„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Hogy kerül a lelkész a pult mögé?
Mindannyian szeretnénk a családi fészek biztonságában tudni kis- és nagykamasz gyerekeinket. Akkor is, ha ők ettől lassan távolodni szeretnének. Ilyenkor jön jól az elérhető segítség, mint amilyen a Fészek nonprofit teázó Szigetszentmiklóson.
Nem csak a teába, de az élettel teli légkörbe is belekortyolhattunk a lakótelep mellett megbújó Fészekben. Ránézésre olyan hely ez is, mint a legtöbb újonnan nyílt, vonzóan trendi ücsörgő a kisvárosban. Napfényes csücske az ifjúsági ház épületének, letisztult formavilággal, hangulatos berendezéssel. A gondolat, ami az egészet létrehívta, viszont egy másik világra nyit ajtót: szolgálni és nem szolgáltatni – ez a motorja.
Kálvin tér 1. Megérkeztünk.
Gofri és rajzpapír
Belépve halk zene fogad – valamelyik angolszász dicsőítő együttes muzsikája. A bejárattól balra két asztalt is beterítő, hatalmas rajzpapírt állnak körbe tizenéves fiúk és buzgón rajzolnak. Föléjük állok, rám se hederítenek. Űrlények, fák, rajzfilmfigurák szaporodnak előttük a lapon. Közben kiderítem, hogy a közeli általános iskolába járnak, onnan jönnek át tanítás után.
A mellettük lévő asztalnál két hatodikos lány, Heni és Nadin kortyolgatják epres és őszibarackos teáikat. Azt mesélik, van egy Zsófi nevű osztálytársuk, aki rögtön felfedez minden jó helyet a városban. A Fészek híre is végigsuhant az osztályon, mint a pletyka. „Ki ne szeretne ide járni?” – Néz rám Heni nagy őzike szemekkel. „Szükségünk van egy kis megnyugvásra, miután kijövünk a suliból. A szüleimtől nem vártak el régen ennyi mindent az iskolában, nekem ők nem is tudnak segíteni a tanulásban. Ráadásul Nadin otthon a testvérére vigyáz, én pedig a nagymamámra. A nagymamám szigorú egyébként, háromra nála kell lennem” – mondja Heni. A lányok kedvesen közlékenyek és megköszönik, hogy érdekelnek a gondolataik.
A teázót átjárja a frissen sült gofri illata, a gyerekek vidáman rohamozzák a pultot. A szervírozó stand mögül egyszerre hallok anyai és pedagógusi hangot – később derül ki számomra, hogy a mai szolgáló, Asbóth Gabriella valóban pedagógus. Egyébként naponta más és más viseli a teázó egyenkötényét, Gabriella mellett Veres Ábel és Anna, Morváné Cserna Anett és Morva Ákos is beáll a pult mögé, kiegészülve olykor más szolgálókkal is.
Vagyis a betérő gyerekek álruhás lelkészekkel és pedagógusokkal találkozhatnak itt minden délután 13.00 és 16.00 óra közt.
Amikor arról kérdezem a gyerekeket, hogy tudják-e, kik töltögetik a teát, legtöbbjük a fejét rázza, bár akad azért olyan is, aki felismeri a „hittanos nénit”.
A gyönyörű kék szemű, nyílt tekintetű Panna mellé ülök le, aki egyedül ücsörög egy mikiegeres pulcsiban, ő is hatodikos. Azt mondja, őt nagyon megnyugtatja a zene és szeret itt tanulni. Először a barátnője, Anna hívta ide, azóta majdnem mindennap bejön.
Tanulás? Segítünk!
A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Gyülekezet a kamaszok szüleit nyugtalanító gondolatokra is reagált, amikor a Fészek Ház, és benne a teázó gondolata megszületett: legyen egy hely, ami a fiataloké és olyan biztonságos, mint a fészek. A május-júniusi próbaüzem után ősszel nyitotta meg kapuit a közösségi tér a nagyközönség előtt, leginkább mégis a fiataloknak készült. Azzal a céllal is, hogy híd lehessen a gyülekezet felé, amitől technikailag ugyan csak néhány méter választja el, azonban az általam megkérdezett gyerekek többsége valóban nem tudta, hogy pár lépésre van egy református templom és nem ismerték a gyülekezetet sem.
Egy lakótelep ölelésében, de forgalmas, a közeli iskolákból gyalogszerrel könnyen elérhető helyen van a teázó. A nyitás óta az erre járók a legkülönbözőbb ötletekkel keresték meg a szolgálókat. Volt, aki tévét szeretett volna behozni, volt, aki süteményeket és szendvicseket szeretett volna itt árulni,
de amikor egy-egy ilyen helyzetben megértették a pénzemberek, hogy ez a hely másról szól, az eddig mindenkit megérintett.
Veres Anna beosztott lelkészt egy nyugalmazott gépészmérnök szólította meg a napokban, felajánlva a segítségét matematikából és fizikából a betérő gyerekeknek. Azóta Karcsi bá’ keddenként a sarokasztalnál ülve várja a reáltárgyakkal küzdő diákságot.
„Jó beszélgetésalap, ha csak úgy az utcáról jön be valaki, előzetes tudás nélkül és rákérdez a miértekre. Miért a gyerekeknek? Miért ingyen? Mi rámutathatunk a templomra és arra, aki mögötte van.
Ugyanakkor nagyon izgalmas megkeresni egy ilyen nonprofit helynek a kereteit és lehetőségeit, közben folyton vezethetőnek maradni arra, hogy Isten mivé formálja. A rajzpapír hasznát, amit a bejárat mellett láthattál, szintén útközben fedeztük fel. Hetente cseréljük az első két asztalon, de látod, azért rá kellett kerülnie a feliratnak: Csak szépet rajzolj!” – mondja Anna.
Vele és a gyülekezet vezető lelkészével, Morva Ákossal és feleségével, Anettel ültünk le néhány percre, hogy megismerjem a Fészek keletkezéstörténetét. A tényeknél azonban jobban megfogott a három szolgáló egymáshoz való viszonya, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, amit a tekintetekben, gesztusokban értem tetten.
Közösségi teret a közösségben gondolkodók teremtenek
„Amikor belép ide valaki és megérti, hogy nem kell fizetnie a teáért, még az arcán is látszik az átalakulás, megérez egy másik valóságot” – mondja Ákos. „Él a köztudatban azért olyan negatív sztereotípia az egyházzal kapcsolatban – veszi át a szót Anna –, hogy elveszi az emberek pénzét. Nagyon örülök, hogy éppen olyan helyen szolgálok, ahol ennek az ellenkezője kézzel fogható tapasztalata lehet a betérőnek.”
„Nem is beszélve arról, mennyivel könnyebb így a gyerekeknek elmagyarázni, mit jelent Istennek szolgálni” – teszi hozzá Anett. „Amikor megértik, hogy ezért én nem kapok fizetést, hanem itt vagyok, mert hálás vagyok Istennek, világos lesz számukra a szolgálat fogalma.”
A gyülekezet is az első pillanattól kezdve sajátjának érezte a teázót, ami mögött a kezdetektől volt imaháttér is. A dús teakínálat is a testvéri közösség gondoskodását jelzi, annyian hoztak egy-egy dobozzal a kedvenc teájukból, hogy pillanatnyilag nem is fér el több a polcokon.
Két okból lett egyébként teázó a Fészek. A XXI. század kávékultúrájának üzenete más, mint amit a Fészek közvetíteni szeretne.
A Fészek ezt mondja minden fiatalnak: van számodra is hely nálunk, állj meg, nyugodj meg, kapcsolódj, érezd jól magad!
Teret adnak azoknak, akik egyébként a parkban vagy egy panellépcsőházban beszélgetnének egymással – ez a korosztály leginkább a felső tagozatos diákság.
Anna azt mondja, hogy ő maga is felszabadul a fiatalok között, mert jó a humoruk, kedvesek és vissza is jelzik számára, hogy épülnek a jelenléte által. Van, aki szavakkal, van, aki egy öleléssel – de Anna szerint ez a benne élő Krisztus jelenlétének szól.
Anett elmesélte, arra biztatta a hittanosait, hívják el a szüleiket is, hadd lássák, hol töltik az idejüket. Így sokan nem az iskolához, hanem a Fészekbe jönnek a gyerekekért. „De az még engem is meghat, hogy egy anyuka minden pénteken bejön egy órára társasozni a gyermekével” – mondja.
A gyülekezetnek helységekre, lelkészlakásokra egyaránt szüksége volt, ezzel együtt szerettek volna új felületet adni missziós céljaiknak. Hogy mindez a tervezett időben meg is valósulhatott, ahhoz a szigetszentmiklósi hívők adakozó kedvére, a Dunamelléki Egyházkerület és az állam anyagi támogatására egyaránt szükség volt. De mindez üres lenne, ha a legnagyobb vendéglátó, Jézus Krisztus nem állna a kezdeményezés mögött.
A teázó Anett és Anna számára az örömmel végzett szolgálat ajándékba kapott tere, Ákos számára az a hely, amire maga is vágyott volna fiatalként.
Szerintem egy fiatal gyülekezet életre csalogató, szabad szívű szolgálata a fiatalok felé.
Parti Judit
Fotó: Asszonyi Eszter