

A látszólag lehangoló nyitány után azonnal ez az üzenet bomlott ki Sóskuti Zoltán koncertjén, mint ahogy – nem mellesleg – minden áldott vasárnap az igehirdetések alkalmával. Sóskuti Zoltán ugyanis a Budapest-Rákoskeresztúri Református Egyházközség lelkipásztora. És megrögzött lázadó, összeesküvő, aki e kifordult világban is hétről hétre mosollyal hirdeti az örömhírt, ami egyben az egyházközség jelmondata is: „az Isten szeretet”.

Ebből az üzenetből kaptak most hangszerelve azok, akik betévedtek a Vigyázóba. Apropó hangszerelve: a koncerten a keresztúri gyülekezet számára jól ismert arcok nyüstölték a hangszereket. A gyülekezet kántora az orgona helyett a szintetizátorok billentyűinek csapott oda, hogy a fal adta a másikat, és a vasárnapi istentiszteletek zsoltáraihoz, dicséreteihez zenés kíséretet adó gitárosok sem takarékoskodtak a hangerővel. Csodálatos, nagyon komoly zenei és lelki élményt nyújtó produkció volt, melyen valóban rajta volt Isten áldása, ezt érezte néző és előadó egyaránt.

A komor hangulatú nyitószám ellenére a remény, a hit, a bizakodás hangjai csendültek fel Sóskuti Zoltán és zenésztársai tolmácsolásában vasárnap délután a keresztúri Vigyázó Sádor Művelődési Házban. A reményé és az abba vetett hité, hogy Istennel semmi sem lehetetlen. Így az sem, hogy ez a mi összeesküvésünk-összekapaszkodásunk egyáltalán nem hiábavaló…

Soli Deo Gloria!

Szűcs Dániel
Képek:Horváth János István