Az idei téma egyszerre töltött el békességgel és izgatottsággal: Imádság – Kapcsolódni vágyom.
Kíváncsi voltam, hogy milyen sokszínűen tudja a főelőadó átadni az üzenetet, aztán a kiscsoportokban miképp tudunk erről beszélgetni, hiszen nagy figyelmet érdemel az, hogy hogyan kapcsolódhatunk Istennel. A legtöbben a dicsőítésben, a zenében találják meg ezt a megnyugvást, ami természetesen ugyanúgy lehet imádság, mint amikor valaki magában csendesül el.

Azért szeretem a REFISZ-t, mert a tinédzserek itt tényleg meghallgatják egymást és őszintén, biztonságos környezetben azt is elmondhatják, amit otthon nem tudnak. Sok minden megakadályozhatja őket abban, hogy megosszák érzéseiket, gyengeségeiket: akár mert nem tudják hogyan tegyék ezt, akár mert valamilyen fal áll fenn a szeretteikkel szemben. Jó velük arról beszélgetni, hogy ebben a korban ezt mindenki megéli/ megélte. Ezért is hatalmas csoda azt látni, hogy egymással, és Istennel is jobban megtanulnak beszélgetni.

Másrészt egy ilyen tábor alkalmat ad arra is, hogy olyan keresztény fiatalokkal találkozzon az ember, akikkel lehet, hogy a hétköznapokban nincs lehetősége. Itt viszont választ kaphat a kérdéseire, egy közösség tagja lehet, hallgatóságra találhat – akár a lelkigondozókhoz is fordulhat. Jó látni és megélni azt, hogy Isten tervez ezekkel a fiatalokkal, velünk. Ahogyan estéről estére több száz fiatal élete változik meg, felszabadulnak az evangéliumot hallgatva, s ezt a változást szívesen megosztják bizonyságtételeikben a többiekkel is. 

Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen különbözőek vagyunk: lehet, hogy valakivel semmilyen közös érdeklődési körünk nincs, az életünk legfontosabb személye mégis ugyanaz. Az Úr által mi is egymásra tudunk hangolódni, nyitottak lenni a környezetünkre, a mellettünk lévőre. Ha kapcsolatunkat először Istennel állítjuk helyre, ha hagyjuk, hogy megigazítson bennünket, majd így próbálunk új kapcsolatokat kialakítani vagy a meglévőket helyrehozni, akkor a Szentlélek hívására másképp fogunk cselekedni ezekben a helyzetekben is. 

Épp ezért mindenkit bátorítunk arra, hogy keressék a közösséget, térjenek vissza saját gyülekezetükbe, és ne csüggedjenek el, mert véget ért a tábor! Ha a résztvevők nem tudnak mindennap találkozni egymással, Isten mindig mindenhol vár rájuk! A nyári tábor utolsó napján, az úrvacsorás istentiszteleten arról is szó volt, hogy hogyan tudunk hosszabb távon tervezni Istennel, minőségi időt tölteni vele. Az igehirdető több internetes oldalt is ajánlott, amelyek a Biblia olvasásában segítségünkre lehetnek (a nyári tábor előadásai YouTube-on itt visszanézhetők).

Boldoggá tesz, hogy egyre több fiatal tudja megtalálni önmagát a Mindenhatóban. Köszönet a szolgálói csapatnak, hogy az Úr áldásával számtalan ember nyarát felejthetetlenné tehettük, és dicsőség Istennek, hogy jelenlétét az egész tábor alatt érezhettük!

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor 3,18

Képek: Anda Kincső, Aladi Lili