„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
A völgy ajándékai
A politikai pártok után az egyházat tartják a legkevésbé megbízható szervezetnek a fiatalok, ezért is fontos, hogy a Művészetek Völgyében személyes találkozásoknak adtak teret a reformátusok és az evangélikusok július utolsó hetében - mondja Galambos Ádám teológus. A protestáns egyházak tárt kapukkal várták a látogatókat Magyarország legnagyobb összművészeti fesztiválján.
A Művészetek Völgye forgatagában a nyugalom szigeteként ismerték meg a fesztiválozók a taliándörögdi református, valamint a néhány száz méterrel arrébb elhelyezkedő evangélikus udvart. A balatonfelvidéki falucska dombján, az 1821-ben épült evangélikus templomban és környékén Galambos Ádám teológus, az evangélikus egyház Gyülekezeti és Missziói Osztályának munkatársa kalauzolta el stábunkat.
Szerencsekerék
Az udvar napfényes, élettel teli, mégis nyugodt. Felejthetetlen beszélgetések, mély imák, izgalmas kérdések, örömteli játékok színtere. A bejáratnál a látogatók az egyházban teljesen szokatlan tárggyal, egy szerencsekerékkel találják magukat szembe.
– Ez a kerék segít eligazodni az udvar kínálatában, bárhol áll is meg a forgatás után, minden egyes kis eleméről nagyon sok mondanivalónk van – árulja el Galambos Ádám. A kerítés tövében éppen egy fiatal pár él a „kérdezd a papot” lehetőséggel. – Egy ilyen fesztiválon az egyház kilép a megszokott környezetéből, így könnyebben tudunk beszélgetéseket kezdeményezni. Nagy öröm, amikor visszatérő vendégekkel is találkozunk, akik sok izgalmas kérdést tesznek fel nekünk akár az Isten országáról, akár a reformáció koráról.
Az öt perc 500 című kiadványunk a lutheri tanítások alapján biztatja elcsendesedésre az olvasókat. A kis leporelló abban is segít, hogy végiggondoljuk a napunkat, és választ adjunk olyan egyszerű kérdésekre, mint például hogy mi volt a nap ajándéka, és miért lehetünk hálásak. Az egyik legszebb élményem az volt amikor egy pár kezébe adtam a kiadványt, leültek és három órán át beszélgettek egymással ezekről a kérdésekről. Öröm volt látni, hogy időt szakítottak Istenre és egymásra.
Sakk, a világ legjobbjával
Az evangélikus udvar a játékos kedvű látogatóknak is sok érdekességet tartogat. Népszerű a Luther-totó és a Biblia-totó, de az igazi meglepetés akkor ér, amikor a sakktábla mellett megpillantjuk minden idők legjobb sakkozóját, Polgár Juditot.
– A Polgár Judit Alapítvány egy egyedülálló, új módszertani programot dolgozott ki az általános képességfejlesztésre, a logikus és kreatív gondolkodás elősegítésére, a digitális korban fellépő gondolkodásfejlődési hiányosságok pótlására. Az evangélikus óvodákban is szeretnénk bevezetni ezt a képességfejlesztő programot. Polgár Judit erről is szívesen beszél az érdeklődőknek, akik pedig sakkozni akarnak, számos kisebb-nagyobb sakktáblán kipróbálhatják tudásukat – mondja a teológus.
Bora Moda
Jó lehetőség az egymásba vetett bizalom tesztelésére a zöld talicska, amivel egy vékony pallón kell egyensúlyozni anélkül, hogy a másikat a földre borítanánk. Az evangélikus udvarban a gyerekekre is gondolnak, az egyik legnépszerűbb a zsákbamacska, de sokan társasoznak vagy kreatívkodnak a babzsákokon üldögélve. A Bora Moda felirat alatt, Luther Márton felesége, Bora Katalin ruháit, valamint a reformáció korának emblematikus öltözékeit lehet felpróbálni. Sokan pózolnak szerzetesi ruhában vagy Luther-kabátban. Ha valakinek nyomdázni támad kedve, Luther híres mondásait és bibliai igéket nyomtathat, amiért (egy fesztiválon különösen hasznos) ajándékok – többek között kulacs és elemlámpa – járnak. A nagy melegben mindenkinek jól esik egy hűs limonádé, amit „lelki fröccs” néven kínálnak egy bibliai ige kíséretében a vendéglátók, de örömmel kóstoltatják a kiváló kézműves sört, ami a két nagy reformátor, Kálvin és Luther nevét viseli.
Völgybéli találkozások
A humor és játékos feladatok megadják a kert jó hangulatát, bent a templomban pedig kiállítás látható, ahol evangélikusok osztják meg gondolataikat a hitről. A templompadokra ragaszott portrék vallomások arról, hogy miért jó Istenhez tartozni.
Kertelés nélkül
Galambos Ádám azt mondja, a Művészetek Völgye egyik legnagyobb hozadéka, hogy párbeszédek alakulnak ki a hitről. A fiatalok kertelés nélkül beszélnek arról, hogy miért érzik magukat távol az egyház gondolatától. – Egy nyolcezer fős ifjúságkutatásban a fiatalok azt mondták, hogy a politikusok után az egyházakban bíznak a legkevésbé. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a Művészetek Völgyében személyes kapcsolatot teremthessünk azokkal az emberekkel, akik sosem térnének be a templomainkba. Azt tapasztaljuk, hogy sokan idegenkednek az egyháztól, de a transzcendensre mégis nagy az igény. Ha az egyház és a fiatalság közötti szakadékot nem hidaljuk át, akkor a távolság tovább növekedhet. A református és az evangélikus udvar munkatársai is azon fáradoznak, hogy közel hozzák egymáshoz és Istenhez az embereket. Van remény arra, hogy hosszú távú kapcsolatokká válhatnak a völgybéli találkozások.
Vébédöntő a templomudvarban
A Tarisznya Evangélikus Udvarban azokra a sportrajongókra is gondolnak, akiknek nincs lehetőségük megnézni a vizes világbajnokság egyik kiemelkedő eseményét, a magyar férfi pólósok világbajnoki címért folytatott küzdelmét A Magyarország – Horvátország vébédöntőt a templomudvarban egy óriáskivetítőn követheti a közönség este. Több százan buzdítjuk a fiúkat, a sorokban ott szorít Fabiny Tamás evangélikus püspök is. Az aranyéremért intézett fohászunk azonban ezen az estén nem hallgatta meg az Úr, be kell érnünk a dobogó második fokával. De ahogyan Imre Zita református lelkipásztor fogalmazott egy korábbi interjúban: Isten nem nyúl bele a meccsbe, hanem gyönyörködik a győztesben és együttérez a vesztessel.
Fekete Zsuzsa
Képek: evangelikus.hu, Márki Péter
A Művészetek Völgyében készült korábbi írásainkat itt olvashatják.