Az Ige egyháza vagyunk, a reformátusoknak mégis mindössze egyötöde veszi kezébe bármilyen rendszerességgel a Szentírást – derült ki korábbi interjúnkból, amelyet Pecsuk Ottó református lelkésszel, a Magyar Bibliatársulat főtitkárával készítettünk. Bár ez a megállapítása egy 2008-as felmérés adatain alapszik, amelyet a Biblia évében készítettek, nem túl valószínű, hogy érdemben javult volna azóta a helyzet, ami különösen annak fényében szomorú, hogy nemcsak ismernünk kellene a Bibliát, hanem az életünket is hozzá kellene szabnunk. Mentségünkre legyen szólva, hogy a Szentírás korántsem könnyű olvasmány – azok számára sem, akik tanultak róla, hát még azok számára, akik nem. A Magyar Bibliatársulat éppen ezért küldetésének tekinti, hogy segítse a megértést.

Március első vasárnapja minden évben bibliavasárnap egyházunkban, bevezetése a Szentírás terjesztéséért hazánkban is sokat tett Brit és Külföldi Bibliatársulat 1804. március 7-i alapításának századik évfordulójához kapcsolódott. Sokan nemcsak ezen az egy napon tartanak tematikusan kapcsolódó programokat, hanem több napon vagy több héten át, hogy felhívják a figyelmet a bibliaolvasás fontosságára, és emellett hasznos segítséget is adjanak ahhoz, hogyan közelítsünk az igeolvasáshoz. Ilyen program volt az az online alkalom is, amelyet a Budapest-Budai Református Egyházközség BudaTéka nevű csoportja szervezett, és amelyen Pecsuk Ottó adott elő a bibliafordításokról, a résztvevők kérdéseire is válaszolva. Cikkünk rövid összefoglalója az elhangzottaknak.

A végtelen Istentől a véges emberig
„A bibliafordítások kérdésköre szorosan kapcsolódik a keresztyén egyház kérdéseihez, ezért nem pusztán technikákról szól, hanem Isten beszédének a lefordításáról is” – fogalmazott előadásában Pecsuk Ottó. Kifejtette: a keresztyénség egyedülállónak számít a vallások között abból a szempontból, hogy a Biblia az emberi kultúra minden nyelvén ugyanolyan fontos könyv. „Bár a héber, görög és latin nyelveket sokan szent nyelvként kezelik, Isten Igéje mégis minden nyelven átadható. A Bibliát eredetileg héberül, arámiul és görögül írták, ezért nem árt, ha vissza tudunk menni a forrásnyelvekig, mert a fordítás során csorbulhatnak az információk, jelentésárnyalatok. Egyetlen fordítás sem tökéletes, bibliahasználóként ugyanakkor megtapasztalhatjuk, hogy mindezek ellenére a fordítás is »élő és ható«.”

Az előadó szerint már az is önmagában fordítás és átvitel, hogy a végtelen Isten a véges emberrel akar beszélni. „Isten nemcsak lefordítja nekünk kijelentéseit, hanem minket is lefordít saját magának Krisztusban. Krisztus maga egy fordítás ember és Isten között. Ennek továbbvitele, hogy a Jézusról szóló Szentírás a legkülönfélébb nyelveken is működik. A Biblia megadja a lehetőségét annak, hogy fordítsuk.” A Biblia maga is több példát ad arra, hogy mi van akkor, amikor az emberek már nem ismerik és nem értik a korábbi szövegeket. Amikor például Ezsdrás próféta idején felolvasták a törvényt a fogságból visszatért népnek, a lévitáknak magyarázniuk vagy fordítaniuk kellett azt. A héber szöveg itt olyan kifejezést használ, amely egyszerre jelenthet fordítást és magyarázatot is.

„A fordítás éppen olyan ihletett, mint az eredeti szöveg” – magyarázta Pecsuk Ottó, hozzátéve, hogy azért ő is tudna negatív példákat sorolni a fordítástörténetből. Szerinte éppen ezért érdemes bevezetnünk a legitim fordítások fogalmát. „Ha a hívő közösségnek szüksége van fordításra, ez a missziói helyzet ad legitimitást az újabb fordításnak. A fordítás valódi értéke persze évtizedekkel később derül ki, ha fennmarad a rostán.” Bár a rossz példák miatt olykor ő is szívesen beleszólna abba, kik fordíthatnak Bibliát és kik nem, ugyanakkor azt is belátja, hogy a minőség mind formális, mind értelmi megfeleltetés szempontjából széles spektrumon mozog. „Bizonyos értelemben örülhetnénk is minden olyan fordításnak, amely eljut abba a fázisba, hogy sokak számára elérhetővé válik.”

A nyelv változásaihoz érdemes igazodni, Pecsuk azonban arra figyelmeztetett, hogy ezt ne keverjük össze a világhoz való igazodással. „Én a nyelvet eszköznek tekintem, amely az emberi társadalommal együtt változik, és mindig egymás megértése a célja.” Minden nyelv más ütemben változik, de általánosságban elmondható, hogy húsz-harminc évente érdemes ellenőrizni, nem avult-e el a fordítás nyelvezete, ötven évente pedig akár új fordítást is meg lehet fontolni. A bibliafordításnak is megvan a maga protokollja: nem sorrendben halad, hanem az úgynevezett könnyebb könyvekkel kezdődik, általában az evangéliumokkal, az Ószövetségnél pedig az elbeszélő jellegű könyvekkel. Ez lehetőséget ad arra, hogy a fordító megtalálja a maga hangját. A végére maradnak a nehezebb könyvek, például a Zsoltárok.



Fordításból lelki nyelvvé
A bibliafordítások történetének első állomásának az úgynevezett Septuaginta tekinthető, amely az ószövetségi iratok első teljes görög fordítása volt. Ez az egyiptomi diaszpóra idején születhetett, és magát a fordítást valószínűleg a mózesi törvényekkel kezdték. A Septuaginta olyan könyveket is tartalmaz, amelyeket mi, magyar reformátusok már nem tartunk az ószövetségi kánon részének, helyette a héber kánont tartjuk mérvadónak. „A mi Ószövetségünk a Krisztus utáni zsidóság Bibliája” – magyarázta az előadó. Ezzel szemben a katolikusok és az ortodoxok Ószövetsége a Septuagintára vezethető vissza, hiszen az általuk preferált Vulgata, a teljes Biblia latin nyelvű fordítása a Septuagintához igazodott. Az Újszövetség azonban vitathatatlanul azonos összetételű minden történelmi felekezetnél.

Az első magyar nyelvű és teljes katolikus bibliafordítás Káldi György nevéhez fűződik, ez körülbelül harminc évvel későbbi, mint a protestáns Vizsolyi Biblia. A Káldi-Biblia a Vulgata alapján készült, fordítását Bethlen Gábor erdélyi fejedelem finanszírozta. A katolikusoknak ezután egészen a huszadik századig nem volt más teljes bibliafordításuk. A Szent István Társulat új fordítása 1974-ben készült el, ma a katolikusok emellett használják még az eredeti források alapján felülvizsgált szövegű Káldi-Neovulgátát, valamint egyéb Újszövetség-fordításokat is, mint például a Békés–Dalos párosét vagy Simon Tamás Lászlóét. „Kezdeti lemaradásukhoz képest a katolikusok mára már sok tekintetben lelkesebben olvassák a Bibliát, mint mi, reformátusok” – jegyezte meg Pecsuk.

A protestáns magyar bibliafordításokról elhangzott: Károli Gáspár és társai csak azért előzhették meg Heltai Gáspárt, mert Heltai kötetenként jelentette meg fordításait, így nem jutott a végére. A Károli-fordításnak ma 25-30 revízióját tartják nyilván, ezek közül kiemelkedik az 1908-as Biblia és annak későbbi változatai. Az új, ökumenikus protestáns bibliafordítás 1975-ben jelent meg, elkészülténél fontosabb szempont volt az érthetőség, mint a Károli-Bibliára való hasonlítás. Ennek is több revíziója készült, a legújabb a 2014-es, amelyet RÚF 2014-nek rövidítünk. „Mindenkinek más bibliafordítás áll közel a szívéhez, amely az ő saját lelki nyelve. Ez utóbbit nem kell lecserélni” – fogalmazott az előadó, aki felidézte: ő maga is csak a teológián csodálkozott rá az új fordítás érthetőbb nyelvezetére.

Mit és hogyan olvassak?
Szószékről az egyházunk által preferált fordítást hallhatjuk, ugyanakkor a Magyar Bibliatársulat főtitkára arra bátorít minket, hogy a Szentírás egyéni tanulmányozásakor használjunk többféle fordítást, akár másnyelvűeket is, ne csak magyarokat. Az aktuális kontextustól függ ugyanis, hogy éppen melyik fordítás lehet a legelőnyösebb számunkra. „Pál apostol is arra buzdít, hogy sokféle módon közelítsünk az Igéhez” – mondta. Ettől ne riasszon el az se, hogy valamit esetleg nem értünk meg elsőre, hiszen a legtöbb Bibliában rengeteg jegyzet van, némely kötetek emellett magyarázattal is el vannak látva, és ezekkel bővíthető az az eszköztár, amellyel az Igéhez közelíthetünk. Emellett számos magyar nyelvű könyv és tanulmány is segít minket eligazodni a bibliai szövegekben.

Pecsuk Ottó két könyvet is ajánlott előadása végén, amelyek segíthetik ezt az eligazodást. Az egyik a Felebarát vagy embertárs. Bibliafordítások és használatuk a mai Magyarországon című tanulmánykötet, amely a 2013. április 2–3. között a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán (KRE-HTK) tartott bibliafordítási konferencia előadásainak az írott és szerkesztett változatait tartalmazza. A könyvet Fabiny Tibor, Pecsuk Ottó és Zsengellér József szerkesztették, a kiadást a Kálvin Kiadónak, a Luther Kiadónak és a KRE Hermeneutikai Kutatóközpontjának köszönhetjük. A tanulmányok a mai Magyarországon használatban lévő bibliafordítások áttekintése mellett a különböző felekezetek bibliahasználati szokásait és szempontrendszereit is ismertetik.


Az Új-Zélandi Bibliatársulat által összeállított, többszerzős, Túlélőkészlet a Biblia olvasásához című könyv – amely nemrég jelent meg magyarul a Kálvin Kiadónál – a gimnazista generációt szeretné megszólítani. Bátorítja őket, ötleteket, tanácsokat és fogódzókat is ad számukra, miközben a hangsúlyt arra helyezi, hogy a Biblia hogyan válhat istenkapcsolatunk elmélyítőjévé. „Kicsit önironikus hangvételű, a nyelvezete fiatalos, ezért jó bevezetőt adhat a bibliaolvasáshoz és praktikus eszközöket is kínál hozzá” – mondta róla az előadó. A mű a Szentírással már régebb óta ismerkedő fiatalok számára ugyanolyan hasznos lehet, mint azok számára, akik most találkoznának vele először, de akkor sem kellene szégyenkeznünk, ha felnőttfejjel lapoznánk bele.


Akinek pedig maga a bibliafordítás folyamata keltette fel az érdeklődését, azoknak ajánlunk Pecsuk Ottó Pontos. Természetes. Érthető – A bibliafordítás elmélete, gyakorlata és távlatai című könyvét, amely szakmonográfia-mivolta ellenére olvasmányos stílussal, bárki számára élvezhetően, jól követhető megfogalmazásban foglalja össze a bibliafordítás tudományos szempontjait, történetét és tapasztalatait, miközben kitekint a téma aktuális kérdésköreire is. Így egyszerre nyújt biztos iránymutatást a bibliafordítóknak és érdekes olvasmányt a laikus érdeklődők számára. És ki tudja, talán akadnak olvasói között olyanok is, akiket pont a fordítások ügye sarkall arra, hogy gyakrabban vegyék kezükbe a Szentírást, és fedezzék fel az Ige mélységeit. Hagyjuk hát, hogy ezek a mélységek formálják életünket!

 

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Kálvin Kiadó