Arra a kérdésre, hogy miért jó családban élni, különböző, mégis több ponton egybecsengő válaszok születtek. A Keresztény Sziget családi életről szóló pódiumbeszélgetésén három családanyát kérdezett Szente Balázs, a rendezvényt szervező ÉrMe Üzleti Hálózat alelnöke. A megszólalók között volt Sallainé Karikó Éva mentálhigiénés szakember, a Helikon Könyvkiadó szerkesztője, a Schönstatti Családok a Családért Egyesület projektszervezője; Popovicsné Palojtay Márta mentálhigiénés lelkigondozó, a kárpátaljai Család és Élet egyesület vezetője, valamint Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének korábbi elnöke.

„Mint a fog és a karom a farkasnak, vagy az őznek a gyors láb – ilyen fontos az embernek, hogy megtanuljon szeretni. A szeretet a boldogság kulcsa, és szeretni a családban tanulunk meg” – fogalmazott Sallainé Karikó Éva. „A család az a közeg, ahol mindenki megélheti, hogy úgy szeretik és fogadják el, ahogy van, és ez biztonságérzetet ad” – ezt már Popovicsné Palojtay Márta mondta. Benkő Ágota úgy fogalmazott, a család az elrejtettség, a védettség helye; „szentháromságos dolog, hiszen a szülők szeretetéből születnek a gyerekek”.

Ez nem a család válsága
A szakemberek hangsúlyozták, bár a kisgyerekek elsősorban anyjuk és apjuk szeretetét igénylik, a család működéséhez rokonok, barátok, gyülekezeti tagok segítségére is szükség van. A védőháló szerepe azért is jelentős, mert a házasságok több mint hatvan százaléka válással végződik napjainkban. Csakhogy nem a család és a házasság intézménye van válságban, hanem az ember maga – mondta Benkő Ágota. „Nem véletlen, hogy a nagy intézményeket családformájúra próbálják szabdalni, például a gyermekvédelmi intézményeket kisebb otthonokká formálják, hiszen ezeknek a gyerekeknek családra lenne szüksége. Nincs jobb életforma, mint a család.”

A boldogság hitelesít
Popovicsné Palojtay Márta egyetértett: szerinte minden kornak megvoltak a maga válságai, amikor az emberek nehezen találták az irányt, de most mintha maga a koordinátarendszer hiányozna. „Sokan nem tudják, merre tartsanak, mert otthon nem kapták meg a szilárd útjelzőket.” Ugyanakkor, szerinte még egy keresztyén értékrendet valló család is kihívás előtt áll. „Ha egy keresztyén család nem boldog, akkor a benne felnövő gyermekeknek sem lesz vonzó a keresztyénség. Csak akkor adhatjuk át az általunk fontosnak tartott értékeket, ha hitelesen képviseljük azokat. Ennek az útja pedig az öröm, mert az azt az üzenetet hordozza, hogy lehet akármilyen kanyarokkal teli az élet, így élni alapvetően jó.”

Valami jobb van készülőben
Régen a konvenciók és a falu nyelve védte a házasságot, ezért maradtak együtt jóval többen, mint napjainkban, pedig sok boldogtalan házasság és kiürült kapcsolat létezhetett évtizedekkel ezelőtt is – tette hozzá Sallainé Karikó Éva. Aki ma kitart a házassága mellett, az erős elköteleződésről tesz tanúbizonyságot szerinte, hiszen a korszellem ellenében teszi. A közvélekedés szerint lassan a legkevésbé sem számít erénynek, ha valaki küzd a házasságáért, adott esetben például visszafogadja hűtlen házastársát. Pedig aki hajlandó megküzdeni a másik szeretetéért, az napról napra erősebb – fogalmazott.

Dolgozni kell rajta
Mit tehetünk azért, hogy igazi és jó házunk legyen és maradjon? – tette fel a kérdést Szente Balázs, az ÉrMe Üzleti Hálózat alelnöke. „A házasság nem szerencse kérdése” – hívta fel a figyelmet Popovicsné Palojtay Márta. „Minden élő rendszer működtetéséhez energia és nagyfokú tudatosság szükséges. Kérdés, hajlandóak vagyunk-e erre a megfeszített munkára a házasságunk érdekében. És az is, hogy be merjük-e hívni harmadiknak a konfliktusainkba Istent, aki ki tud hozni a házasság válságából.”

A fogadalom
Benkő Ágota arról beszélt, hogy a házasság erős szövetség, amelyben a felek egymás mellé rendeltettek, nem pedig egymás alá vagy fölé. Még akkor sem, ha ki-ki más és más családi hagyományokat hozott magával. Azt is elárulta, hogy férjével házasságkötésük előtt kötöttek néhány megállapodást: az egyik egy bibliai ige megfogadása volt, miszerint nem mehet le a nap úgy, hogy még haragszanak egymásra.

Szerelem, szereled
„Nem őrizgethetjük a kihűlő hamut” – mondta Sallainé Karikó Éva. Szerinte érdemes a szerelem szót nemcsak főnévként, hanem igeként is értelmezni. „A szerelem több mint szenvedélyes érzelem. Valami, amit karbantartok, gondozok, ápolok, javítgatok. Egyfajta naponkénti kézműves munka.” Az egyik, ami hozzátartozik, hogy a házasfeleknek figyelniük kell arra, hogy ne távolodjanak el egymástól. „Kisiklik a házasságunk, ha szétválnak útjaink” – figyelmeztetett.

Sílift helyett hullámvasút
És ha már közösen megtett útról van szó: szerinte a házasságot sokan síliftként képzelik el, amelyen egyenesen tart a csúcs felé, pedig sokkal inkább olyan, mint egy hullámvasút. „Normális, ha a házasságban vannak mélypontok, vagy hogy újra kell rendezni egy kapcsolatot, ha megszületnek a gyerekek, ha iskolába mennek, vagy ha éppen kirepülnek a fészekből. Hiszen, ahogy a hullámvasútról sem ugrunk ki, amikor zuhanunk, hanem ott maradunk bekötve, úgy a házasságban is egyszerűen csak éljük meg, ami ránk vár.”

Együtt megyünk tovább
Popovicsné Palojtay Márta szerint a házassági krízishelyzetekre nem készítik föl kellőképpen a fiatalokat, az iskolában sem tanulnak erről, noha a házasságuk sikeressége legalább annyira meghatározza az életüket, mint a munkájuk. „Emlékszem, halálra rémültem, amikor a férjemmel először volt komolyabb konfliktusunk. Pedig mindegyik konfliktus, amin egymást szeretve és elfogadva jutunk túl, megerősít. Ezt a gyerekeink elől sem kell eltitkolni: láthatják, hogy nem értünk mindig egyet, de ez nem baj, így is élhető az élet, és együtt megyünk előre. Ehhez pedig fontos erőforrás a közös imádság.”

Egyformán értékesek
A beszélgetésen szó esett a férfi és női szerepekről is. Sallainé Karikó Éva hangsúlyozta: férfi és nő egyenlőek, egyformán értékesek, de nem egyformák. „Akkor tudok gyengéd nő lenni, ha mellettem áll az erős férjem. Ő pedig akkor erős, ha nem akarok kivenni a kezéből mindent” – ezt már Popovics mondta.

Munkamegosztás
Benkő Ágota a házastársi munkamegosztásról is beszélt. „Nincs férfi és női munka a háztartásban és akörül, ez is a megállapodásunk része volt. Aszerint döntjük el, kinek mi a feladata, hogy éppen ki végzi el szívesebben, gyorsabban, az adott helyzetben ki fér hozzá, vagy ki a hozzáértőbb.”

Féltés és bátorság
Egyformán fontos, mégis különböző az apa és az anya szerepe a gyermeknevelésben is. Sallainé Karikó Éva arról beszélt, hogy a férfi szerepe, hogy életbátorságra nevelje a gyereket, a nőé, hogy babusgassa, és aggódjon érte. Mint mondta, fontos, hogy mindketten az életet szeressék, és ne a holt dolgokat. „Jobban szeressék a háznál azt, aki a házban lakik, fontosabb legyen az autónál az a személy, aki oda beül, és a pénznél az, akire költik.”

Aszimmetrikus fejlődés
De mi van akkor, ha két igazán fontos dolog közül kell választani? Szülőként a gyermek és a szintén sokak számára jó szolgálatot tevő hivatás között? És hogyan lehet elejét venni annak, hogy az elhivatott szülők gyermekei mozgalmi árvákká váljanak? Popovics szerint a visszajelzések őszinte elfogadása segíthet. A fontossági sorrend folyamatos felülvizsgálata ugyanis megúszhatatlan. Abban valamennyi résztvevő egyetértett, hogy az első a család, és különösen a pici gyermekeknek kompromisszumok nélkül szüksége van az édesanyjukra és az édesapjukra is. De a prioritások és a feladatok változnak a különböző életszakaszokban. Ez pedig azt is jelenti, hogy a házasfelek egyéni fejlődése egymáshoz képest időnként aszimmetrikusan alakul. Nagy odafigyelést igényel annak az érzékeny egyensúlynak a megteremtése, hogy mindkét fél azzá váljon, amivé teremtetett – hangsúlyozta Popovics. Ehhez szükség van például a férj rugalmasságára, amikor a nő másra is vágyik, mint hogy jó háziasszony és családanya legyen. „A nők is kaptak talentumokat, amelyekkel el kell számolniuk olyan mértékben, ahogy azt a családi élet megengedi” – vélekedett.

Amikor túl sok a seb
Az egyensúlyteremtés persze, sohasem sikerül tökéletesen, de már az is jó, ha csak kicsit inog a libikóka – értettek egyet a családanyák. De szó esett azokról is, akik úgy érzik, messze vannak az ideális család megteremtésének lehetőségétől. Házasságuk zátonyra futott, vagy éppen abortuszon estek át. Ők azt élik meg, hogy valami visszafordíthatatlanul elromlott – mondta Popovicsné Palojtay Márta.
„Ma már az egyháztól nem azt várják az emberek, hogy kulturális-társasági bázis legyen, hanem hogy választ kapjanak az életük egzisztenciális kérdéseire. És hogy elmondhassák, mi az a mindent elöntő bajuk, ami miatt, ha funkcionálnak is, folyamatos bűntudattal és csökkent önértékeléssel élnek. Az egyházak és civil szervezetek üzenete az lehetne, hogy mindettől függetlenül is értékesek, és Isten akkor is szerette őket, amikor elváltak vagy elvetették a gyermeküket. Biztatást jelenthetnek számukra Ferenc pápa szavai is: a bűneink okozta sebeink olyan pontok, amelyeken át megnyílik a lehetőség a Jézussal való találkozásra.”

Gyakorlati segítség
Az értékességérzetét visszanyerő ember másként viszonyul a családjához – tette hozzá Popovicsné Palojtay Márta. Amikor leírták őt, azzal egy egész családot taszítottak mélyebbre; ám amikor felemelték, a családtagjain is segítettek.

A Népesedési Kerekasztalt három éven át vezető Benkő Ágota hangsúlyozta: a családokat támogatandó sok javaslatuk volt az aktuális kormány felé, amely lakáspolitikai, iskolai és egészségügyi kérdéseket is érintett. Egy idő után azonban kiderült: nem elég pénzzel és infrastruktúrával orvosolni a helyzetet. „Valami még fontosabb hiányzik: a közgondolkodás helyreállása. A gyermekbarát társadalom megteremtése nem pénzen, hanem szemléleten és értékrenden múlik. Ezért beszélhetünk ma értékválságról” – fogalmazott.

Sallainé Karikó Éva szerint a jó példák megismertetése mellett a családoknak olyan gyakorlati segítségre is szüksége van, mint például a komatál a gyermekágyi időszakban, vagy a gyerekek átvállalása, míg a szülők kimozdulnak. „Régen egy egész falu nevelte fel a gyerekeket, ma ugyanez egy-két emberes feladattá zsugorodott. Ilyenkor már az is segítség, ha örülünk a születő gyerekeknek, miközben sokan megszólják a párokat, hogy hova vállalnak harmadik gyereket, mikor még kettővel is alig bírnak.”

Ásó, kapa, nagyharang
A négygyermekes anya a mesék végszavával, az ásó-kapa-nagyharanggal kívánt boldog házasságot a hallgatóságnak. „Az ásó emlékeztessen minket arra, hogy váljunk aranyásóvá, ne pedig ganajtúró bogárrá, aki folyton kritizálja a másikat. A kapáról jusson eszünkbe, hogy folyamatosan gondoznunk kell a kapcsolatunkat, kiirtani a gyomokat, amelyek elfojthatják az életet. A nagyharang pedig Istent jelképezze, akit meghívtunk a házasságunkba, amikor megesküdtünk, és aki kisegít, amikor fogytán van az erőnk.”

Képek: Füle Tamás

Hidat képezni a társadalom és a többi felekezet felé – ez a célja az idei Keresztény Sziget elnevezésű egész napos rendezvénynek, amelyre minden évben május utolsó szombatján várják az érdeklődőket a Margitszigeten. Az ingyenes családi-közösségi napon idén is minden korosztály feltöltődhetett, a rendezvényről korábbi cikkünkből tudhat meg többet.