Okos Pál nevével akkor találkoztam, amikor tavaly az 1956. október 27-i tiszakécskei sortűz egyetlen református áldozatáról írtam cikket a Parókia portálra. Az tűnt fel, hogy a tiszakécskei városi emlékművön a 17 áldozat neve után szerepel még további öt név, az egyikük dr. Okos Pálé. A vezetéknév ismerős volt, hiszen tudtam, hogy volt egy emblematikus lelkipásztora a XX. század első felében a tiszakécskei gyülekezetnek, Okos Gyula. Akkor eldöntöttem, utánajárok, ki volt Okos Pál, és mi történt vele.

Szaladjunk egyetlen gondolat erejéig előre: Okos Pál 1956. november 6-án Budapesten elhunyt, ahogyan édesapja fogalmazott róla egy levelében, fia hősi halált halt. Okos Pál nem harc közben veszítette életét, de az szinte biztosra vehető, hogy a forradalmat leverni érkező szovjet hadseregből lőhette le valaki. Biztos forrásunk arra sincs, hogy ő fegyveresen részt vett volna az 1956-os forradalom eseményeiben, ám minél többet kerestem, kérdeztem, kutattam utána, egy fájóan rövid, de rendkívül izgalmas és kalandos élet tárult fel előttem. Ezt osztom most meg az olvasóval.

Rejtélyes év Hajdúböszörményben
Okos Pál 1916. szeptember 13-án született Őcsényben, ahol lelkész édesapja szolgált. Ókécskére (ma Tiszakécske) 1918-ban költöztek, amikor édesapját megválasztották a helyi gyülekezet lelkipásztorának, ahol 1953-ig szolgált, és itt is halt meg 1958-ban. Okos Pál első gyermekkori emlékei tehát kétségkívül az ókécskei parókiához kötődnek. Nyolcosztályos gimnáziumba a közeli Kecskemétre járt, a Kecskeméti Református Gróf Tisza István Reálgimnáziumba – ez a mai Kecskeméti Református Gimnázium. Az 1926/ 27-es tanévben magántanuló volt, majd hagyományos módon folytatta tanulmányait.

A harmadik évfolyamot – 12-13 évesen! – rejtélyes módon a Kecskeméttől, valamint a szülői házként szolgáló parókiától messze – nagyságrendileg 200 kilométerre – lévő Hajdúböszörményi Bocskai Református Gimnáziumban végezte el, úgy, hogy közben édesapja Ókécskén lelkész. Hogy miért kerülhetett sor ekkora váltásra Okos Pál életében, nem tudjuk. A Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium – amely ma már nem református fenntartású – adataiból kiderül, hogy Okos Pál valóban járt hozzájuk egy tanévet (1928/ 29) amelyet jellemzően jó értékeléssel be is fejezett. Az intézmény jelenlegi igazgatója, Gyulai Sándor, aki az egyik helyi református gyülekezet főgondnoka is egyben, sietett a segítségemre. Azt mondja: a rendelkezésre álló adatokból nem fejthető fel, mi volt az intézményváltás oka. Azt valószínűsíthetjük, hogy az ókécskei lelkészgyermek a Kálvineumban, vagyis az iskola internátusában, ma úgy mondanánk kollégiumában lakhatott. Az igazgató azt mondja: itt jellemzően lelkészárvák éltek, de az is előfordult, hogy valamilyen nehéz életkörülmény vagy akár magatartási problémák miatt küldték ide a szülők a gyerekeiket. Okos Pál esetében azonban egyikre sem találunk forrást, utalást.

Az biztos, hogy az 1929/ 30-as tanévtől kezdve újra Kecskeméten tanul. A gimnázium utolsó három évében az ottani internátusban lakik, vagyis ahogy ma mondanánk, kollégista.

Érettségi vizsgájának dokumentumait őrzi a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára és Levéltára, innen tudjuk például, hogy magyarból az egyik tétele épp a protestáns kor elbeszélő költészete volt, amelyből jó értékelésre felelt, összességében pedig kettest kapott, ami 1934-ben jó minősítést jelentett, kvázi a mai 4-esnek felel meg. Mennyiségtanból – ahogyan ma mondjuk, matematikából – a másodfokú egyenletek gyökeinek számáról kellett beszámolnia, ami elégségesre sikerült neki, természettanból a gravitációról meggyőzőbben beszélt, ott jó értékelést kapott. Összességében az érettségi vizsgáját „jól érett” minősítéssel tette le.

Kolozsvár: in Hungária
Élete további évei kevésbé jól dokumentáltak. Okos Pálnak mára egyetlen élő rokona maradt, aki még személyesen találkozott vele, ő a húgának gyermeke. Méhesné Szász Klára szerint Okos Pál vidám, barátkozó, társasági életet élő, hívő református ember volt. Jogi tanulmányokat folytatott a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, amely Trianon miatt menekült Kolozsvárról Szegedre. Ám a II. bécsi döntést követően Kolozsvár újra Magyarország része lett, így az egyetem is hazatért – Okos Pál 1943-as keltezésű jogi diplomáját máig őrzi a család, amelyen ez áll: „Kolozsvár, in Hungaria.”

Okos Pál katonaként részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában. A családi emlékezet szerint szovjet hadifogságba is került. Katonai múltját két fotó őrzi, az egyiken tizedes, a későbbi fotón hadnagyi rangjelzéssel látható. Hazatérése után Budapesten élt a Kecskeméti utcában, és a közeli Budapest-Kálvin téri gyülekezetbe járt istentiszteletre, sokszor hallhatta Ravasz Lászlót prédikálni. Társasági ember volt, egy baráti találkozás alkalmával elmondott egy politikai viccet, ami vélhetőleg valakinek nem tetszett, és ezt jelenthette. Az ügynek nem találtuk nyomát, ám több idős kortárssal beszélve, beleértve a családi emlékezetet is, úgy tartják számon, hogy Okos Pál ezért három évig börtönben volt, a büntetés részeként pedig egy bányában dolgoztatták. Méhesné Szász Klára azt mondja, ezzel egy időben fosztották meg lakásától is. Miután 1956 elején újra szabad lett, Budapesten a Tavaszmező utca 1. szám alatti házban lett albérlete, itt élt feleségével, akivel a korszakban szokásosnál jóval később házasodott össze, így csak néhány évig voltak házasok, gyermekük nem született. Így érkezünk meg 1956 őszéhez.

Egy barátját már elveszítette a Parlament előtti sortűzben
Okos Pált lelkesítette a forradalom. Sokat nem tudunk arról, hogy pontosan mit csinált a forradalom napjaiban, de azt tudjuk, hogy október 25-én ő is ott volt a Kossuth téren a Parlament előtt, ahol aztán a tömegbe lőttek, és – a legfrissebb kutatások szerint – 88 civil életét vesztette. Okos Pál egy szomszédjával, barátjával vett részt a gyűlésen, aki egyike lett az áldozatoknak. Aznap ő nem sérült meg. „A nagybátyám megmenekült még vagy két hétre” – teszi hozzá Méhesné Szász Klára. Hogy Okos Pál fogott-e fegyvert a forradalom napjaiban, nem tudhatjuk biztosan. Méhesné Szász Klára nem tudja elképzelni nagybátyjáról, hogy ne lett volna benne a lakhelye közelében zajló forradalmi cselekményekben. „Látott már lőfegyvert, tudta, hogy kell megtölteni, használni. A családunk béke- és életpárti, de a helyzetet és a nagybátyámat ismerve szerintem nyilvánvaló, hogy ő is fegyvert fogott 1956-ban.” Szemtanú, visszaemlékezés és forrás erre nincsen.

A helyzet megértéséhez György Sándor történészhez fordultam, aki szakértője az 1956-os történéseknek. Szigorúan általánosságban azt mondja, bár voltak olyan katonai múlttal bírók, akik részt vettek a forradalomban, de sokakat megtörtek a Rákosi-korszak alatt, akik ezért már nem vállaltak szerepet a harci cselekményekben.

„Csönd és halál”
Okos Pált az ablakban fejbe lőtték. 1956. november 6-án, otthon halt meg, Méhesné Szász Klára – aki 1956-ban 14 éves volt – meséli, hogy nagybátyja a november 4-i szovjet bevonulást követően a Tavaszmező utca 1. szám alatti ház pincéjében keresett menedéket a szomszédokkal együtt. Aztán egy csöndes pillanatban kiment szétnézni. Ekkor lőtték fejbe.

Egykori szomszédjától, Muzsay Andrástól – egy, az Indexen megjelent, a házuk történetével foglalkozó cikkből – további részletek derülnek ki: „Okos úr azért emlékezetes számomra, mert 1956-ban, amikor a szovjet tankok a Tavaszmezőn vonultak, megpróbált kilesni a kapu nagy rácsos-ovális ablakán. Azonnal golyót kapott a homloka közepébe, a holttestet három napig kerülgetni, a vértócsát átlépni kellett, ha valaki ki akart menni a házból” – írta Muzsay. Mindezt megerősíti a Budapest, VIII. kerületi halotti anyakönyvi bejegyzés is, amely szintén fejlövést jelez a Tavaszmező utca 1. számnál, 1956. november 6-ai keltezéssel.

A mai kütyük világában már talán elképzelhetetlen az, ahogyan fia haláláról értesült az édesanya. Okos Gyuláné a tragédia után néhány nappal – mit sem tudva arról, mi történt –, Budapestre utazott a gyermekeihez. Méhesné Szász Klára úgy emlékszik, a környéken volt a Tiszakécskéről Budapestre érkező busz végállomása, a Horváth Mihály térnél, a Tavaszmező utca szomszédságában. Itt egy tiszakécskei ismerőse szólította meg Okos Gyulánét, valahogy így: „Hát, Tiszteletes asszony, maga miért nincs feketében? Hiszen itt van a Pali sírja.”
Okos Pált háromszor temették, először otthona közelében, közterületen – de erre mindjárt még visszatérünk.

Akit háromszor temettek el
Méhesné Szász Klára azt mondja, „nagy bánat volt a szülők szívében, pedig nem panaszkodtak.” Felidézi, ahogyan 1956 karácsonyán – mint minden nagy ünnepkor – a presbiterek az istentisztelet után bementek a parókiára Tiszakécskén, hogy köszöntsék a lelkészcsaládot. Ekkor Okos Gyula ugyan már nyugdíjas lelkész volt, de a gyülekezet megengedte, hogy a parókia egy hátsó épületében éljenek feleségével. Az unoka, Méhesné Szász Klára így emlékszik erre a karácsonyi pillanatra: „Nagyapám, Okos Gyula, ült a székben, és úgy sírt szegény, hogy felkelni sem tudott.” Hozzáteszi: szerinte azt remélték, hogy fiuk élete egyenesbe jön majd, de nem úgy, hogy idő előtt „magához rendeli őt az Úr.”

Nem sokkal ezután, december 27-én levelezőlapot írt Okos Gyula és felesége az esperesnek, Pap Gézának. Szűkszavú üzenetük így szólt: „Összetört lélekkel, de Isten akaratában nem lázadozva tudatjuk, hogy drága Fiunk, Pál hősi halált halt Budapesten 956 nov 6-án.” Válaszul a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye lelkészi vezetője így írt: „Megrendülve vettem a hírt a fiad hősi haláláról. Át tudom érezni a szülői szív minden fájdalmát, hiszen nekem is vannak gyermekeim. Tudom, hogy ez a haláleset egy egész életre szóló gyász és kereszt mind a kettőtök számára. Adjon Isten elegendő erőt annak alázatos elhordozásához” – derül ki a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára és Levéltára által őrzött dokumentumokból.

Okos Pál földi maradványai nem sokáig maradtak a Horváth Mihály téri templom melletti sírban. Néhány hónappal később a Kerepesi temetőben újratemették, akkor már családi körben. A szertartást Muraközy Gyula, Budapest-Kálvin téri lelkipásztor végezte, őt kérte meg Okos Gyula, az akkor már nyugdíjas lelkész, Okos Pál édesapja. Aztán később, Okos Pál testvére, Szarvas Béláné Okos Klára döntött úgy, hogy testvére földi maradványait el kell hozni a Kerepesi temetőből, mert attól tartott, hogy előbb-utóbb megszüntetik a bátyja sírját. Végül Tiszakécskén, a református temetőben lévő családi sírba került, ahol szintén újratemették református szertartás szerinti temetésen. Ma már ott nyugszik Okos Gyula néhai tiszakécskei lelkész és felesége, Okos Gyuláné, és mindkét gyermekük, Okos Pál és húga, Okos Klára is. Sírfeliratuk szerint várják Jézusukat, immáron együtt.
 

Képek: Nagy Botond
Archív fotó: Fortepan

Az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben életüket vesztett személyek adatai itt érhetők el.

Források, köszönetnyilvánítás:

* A tiszakécskei református gyülekezet tagjaival és korábbi lelkészeivel folytatott háttérbeszélgetések.

* Magyar László – szintén Okos Pál rokona – név szerint nem szerepel a cikkben, de az ő segítsége nélkül nem jöhetett volna létre interjú és találkozás Méhesné Szász Klárával. Köszönet a kitartó segítségnyújtásáért.

* A cikkben név szerint nem szerepelnek, de a cikk megszületéséhez mind-mind hozzátettek: Végső István, Erdős István és Hegyi Ádám történészek. Köszönet jóindulatú segítségükért.

* Számos forrás a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára és Levéltárából származik, köszönet illeti Bíró Éva levéltárost önzetlen segítségéért.

* Külön köszönet Máté Csaba Sándor tiszakécskei lelkipásztornak a cikk elkészítéséhez nyújtott pótolhatatlan segítségéért.

* És végül köszönet a segítségért azoknak az intézményeknek, ahonnan értékelhető adat nem került elő, de mindenhol készségesen támogattak: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára.