Misszió és felzárkóztató oktatás címmel jelent meg nemrég a Cigánymissziós Módszertani Füzetek III. része, amely a Protestáns Cigánymissziós Fórum szakmai munkájával és a Cigány Módszertani és Kutató Központ kiadásában készülhetett el. A kiadvány arra tesz kísérletet, hogy néhány példán keresztül kínáljon látásbeli és gyakorlati megközelítési módokat mindazoknak, akik a nevelési-oktatási intézmények keretrendszerén belül fáradoznak a cigányság életkörülményeinek megjobbításán.
 

A kiadványban Gál Zsolt, a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskola igazgatóhelyettese olyan modellt mutat be írásában, amely az inkluzivitás alapelvére, azaz az egyenlő esélyek, feltételek megteremtésére, biztosítására épít. Hogy ez pontosan mit is jelent és hogyan működik, arról Ablonczy Dániel programkoordinátor mesélt nekünk, az öt protestáns felekezet munkatársait összefogó Protestáns Cigánymissziós Fórum munkásságáról pedig Tóth Anitát, a református cigánymisszió referensét kérdeztük.

Felekezetközi együttműködés
A Protestáns Cigánymissziós Fórum a baptista, az evangélikus, a metodista, a pünkösdi és a református egyházak cigánymisszióinak vezetőit és szakmai munkatársait fogja össze – tudtuk meg Tóth Anitától. Ennek keretein belül három nagyobb területen valósul meg az együttműködés: a Tükör nevű kiadvány, a Protestáns Cigánymissziós Találkozók és a Cigánymissziós Módszertani Füzetek kapcsán. Az öt felekezet cigánymissziós együttműködésének keretét továbbra is ez a három terület adja majd a jövőben.

„A Tükör nevű kiadványunkat a református testvérek a Reformátusok Lapja negyedévenként megjelenő mellékleteként kaphatják kézhez. Mindegyik szám egy-egy konkrét témát jár körbe, általában három felekezet munkatársainak írásaival. A Protestáns Cigánymissziós Találkozót évente szervezzük meg, minden évben más felekezet adja a helyszínt, az igehirdetőt és a dicsőítő zenekart. A 2020-as eseményt a reformátusok fogadták be, a Debreceni Nagytemplomban került rá sor. Ezek általában 300-400 fős rendezvények, de a Nagytemplom befogadóképességének köszönhetően idén 1500-an voltunk” – magyarázta Anita. „Összegyűltünk, együtt énekeltünk, együtt imádkoztunk, együtt hallgattuk meg a cigány testvéreink bizonyságtételeit. Ezért nagyon hálásak vagyunk.”



A harmadik együttműködési terület a Cigánymissziós Módszertani Füzet kiadványsorozata, amely a pünkösdi felekezethez tartozó civil szervezet, a Cigány Módszertani és Kutatóközpont kiadásában jelenik meg. A sorozat indulásáról a Parókia portál is írt hat évvel ezelőtt, jelenleg pedig a harmadik része jelent meg, amely ezúttal a felzárkóztató oktatást helyezi fókuszába. A kiadvány célja, hogy összegyűjtse azokat a pedagógiai módszertanokat, amelyeket az egyes felekezetek már kipróbáltak és használnak. Ezek a módszertanok ma is vidéki iskolákban alkalmazott, élő, jól bevált gyakorlatok.

„A közös missziós célunk az, hogy minél több peremen élő és cigány származású emberhez eljuttassuk az evangéliumot, minél többeknek szolgáljunk, és minél többek megtérésén munkálkodjunk egyszerre. Hogy ezt milyen eszközökkel érjük el, azt felekezete válogatja. Tavaly májusban rendeztünk egy konferenciát, amely bemutatta, hogy milyen típusú szolgálatai vannak a cigánymisszióban a különböző felekezeteknek. A református cigánymisszió tevékenysége is igencsak színes, jóval több mindenről szól, mint az inklúziós iskolaprogram. Nagyon hálásak vagyunk ezért a felekezetközi együttműködésért!”

A református cigánymisszió a katolikus cigánypasztorációval is jó kapcsolatot tart fenn. Ez utóbbi nem annyira rendszeres, strukturált és tematizált, mint a protestáns testvérek esetében, de itt is adott az egymás iránti nyitottság, amely szavatolja a jó gyümölcsöket. „Még egy településen belül sem jellemző az egymás közötti rivalizálás, mert az a közös cél, hogy Isten országának a jelei legyünk, és mindannyian ehhez próbáljuk megtalálni a lehetséges eszközöket, szolgálati területeket, alkalmakat, szolgáló testvéreket, és ebben nagyon jó társak vagyunk egymás számára.” Ennek Istennek hála számos élő jele is van, protestáns oldalról például a most megjelent módszertani füzet.

Iskolai párbeszédben
Az inkluzív országprogram, amelyben a nagyharsányi általános iskola is részt vesz, a magyarországi hátrányos helyzetű tanulók felkarolását, befogadását segítené elő a református intézményrendszeren és közösségeken belül. A kezdeményezés a HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) és a Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának a közös programja. Az iskolai vonala mellett van egy egyházi vonala is, amely a gyülekezetek inkluzióját célozza meg. „A gyülekezeti vonalon működtetünk tanodákat, baba-mama klubot és egyéb rendezvényeket és programokat is a gyülekezeti tagoknak és a környezetükben élő hátrányos helyzetűeknek. A közös élmények, az együttmunkálkodás, a közös istenkeresés segíti befogadást” – mondta Ablonczy Dániel.



„A program azoknak a befogadását segíti elő, aki valamilyen módon eltérnek az átlagtól. Ebbe beletartozik a nagyon tehetséges és emiatt kilógó gyermek éppúgy, mint a hátrányos helyzetű; legyen akár hallássérült, terhelt családi hátterű, mélyszegénységben élő vagy etnikai kisebbséghez tartozó. A hazai gyakorlatban ez leginkább a roma lakosságot érinti. Egyre több református iskolában növekszik a hátrányos helyzetű és roma tanulók aránya. A legtöbb iskola nem tud egyszerre sokféle gyermeket kezelni, ezért a többségre koncentrál, és aki ebből valamilyen módon kilóg, az elveszik a rendszerben. Ezeknek az iskoláknak próbálunk módszertani segítséget nyújtani. Mindig ki kell emelnünk azonban, hogy csak akkor beszélhetünk befogadásról, ha az ténylegesen mindenkiről szól.”

Az iskolai modell azzal kezdődik, hogy hivatásos mentorcsapat segítségével megkérdezik az oktatásban részt vevő összes felet, pedagógusokat, tanulókat és szülőket arról, hogyan látják az adott intézményt. A kérdőívek kiértékelése nyomán elindul a párbeszéd, hogy milyennek szeretnék látni az iskolát és miben tudnak együtt gondolkodni. „Az együttműködés azért sikeres, mert ha valakit megkérdeznek és odafigyelnek a véleményére, már csak ennek a hatására is bevonódik. Talán sosem kérdezték meg korábban a szülőket arról, hogy mit gondolnak. Mi megszólítjuk őket, hogy gondolkodjunk együtt és építsünk közös jövőt. Ezért fogják a magukénak érezni az egészet. Ha párbeszédben vagyunk, akkor sokkal könnyebb mind az előítéleteinket, mind a hátrányainkat elhagyni.”

Ezután a helyi, speciális igényeknek megfelelően készül el a fejlesztési terv, ez általában fél-, vagy egyéves folyamat. A második szakasz a fejlesztési terv megvalósításáról szól, amelybe szintén be kell vonni a gyerekeket és szüleiket. Az iskolák a folyamatos mentori segítség mellett ehhez anyagi támogatást is kapnak. Ha problémák merülnének fel, arra szakszerű tanácsadást is kérhetnek. A harmadik szakaszban pedig ezek az iskolák nyújtanak támogatást a programba újonnan belépő iskoláknak. A program először négy református általános iskolában indult el, köztük a nagyharsányiban, de ma már hat intézményben zajlik. A négy induló intézményből ketten kiemelt bázisintézményei lettek a Református Pedagógiai Intézetnek, ez pedagógiai-szakmai szempontból is siker.

„Ha magasabb létszámban jelennek meg egy iskolában a hátrányos helyzetű tanulók, akkor a többségi tanulók általában elmennek más iskolába, ez sokszor az intézmény bezárásával is fenyegethet. Ebben kell fölmutatni változást, és ez a nagyharsányiaknak sikerült is már: annak ellenére, hogy ott elég magas a hátrányos helyzetű diákok aránya, mégsem viszik el onnan a gyermekeket, hanem odahozzák. De elindult a létszámnövekedés a többi programban részt vevő iskolában is, pedig eleinte a bezárás veszélyével küszködtek. Sikerült a csökkenő iskolai létszámot megfordítani, most már létszámnövekedésről tudnak beszámolni. Persze, a pedagógiában három év tanulságaiból nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de mi bízunk benne, hogy mindez továbbvihető.”

A befogadás missziója
„Ez a program maga is a misszió egy formája” – véli Ablonczy Dániel. „Az egyházban az a feladatunk, hogy befogadjuk és segítsük az elesetteket. Senki sem tehet arról, milyen életkörülmények közé születik. Az elkülönülés helyett az lenne fontos, hogy ezek a hátrányos helyzetű gyerekek minél korábban együtt szocializálódjanak a többiekkel, mert ez eredményezheti az egészséges egység kialakulását, amit továbbvihetnek a társadalomba. Ha segíteni szeretnék, annak kell segítenem, akinek szüksége van rá. A programban részt vevő intézmények diákjai ilyenek. De a szüleiknek is szüksége van arra, hogy megszólítsák őket, és valaki törődjön velük, mert csak így lehet előrejutni. Ezt szeretnénk minél több iskolában megvalósítani, mert ebben látjuk az utat.”

Minden tanév elején új pályázatokat írnak ki azon intézmények számára, akik csatlakoznának a programhoz. Hogy minél többen merjenek belevágni, most azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák a félelmekkel és kétségekkel küzdő intézményvezetőknek, hogy mindez működőképes és nem válik senki kárára. „A program üzenete az elsődleges, és ha valakit ez megszólít, a megvalósításban már tudunk segíteni. Ezért is jó, hogy a nagyharsányi példából cikk született, amelyből megismerhető ez az út. Manapság egyre több szülő vonódik be abba, ami az iskolában történik, és emiatt ki tud alakulni elképzelésük arról, hogy milyen oktatást szeretnének. Ennek fényében én úgy gondolom, hogy a módszertani füzetben ismertetettek pedagógusnak és szülőnek egyaránt szólnak.”


Ha bárki úgy érezné, hogy szívesen olvasna többet minderről, akkor egyrészt a református cigánymisszió honlapján is nagyon sok írást talál az inklúziós programról, másrészt a Cigány Módszertani és Kutatóközponttól megrendelheti a kiadványt.


Képek: Vargosz, Dezső Attila, Országos Református Cigánymisszió