„Te milyen rajzot fogsz kérni?” – kérdezik a gyerekek egymástól a nagy asztal körül állva, ahol éppen testfestés zajlik. Péntek délután két óra van, most a szokásosnál is többen eljöttek a Tisztásra. Ahogy mindig, most is van lehetőség leckét írni, bár ahogy elnézem, a hét utolsó tanítási napjának délutánján a játéké a főszerep. Mialatt felkerülnek az egyszerűbb és bonyolultabb lemosható minták a gyerekek kézfejére, megtudom, sokan szeretnek rajzolni, egy fiú, aki már egy közös kiállítás ötletét is felvetette, meg is mutatja a rajzait. Nem ő az egyetlen művészlélek, van, aki történeteket ír. Az introvertált gyerekek jól megférnek itt a kifelé fordulókkal.

A barátságos légkör engem is szinte tapinthatóan körülölel. Az újabb gyerekek érkezését is lelkesedés fogadja, pedig nem mindannyian járnak egy iskolába. A kapcsolatok még a nyári közös táborozásból maradtak meg – meséli Bartha Kata szociálpedagógus, a Tisztás munkatársa. Bár korábban a 16-17 éves kamaszokra fókuszáltak, mióta átköltöztették a közösségi teret, inkább 13-14 éves, továbbtanulás előtt álló gyerekek kapcsolódtak be a délutáni foglalkozásokba. Stratégiailag fontos pillanat lehet ez is, hiszen már az iskolaváltás előtt megerősödhet bennük a valahová tartozás érzése.

A Tisztás titka, hogy az önbizalmat és az önismeretet erősítik a gyerekekben annak reményében, hogy ezek birtokában kibontakozhatnak és nem kallódnak el. „Látjuk, ki a sérülékenyebb, ki az, aki könnyebben rossz társaságba keveredhet. A kamaszok nagy útkeresésben vannak, és még nem ismerik eléggé önmagukat, befolyásolhatóak. Így ha valami a jelenlegihez képest jobbal kecsegtet, annak nem feltétlenül mérik fel a következményét” – magyarázza a szakember.

A biztonságos, fiatalos és mindenféle játékkal és sporteszközzel felszerelt közösségi térben a kiskamaszok lazíthatnak, és fel is zárkózhatnak. „Az első egy órában tanulószoba van, ahol behozhatják a lemaradásaikat. Mostanában felvételi feladatokat is megoldunk közösen, magyarból és matematikából.” Ha ezzel megvannak, társasozhatnak, beszélgethetnek, kreatív foglalkozásokon vehetnek részt, időnként moziba is elmennek együtt. Van, aki az egész délutánját itt tölti, más csak az edzés kezdetéig marad. Van, akit egyedül nevel valamelyik szülője, és olyan gyerek is, aki igazán csak itt lehet gyerek, otthon nem. Egyvalami azonban közös bennük: szükségük van a kortársaikkal való kapcsolódásra.

„Itt szorosabb kapcsolat alakul ki a gyerekek között, mint az osztályban, ahol a szünetekre korlátozódik a kapcsolódás lehetősége, és nagyjából abban merül ki, hogy elkérik egymás háziját. A Facebookon szoktak még írni egymásnak iskola után, de az teljesen más, mint itt, ahol személyesen is találkoznak, beszélgetnek, együtt játszanak. Eleinte itt is sok Messenger-üzenetet váltottak más barátaikkal, de időközben ők is rájöttek, hogy sokkal jobb az élő közösség, amire itt és most adódik lehetőség” – mondja Bartha Kata.

A Tisztásban a szülők is megbíznak, mert jó helyen tudhatják a gyermekeiket. Ám ma már nemcsak nekik, hanem a pedagógusoknak és a segítő szakembereknek is kihívást jelent, hogyan nyerjék el a gyerekek figyelmét és biztosítsanak számukra értelmes szabadidő-eltöltési lehetőséget. „Mi is küzdünk a felgyorsult életvitellel és a magas ingerküszöbbel a figyelemért folytatott versenyben. Két munkatársammal dolgozunk a Tisztáson, de várjuk önkéntesek jelentkezését, akik a programok szervezésében, lebonyolításában és a közös játékban is szívesen részt vennének. Most is van például gitároktatás, és a gyerekek megtanultak szelektíven hulladékot gyűjteni. Népszerű a gördeszka és a foci is, és szeretnénk elmenni korcsolyázni még a télen. Bárki, aki szívesen bekapcsolódna a munkánkba, velünk tarthat, és hozhatná, amit tud, tarthatna például hangszeres vagy kézműves foglalkozást nekik.”

A Tisztáson próbálnak hangsúlyt fektetni a hitre nevelésre is, adventben például bibliát tanulmányoztak, amit szeretnének felszabadultabb formában folytatni, csakúgy, mint az önismereti csoportfoglalkozásokat. Első körben azonban a bizalom kiépülése a legfontosabb – mondja Kata. „Itt is van, aki plusz figyelemre vágyik, ezért lázad vagy különcködik. Ha jól kérdezünk, nem minősítünk, és nem kritizálunk, akkor a gyerekek megnyílnak, mert különben erre ők is vágynak. Csak arra kell vigyáznunk, hogy ne veszítsük el a bizalmukat.”

Bár a Tisztás közvetett céljai között szerepel a prevenció is, az ide járó gyerekek nem különösebben veszélyeztetettek, leszámítva hogy talán nem mindannyian kapnak elengedő figyelmet, mert egyik szülőjük hiányzik a családból vagy túl elfoglalt. Az is tény, hogy a Pöttyös utca és az Ecseri úti metrómegálló behatárolta környékén könnyen hozzá lehet jutni tudatmódosító szerekhez. „Az ő szájukból az alkohol felemlegetése hangzik el, ami jelen van egy-egy szilveszteri bulin vagy szülinapon.

Folyamatos stresszben élik az életüket. Az iskolában és a mindennapos teljesítménykényszerből kimeneküléssel kecsegtető számítógépes játékokban is versenyeznek. Az iskolában, persze, nehéz a pedagógusoknak nem a teljesítményt hangsúlyozniuk. Másfajta oktatásra és nevelésre kompetenciájuk és idejük sincs feltétlen. Sokat jelentene, ha legalább az osztályfőnöki órákon jutna húsz perc például a csoportos önismeret fejlesztésére. Az segítené a bizalom kialakulását is a felnőtt pedagógus és a gyerekek között.”

Éppen ezért tudják elfogadni azt is, ha limitált ideig számítógépezhetnek. „A virtuális játék eleve pótlék, a valódi kapcsolódás pótléka. Előfordult, hogy ha valakit nagyon rosszul érintett is, hogy abba kellett hagynia a játékot, miután elmagyaráztuk neki, miért fontos ez, valami megváltozott. Nem sokkal később – először ittlétünk alatt – megölelt.”

Amikor némi közös játék után megkérdezem a gyerekeket, miért szeretnek a Tisztásra járni, szavaik megerősítik az eddig elhangzottakat. „Katáék kedvesek, viccesek és lehet tőlük kérni dolgokat” – sorolják. Azt mondják, az iskola stresszes hely, itt viszont felszabadultak lehetnek, mert nincsenek tanárok, és azok az osztálytársak sem, akiket nem kedvelnek. Itt meg lehet pihenni, az iskola ugyanis harsány hely, ahol véleményvezérek vannak. „Itt csöndesebb, jobban érzem magam. Nyugodtan az lehetek, aki vagyok. Ott nem merek, valószínűleg kinevetnének. A legtöbben el vannak szállva maguktól, mert elszívtak két cigit, vagy mert már volt szerelmi életük.” Egy fiú arról beszél, itt el meri mondani, ami foglalkoztatja, mer tanácsot kérni, mert tudja, hogy Katáék nem adják tovább, amit elmond nekik, ám ugyanez a tanárairól nem mondható el. Egy másik fiú azt mondja, mielőtt megnyílt a Tisztás, otthon gépezett egész délután, most viszont szívesen jár a közösségbe. Most már itt vannak a barátai.

Képek: Füle Tamás