A Kegyes kétbalkezes könyvek alkotója és felesége, Bridget a Harmat Kiadó vendége volt július 8-án este a budapesti Wesselényi utcában, ahol a nemrég megjelent Ezüstnyírfák könyvről beszélgettek. A helyi baptista gyülekezet moziterme megtelt a fanyar humoráról, mély emberismeretéről híres íróra és feleségére kíváncsi tömeggel.

Az alkalom azonban több volt, mint könyvbemutató: Naszádi Krisztina, a Harmat volt főszerkesztője Adrian Plass életét, írói pályájának fejlődését magába foglaló beszélgetést kezdeményezett. A humorral, életpéldákkal színesített beszélgetés megmutatta, hogyan vált az író a keresztény szatíra egyik legnagyobb képviselőjévé.

Bridgettől megtudtuk, férje írói munkássága komoly krízissel kezdődött. „Egy alkalommal letérdeltünk a konyhakőre, és azt kértük Istentől, használjon minket fel, küldjön bárhova, mi megyünk. Keresztényként valójában sohasem gondoljuk ezt komolyan. Hat hónappal később Adrien idegösszeroppanást kapott, elveszette a munkáját, a gyülekezet sem tudott mit kezdeni a helyzettel. Szociális munkát vállalt, és nagyon nehéz körülmények között kellett dolgoznia. Csődnek éreztük az életünket, férjem ekkor kezdett el írni napi egy órát, hogy az idegeit helyrehozza. Isten ezt a mélypontot felhasználva indította el Adriant íróként.”

Megváltozik a személyiségünk?
Adrian szerint bár életünk során az egyes állomások formálnak minket, a személyiségünk veleje és lényege alapvetően nem változik. „Mike Tyson, a »nagyon híres amerikai evangelizátor« azt mondja: »tervezni jó dolog, egészen addig, amíg valaki behúz egyet az arcodba«”.

A keresztény életmód is hasonló folyamaton megy keresztül. A legnagyobb válságok és mélységek a legkomolyabb fejlődési lehetőségeket jelenthetik, de ezeket nem látjuk előre. Tervezünk, de az élet olykor „behúz egyet az arcunkba”, és ez hatással van ránk. Mindig is volt humorérzékem, mindig megtaláltam, mi lehet vicces egy helyzetben. Mielőtt megtértem volna, a humoromat kegyetlenül használtam fel mások ellen. Ha a legrosszabbat odaadod Istennek, ő újra tudja azt hasznosítani. Istennek átadtam a humorérzékemet. A hozzáállásom nem változott a humorhoz, de Isten már másra és máshogy használja fel azt. Sokkal inkább arról van szó, hogy kinek adjuk át a döntéseink felett az uralmat úgy, hogy közben megmaradunk annak, akik valójában vagyunk.”

Gyülekezeti tagok mint karakterek
Arra a kérdésre, hogy az író honnan merít ihletet könyveinek karaktereihez, Adrian az előadásiból és a gyülekezeti életből szerzett tapasztalatok alapján válaszolt. „A Kegyes kétbalkezes egyik női alakját egy gyülekezeti tagról mintáztam meg, aki sokat beszélt arról, hogy mit tett a megtérése előtt. Íróként körültekintőnek kell lennünk, mert az emberek magukkal azonosítják az egyes könyvbéli szereplőket. Többfajta emberrel találkoztam a gyülekezetben, őket figurázom ki könyveimben. Vannak élő karikatúrák is. Egy alkalommal egy férfi odalépett hozzám, és azt mondta: »Utálom magát, nem olvastam a könyveit, de hallottam róluk és ez pont elég.« Miután hallotta az előadásaimat, megváltozott, és közölte, hogy most már szeret engem. Ennek a férfinak szélsőségesek az érzelmei, ezek a reakciók teljesen természetesek voltak a részéről. Sok visszajelzést kapok, ezek személyesek, az olvasók az életük sűrűjéről beszélnek, mert azonosulnak a szereplőkkel és barátként tekintenek rájuk, ahogy rám is.”

Az író az Ezüstnyírfákban másfajta karaktereket kelt életre korábbi könyveihez képest. „A könyv alapvetően két élményből táplálkozik. Az első olyan alkalom, ahol a saját gyülekezeti ifjúsági csoportom gyűlt ismét össze harminc év után. A találkozás »érzelmi vérfürdő« volt. Az egyik férfi arról számolt be, hogy még mindig szerelmes a harminc évvel azelőtt megismert lányba. Ez az egykori ifis fiatal ma családapa három gyermekkel, de még mindig érez szerelmet a lány iránt. Voltak továbbá olyanok, akik keresztények voltak, de elhagyták hitüket. A második élmény az egyik szálláshelyünkhöz kapcsolódik, ami nagyon kísérteties volt, úgy éreztük, mintha szellemjárta helyen lennénk. A két élmény végül így forrt össze bennem: mi lenne, ha öt-hat ember összegyűlne egy ilyen házban egy hétvégére, és megosztanák egymással a legnagyobb félelmeiket. A könyv főszereplője egy harmincas éveiben járó férfi, akinek épp most hunyt el a felesége. Azt a fajta gyászt, amit ez a férfi érez, az édesanyám elvesztésekor érzett érzéseimből merítettem.”

Veszélyes dolgokat kimondva
Bridget elmondta, a keresztények gyakran szembesülnek azzal az elvárással, hogy a harag, a düh nem helyénvaló, ezért ne is éljék meg ezeket az érzéseket. „Nekünk, keresztényeknek szükségünk van egy biztonságos helyre, ahol veszélyes dolgokat is kimondhatunk. A keresztény világ nagyon bekorlátol minket azzal, hogy milyen elképzeléseket, koncepciókat enged meg nekünk felfedezni. Az Ezüstnyírfákban a szállásadó Angela háziasszonyt megcsalta a férje. Láthatjuk, hogyan viselkedne egy ilyen biztonságos helyen egy keresztény asszony: megéli a haragot, ami teljesen normális. Legszívesebben téglát vágna a férjéhez, ezt azonban nem teszi, mert enged Jézusnak. Nagyon sok emberrel találkozunk, akiket megbántottak és ez nagyon fáj nekik. Sok a düh bennük, amit nem akarnak kiengedni, próbálják kikerülni a megélést, és egyből a megbocsátásra akarnak ugrani. Nem az a kérdés, hogy vannak-e ilyen érzéseink, hanem hogy mit kezdünk velük. A sebeink begyógyulásához nélkülözhetetlen ez a biztonságos hely.”

Az Ezüstnyírfák olyan lelki utazás, amelyben a szerző a maga sajátos világlátásával néz a szereplők álarcai mögé. Ahogy a hétvége eseményei zajlanak, az élet nagy kérdései is terítékre kerülnek – sérelmek, veszteség, félelmek, hit, szeretet, remény. Adrian és Bridget életpéldája minden olvasónak azt üzeni: a Teremtő kezébe helyezve az életünket a saját félelmeinkkel, visszásságainkkal is megbékélhetünk.

Somogyi Csaba
Képek: Harmat Kiadó, Füle Tamás