A II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetem évadnyitó ünnepségeként tartott megemlékezésen neves egyházi és világi méltóságok emlékeztek a református egyház történetének egyik jelentős személyiségére. Az ünnepséget ifjabb Hegedűs Lóránt köszöntése, valamint Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettesének igeolvasása és imádkozása nyitotta meg, majd az egybegyűltek a néhai püspök iránti tisztelet jeleként elénekelték a 42. genfi zsoltárt. Az emlékezők sorát Gulyás Gergely nyitotta meg.

Az örökség
A miniszterelnökséget vezető miniszter szerint Hegedűs Lóránt hagyatéka egy évtized távolságból tekintve egyre jelentősebb, az egykori püspök öröksége ma is segíti a világ reformátusságát. Ez a hagyaték, mint mondta, lelkipásztori, egyházfői és tudósi nagyságról tanúskodik.

„Hegedűs Lóránt a  kibontakozó kommunista diktatúra idején kezdte meg lelkipásztori szolgálatát, épp akkor, amikor a legnagyobb szükség volt az Isten igéjét tisztán hirdető szolgálókra. Tudományos munkássága Ravasz Lászlóéhoz mérhető, örökségét még nem tárták fel teljes egészében, ez a feladat ránk vár az előttünk álló évtizedben. Egyházkormányzói tevékenysége máig ható, azon kevesek közé tartozott, akik elsőkként értették meg a rendszerváltással járó lehetőségeket és veszélyeket hazája, nemzete és egyháza számára. Népünk gyarapodásának és megmaradásának kérdése mindig is szívügye volt, ahogy az is, hogy hatalmas tudását még a legfiatalabbaknak is átadhassa. Nagy vitatkozások ellenére sem tántorodott el a Károli Gáspár Református Egyetem megalapításától, a ma több mint nyolcezer hallgatóval büszkélkedő intézmény az ő jó döntésének gyümölcse.”

Isten-kérdés
Korszakos embere volt a magyar reformátusságnak, nem mindennapi elkötelezettséggel bíró, óriási tudású és műveltségű személy, aki több szempontból is hasonlított példaképére, a magyar kálvinizmus szellemi vezérére, Ravasz Lászlóra – emlékezett vissza Berta Tibor római katolikus tábori püspök, dandártábornok.

„Egyedülálló irodalmi kultúrája áthatotta igehirdetéseit, előadásait, írásait. Püspökként és zsinati elnökként az lebegett a szeme előtt, hogy az induló református egyetem a lelki megújulás fellegvárává válhat, ahol a teológia folyamatosan kapcsolatban áll a különféle tudományokkal. Erős meggyőződéssel vallotta a keresztyén egyházak egymás iránti szolidaritásának szükségességét. Hegedűs Lórántnak komoly érdeme volt az ökumenikus kapcsolatok erősítésében, elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy II. János Pál pápa részt vett a debreceni nagytemplomban tartott igeliturgián, majd megkoszorúzta a gályarabok emlékművét. Doktori disszertációjában rámutatott: korunkban minden kérdés istenkérdéssé válik, ezért a társadalmi válságok csak a teológia ténylegességében oldódhatnak meg. Hegedűs Lóránthoz hasonlóan a világnak most még inkább hiteles, hívő emberekre van szüksége, akik Jézus Krisztust követik.”

Különleges magasságban
Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke visszaemlékezésében Hegedűs Lóránt kivételes szellemi kapacitását, kedvességét és a más felekezetűekkel szembeni türelmét emelte ki. Arra is kitért, hogy a néhai püspök egyházkormányzóságát több oldalról is érte kritika, de szolgálatának jelentőségét senki sem vonhatta kétségbe.

„Nagy tisztelettel figyeltem tudását, munkabírását, szolgálatának gyümölcseit. A baranyai Hidason ma is úgy emlékeznek rá, mint hídra, aki kapcsolatot teremtett a nemzetiségek és felekezetek között. Budapest-Szabadság téri lelkipásztorként a Deák téri evangélikus közösségre valóban testvérgyülekezetként tekintett, számára ez a kapcsolat nem kötelesség vagy formalitás volt, hanem megélt testvériség. Mindig szívesen érkezett igehirdetőként, ahogy örömmel fogadta a Hazatérés templomában az evangélikus lelkészeket is. Terjedelmes igehirdetéseiben egészen különleges magasságban szárnyalt, miközben mondanivalója rendkívül mély volt. Tudta, a Szentírás önmagát magyarázza, Isten igéjéhez alázattal viszonyult. Legyen áldott emléke és áldássá hátrahagyott öröksége!”

Nyomot hagyó élet
„Az előttünk járók, akik példaképeink lehetnek a hitben, pontosan tudták, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője is vallott: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mint a Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségének egyik tagja, az elnökség és az egyházkerület nevében is őszinte hálával emlékezem Hegedűs Lórántra, mint egy kivételes korszak kivételes lelkipásztorára, teológusára, püspökére.

Püspöki székfoglalóját így kezdte: Dicsőség az élő Istennek, majd így zárta: Egyedül Istené a dicsőség. Ez a szellemiség egész pályáját meghatározta, mondatai mély, kitörölhetetlen nyomot hagytak bennünk. Mindig megtalálta, hol és hogyan tud evangéliumi módon hasznára lenni református népe és a magyar nemzet számára. Legyen áldott érte Isten, hogy Hegedűs Lóránt valóban nyomot hagyó életet élt, hogy az evangélium ügye, egyháza és nemzete iránti hűsége példamutató lehet számunkra” – ezt már Somogyi Péter lelkészi főjegyző mondta igei köszöntőjében.

Prófétai magatartás
A megemlékezés végén, a barátok és lelkésztársak nevében Kis Boáz nyugalmazott csákvári lelkipásztor osztotta meg emlékeit. Mint kifejtette, Hegedűs Lóránt életét a lehetetlenre történő vállalkozások határozták meg, olyan pásztor volt, aki a nehéz helyzetekben is próbált vidám és emberséges maradni.

„Nevéhez fűződik többek között a Magyar Református Egyház Tanácskozó Zsinatának vezetése, a testületet 1995 és 2006 között irányította ügyvezető elnökként. Hegedűs Lórántra a prófétai magatartás is jellemző volt, a Jézus és Európa című könyvében részletesen is kifejtette az evangéliumok és biblikus iratok tudományokkal való harmóniáját, azt, hogy a Szentírás, bár mást mond, de nem áll ellentétben a tudományokkal. A kötetben arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa vagy keresztyén lesz, vagy megszűnik. Páratlan teherbírására vall az a közel negyven könyv, amely nevéhez fűződik, egyik mondása szerint a jó munka jutalma a még több munka. Kivételes szellemi képességeiről tanúskodik, hogy doktori értekezését hetven nap alatt írta meg. Egyfajta tűzcsiholóként szolgált, aki mindig vágyott a bizonyságtételre, arra bátorította a reformátusokat, hogy szolgálatukkal, imádságukkal mindig a magyarság és az egyház felemelkedését segítsék.”

Képek: Vargosz