A legtermészetesebb kapcsolatteremtés

Áldás van abban, hogy együtt vagyunk, hogy ugyanarra az Istenre várunk, ugyanakkor sok szempontból nagyon különbözőek vagyunk – vallja Kovács-Szécsi Dóra, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó közönségkapcsolati munkaágának vezetője.

Huszonegy év. Elvileg ennyi a korkülönbség a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó legfiatalabb és legidősebb résztvevője között. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett rendezvény ugyanis a tizennégy és harmincöt év közötti fiatalokat tekinti célcsoportjának. Amikor végigsétáltam a debreceni helyszínen, fel is tűnt a sokszínűség: általános iskolásoktól a dolgozó felnőttekig terjed ez a skála, noha felületes benyomásaim alapján a gimnazisták és a felsőoktatásban tanulók tehetik ki a többséget.

Huszonegy év igen sok. A legidősebb résztvevő akár az anyja vagy apja lehetne a legfiatalabbnak. És mégis: amikor együtt imádkoznak, együtt énekelnek, együtt táncolnak, fel sem tűnnek a különbségek. Tényleg huszonegy évig tartana az ifjúság? Huszonegy év igen kevés. De önkéntes szolgálattal kitolható: a szervezésben és lebonyolításban részt vevők esetében még nagyobb életkori különbségek fordulnak elő.

Kisgyerekek játszanak a Csillagocska Gyermekkert foglalkozásán. Szemlátomást jóval több generáció van jelen a Csillagponton, mint amennyire a résztvevők és önkéntesek korából gondolnánk. Az utóbbiak közül ugyanis sokan családostul érkeztek – mert nem tudják máshogy megoldani gyerekeik megőrzését –, így kiszélesítve a jelenlévők korfáját. A sokszínűség azonban nemcsak az életkorokban mutatkozik meg. Sokféle helyről, eltérő körülmények közül, különböző adottsággal rendelkező emberek érkeztek Debrecenbe, hogy közösségbe kovácsolódjanak.



A sokféleség határai
Hogyan lesz a sokféle fiatalból közösség, illetve kell-e egyáltalán külön korosztályokban gondolkodnunk, egyszerre többféle életkor igényeit figyelembe vennünk? – többek között erről kérdeztük Kovács-Szécsi Dóra debreceni egyetemi gyülekezeti lelkészt, a Csillagpont közönségkapcsolati munkaágának vezetőjét. Az ő felügyelete alá tartoznak a szállással, étkezéssel, regisztrációval, a VIP-vendégekkel, a Gyermekkerttel és a fogyatékkal élők segítésével foglalkozó munkacsoportok; illetve az ideutazók segítéséért is felel.

„Sokéves csillagpontos tapasztalatok alapján alakult ki a célcsoport alsó és felső korhatára, a tizennégy és a harmincöt év” – magyarázta Kovács-Szécsi Dóra. „Egy tizennégy évesben már megvan az a fajta önállóság, amelyet a rendezvény megkíván. Bár ők még csak kísérővel érkezhetnek, de már elég nagyok ahhoz, hogy sátrazzanak, és hogy sok mindent rájuk lehessen bízni. A náluk fiatalabbak folyamatos felügyeletéért valószínűleg nem minden lelkész vagy önkéntes csoportvezető tudna jó szívvel felelősséget vállalni. Harmincöt év felett pedig jóval nagyobb azoknak az aránya, akiknek már gyereke van. Ugyanakkor manapság már annyira elhúzódik ennek a fiatal felnőtt korosztálynak a családalapítása, hogy a harmincas évei legelején még küzdhet a felnőtté válás kérdéseivel.”

„Nyilván nehéz a határokat meghúzni, de valahol muszáj” – tette hozzá. Az önkéntes segítők esetében azonban tágabb az életkori merítés. „Vannak harmincöt év feletti önkénteseink, a lelkipásztorok között is akad ennél idősebb. Erre a szolgálatra tizenhat éves kortól lehet jelentkezni. A gimnazisták számára igazolni tudjuk az önkéntes munkát, ez is vonzerő. Nyilván ez a szolgálat komoly kihívás egy tizenévesnek, mert sokszor nem ismert kötelességeket is jelent számára. De nagyon ügyesen veszik ezeket az akadályokat.”



Külön és közösségben
Vannak programpontok, ahol elkülönülnek egymástól a különböző korosztályokhoz tartozó résztvevők, és vannak olyanok is, amelyeken közösen vesznek részt. Szabadidejükben azonban inkább az előbbi a jellemzőbb. „Mindenki leginkább a saját korosztálya felé húz, a tizenévesek tizenévesekkel veszik körül magukat, a harmincasok a harmincasokkal. Ez természetes” – mondta Dóra.

„A kiscsoportos beszélgetések kifejezetten korosztály-specifikusan vannak felosztva. Ezek adják ugyanis a Csillagpont magját: feldolgozzák az aznapi előadás tartalmát, és elmélyítik az igei üzenetet. Itt a korosztály-specifikusság azért is jó, mert a fiatalok hasonló szemszögből közelítik meg a témákat, így a csoportvezetők hamar megtalálhatják velük a közös hangot” – tette hozzá.

A lelkészek általában az összeszokott ifijükkel együtt érkeznek, amelyeken belül egyébként sincsenek drasztikus korosztálybeli eltérések. Ez is a csoportok homogenitását erősíti. „A közös istentiszteleti alkalmak, előadások és koncertek azonban olyan közösségi keretet adnak, amelyben bárki megélheti annak a különlegességét és csodáját, hogy együtt tudjuk dicsőíteni Istent. Így könnyebben megy a közös kikapcsolódás is.”



Tanulni egymástól
Dóra örömmel látja, hogy mennyire közvetlenül viszonyulnak egymáshoz a különböző résztvevők. „Segítik és bátorítják egymást, tanulnak egymástól. A fiatalabbak nagyon tudják tisztelni azokat a náluk pár évvel idősebbeket, akiket meggyőzőnek, hitelesnek, őszintének tartanak. A korban előrébb járókat pedig inspirálja és erővel tölti fel a tizenévesek lendülete.” Az önkéntesek között is nagyon jó megtapasztalni mindezt. „Az idősebbek felelősségteljesebb beosztásban vannak, de elképesztő türelemmel és megértéssel segítik a fiatalabbakat és gyakorlatlanabbakat, akik ugyancsak felnéznek rájuk ezért.”

Ez főleg azoknál az önkénteseknél fontos, akik soha nem végeztek még felelősségteljes szolgálatot; akiknek nem volt még olyan munkájuk, amely kötelességekkel járt, ahol szigorú határidők voltak. A kiválasztási folyamat kapcsán erre is oda kellett figyelni, amikor a munkacsoportok vezetői személyesen elbeszélgettek velük minderről. „A Csillagpont közösségi tanulás. Az idei mottónk az, hogy Körbevesz, és ez adja meg hozzá a keretet. Mert ahogyan mi itt egymást körbevesszük, az nagyon szép ábrázolása annak is, ahogyan a Szentlélek körbevesz bennünket, legyünk bárkik is” – vallja Dóra.



Kisgyerekes dilemmák
Egyes korábbi Csillagpont-alkalmak igyekeztek a kisgyerekes családok számára is nyitottak maradni, hogy a fiatal szülők is részt tudjanak venni a programokon. Ez azonban hosszú távon nem bizonyult működőképes koncepciónak. El is engedték. „Azt vettük észre, hogy a kisgyerekeseknek nagyon eltérő igényeik vannak azokhoz a kamaszokhoz és fiatalokhoz képest, akik az elsődleges célpontjai a rendezvénynek. A szülők időben le szeretnék fektetni a kicsiket, ezért zavarják őket az esti programok és a fiatalok hangoskodásai. Ez sokakban frusztrációt okozott, és senkinek sem volt jó” – vélte Dóra.

„Mivel mindannyian azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb élményekkel gazdagodhassanak a résztvevők, el kellett fogadnunk, hogy nem tudunk mindenki igényének egyszerre megfelelni” – tette hozzá. „Azt gondoljuk, hogy a kisgyerekeseknek egy olyan alternatív rendezvény lenne ideális, ahol az ő szükségeiket és igényeiket jobban figyelembe tudnák venni. Nekünk nagy reményünk, hogy egyszer majd egy családos találkozó koncepciója is megvalósulhat. Addig is igyekszünk azokat a csillagpontos szervezőket és önkénteseket segíteni, akik kisgyerekkel érkeznek.”



Gyermekkert
A Csillagponton szolgálatot végző családosok kapcsán nincs mindebből konfliktus, ők tisztában vannak azzal, hogy ez mivel jár. Mivel ők eleve több területen kell, hogy alkalmazkodjanak a résztvevőkhöz, kevésbé érzékenyen reagálnak a saját igényeik háttérbeszorulására. „Az önkéntesek, kiscsoportvezetők, lelkészek, stábtagok tizennégy év alatti gyerekei számára hoztuk létre a Csillagocska Gyermekkertet” – magyarázta Dóra. „Az ottani önkéntesek nagyon szeretik a gyerekeket. Rengeteg időt és energiát szánnak erre a szolgálatra azért, hogy a szülőknek legyen lehetőségük elvégezni az elvállat feladataikat, és esetleg még egy-két programon is részt tudjanak venni.”

A Gyermekkert nem csupán gyerekmegőrző, tartanak foglalkozásokat is. „A Gyermekkertet vezető önkéntesünk maga is óvónő, aki szakértelemmel és a hitbéli elkötelezettséggel szervezte meg a foglalkozásokat és az ehhez szükséges önkéntes csapatot” – mesélte. „Három éves kortól vannak itt gyerekek. A legtöbbjük óvodáskorú, de a kisebb iskolások is élvezik még, ha nyugodtan játszhatnak itt” – tette hozzá. A kicsik foglalkoztatója mellett a szállásnál is igyekeztek a lehetőségekhez képest figyelembe venni a gyerekkel érkező önkéntesek igényeit. Ezt szerencsére a résztvevők is megértéssel fogadják.



Nem különböztetjük meg őket
Egy külön munkacsoport kifejezetten a fogyatékkal élőkre igyekszik odafigyelni. „Az ő vezetőjük olyan lány, aki gyógypedagógiát tanul, és személyesen is nagyon elkötelezett az ügy iránt. Már a regisztráció elindulta óta folyamatosan nyomon követi az igényeket és a szükségleteket. A fogyatékkal élőknek emellett lehetőségük volt arra is, hogy kérjék a regisztrációs díj elengedését. A helyszínen ez a munkacsoport gyakorlatilag állandóan a fogyatékkal élő résztvevőkkel van. Önkénteseink kísérik őket a programokra, együtt esznek, beszélgetnek” – magyarázta Dóra.

Az önkéntesek nem szakképzett gondozók, így a segítségnek megvannak a határai és korlátai. „Azokért tudunk felelősséget vállalni, akik képesek az önellátásra, vagy el tud jönni velük olyan kísérő, aki segíti őket ebben” – mondta Dóra. „Fontosnak tartjuk, hogy a fogyatékkal élők se különüljenek el a közösség egészétől. Ugyanúgy látogatják a programokat, részt vesznek a foglalkozásokon, és semmi olyasmiben nem különböztetjük meg őket a többiektől, ami nem a hátrányos helyzetük könnyebbítéséből következne. Azt látjuk, hogy a többi résztvevő is odafigyel a szükségleteikre. Segítik egymást, ahogy tudják. Annyira természetes módon vannak együtt, amennyire csak lehetséges.”



Nyitottság és figyelmesség
„Reményeim szerint a résztvevők megtapasztalják, milyen áldás van abban, hogy együtt vagyunk, hogy ugyanarra az Istenre várunk, ugyanakkor sok szempontból nagyon különbözőek vagyunk. Valakinek nagyon látványosan és hirtelen jön a felismerés, valakinek viszony apró lendületet vagy formálódást ad, de elindul bennük valami” – véli Dóra. „Mindenki annyit visz haza ebből magával, amennyit szeretne, ez pedig nyitottság és figyelmesség kérdése is. Azonban ha hagyják, hogy hasson rájuk a Szentlélek, akkor ezzel a felismeréssel gazdagabban térhetnek haza.”

„Isten közösségre alkotott bennünket” – tette hozzá. „Azt látom, hogy az egymás felé nyitás sokszor olyan természetesen zajlik, amilyen természetesen ez csak történhet. Amikor beszélgetünk egymással, amikor leülünk egymás mellé, amikor együtt imádkozunk, együtt gondolkodunk, akkor észrevétlenül is a sokféleségünk elfogadása felé mozdulunk el. Az érzékenyítés fogalma önmagában személytelen és elvont. De amikor egy másik ember ül mellettem, akkor ez a legtermészetesebb kapcsolatteremtés és a legőszintébb emberi viszonyulás. Ez az a csodálatos együttélés, amelyre Isten megalkotott minket.”


Barna Bálint
Fotók: Somogyi Csaba