„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Ballagási virágok
Bármikor cselekedhettek jót...
Amikor a kedves rádióhallgatók ezeket a gondolatokat hallják, már mindenütt véget értek a középiskolai ballagások. Maholnap kezdődik a neheze, az érettségi. Sok sikert kívánok minden diáknak! De még előtte hadd szóljak a virágokról. Vita kerekedett egy iskola ballagó diákjainak kezdeményezéséből, hogy tudniillik a ballagáskor megszokott virágok árát egy jótékonysági alapítványnak ajánlják fel a kedves rokonok, barátok, ismerősök. Ehhez aztán más iskolák is csatlakoztak, és a közösségi média jóvoltából országos ismertségre tett szert a javaslat. Bár futótűz nem lett belőle, és nyilván sok-sok virágcsokor köszöntötte a ballagókat, azért egy rossz ízű vita mégis előcsattant a dologból. Az egyik szélsőség egyenesen, amúgy szlogenesen, médiásan „menő” ajándéknak titulálta a kezdeményezést, mintha a szerénység és a lemondó figyelmesség amúgy valóban menő dolog volna ma a nyugati civilizációban. Nem az. A másik szélsőség rögtön a virágtermesztők és virágkötők kenyerét kezdte félteni, mintha a külföldről hozatott luxuscsokrok, az egyenest Hollandiából érkező tulipán, meg Latin-Amerikában készített orchideacsokor úgymond képmutató mellőzése ezeket vinné csődbe. Nem viszi.
Nekem a virágokról többnyire a bibliai példabeszédek jutnak eszembe. Például a prófétáé, amely fájdalmas: bizony fű a nép – mondja –, megszárad a fű és elhull a virága. De Jézusé is eszembe jut, aki a mezők virágának szépséges gondtalanságával példázza Isten atyai gondviselését. Aztán felötlik bennem az is, hogy ez a virág-vita végeredményében nem is a virágokról szólt, hanem az ajándékozás és az adakozás egybekeveréséről. Az adakozás szabálya ez: ne tudja a jobb, mit tesz a bal, és ne kürtöltess magad előtt, ha adakozol. Az ajándékozás titkára pedig éppen a virágok szelíd és önzetlen szépsége tanít meg. Ha a kettőt egybenézzük, azt kell mondanunk, hogy az tud igazán adni, aki tud ajándékozni. Jót tenni ballagás után is lehet. Mindig szükség van rá. És ha mód is van hozzá, ugyan mi az akadálya? Bármikor cselekedhettek jót – mondja Jézus. Sikeres érettségit kívánok!
Bogárdi Szabó István
(„Lélektől lélekig" – elhangzott 2017. május 7-én.)