„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Két nappal közelebb Dél-Koreához
Távol-keleti vendégek érkeztek a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba, hogy megismerjék kultúránkat, és kapcsolatokat építsenek. A magyar diákok nyitottan fogadták őket, az alkalom pedig egy kicsit közelebb hozta egymáshoz a két kontinenst.
Mosolygós dél-koreai lányok és lelkes felnőtt kísérőik szemlélték kíváncsian a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium épületét. Az iskola folyosóin több helyen is ki volt rakva országuk zászlaja – az őket fogadó magyar testvérek figyelmessége. A Hanil Girl’s Middle High Schoolból érkezett vendégcsoport azért jött, hogy megismerje hazánkat és intézményük testvériskolai kapcsolatot létesíthessen a Lónyayval. Kétnapos látogatásuk első délelőttjén egy-egy prezentációval mutatkozott be egymásnak a két ország, de emellett volt lehetőség ismerkedni, nézelődni is. Ezután egy orgonakoncert következett a Kálvin téri református templomban, majd Budapest nevezetességeinek a megtekintése.
Másként nem érdemes
„Nyitottak vagyunk erre a kapcsolatra. Teljesen újszerű tapasztalat számunkra is egy ázsiai vendégcsoport” – nyilatkozta a Parókia portálnak Tóth Csaba Csongor igazgató.
Maga a testvériskolai viszony azonban nem új a Lónyay számára: mint megtudtuk, több ilyen kapcsolat is kialakult már. A rotterdami Guido de Brès protestáns iskolával kötött ezek közül a legélőbb. Ez szolgál mintául a mostani, dél-koreai kapcsolatfelvételhez is. „Amikor a holland testvériskola diákjai itt vannak, akkor is igyekszünk fajsúlyos programmal bemutatni Magyarország újabb és újabb szeletét, illetve egyre jobban megismerni egymást” – magyarázta az igazgató. „Amikor ez az új testvériskolai kapcsolat létrejön, akkor azt is tartalmas programmal kell megtölteni, és évről évre fejleszteni az ismereteket, az egymás iránti elfogadást – másként nem érdemes.”
Miért éppen Dél-Korea? – tettük fel a kérdést. Tóth Csaba Csongor válaszul elmesélte, annak idején Bogárdi Szabó István püspök hívta fel azzal, hogy a Koreai Köztársaságból szeretne egy keresztyén közép- és általános iskolákat magába foglaló iskolacsoport testvériskolai kapcsolatot létesíteni Európában, és erre ő a Lónyayt ajánlaná. „Két hónapja váltjuk az e-maileket egymással, próbálunk egyeztetni. Ők nagyon szeretnének egy igazi, élő kapcsolatot, mi pedig egyelőre próbáljuk megérteni az ok-okozatokat, és igyekszünk jó vendéglátók lenni. Ez most kapcsolatfelvétel, ismerkedés.”
Bár az együttműködés kölcsönösen előnyös lenne mindkét intézmény és a tanárok számára is, az igazgató szerint elsősorban a diákok nyernének vele a legtöbbet. „Nagyon jó lenne, ha a diákjaink minél több kultúrát ismerhetnének meg, nem feledve persze a saját identitásukat. Azt szeretnénk, ha tudnának elfogadóan viszonyulni mindahhoz, ami a mi világunkon túl van.” Ennek az első lépéseként a mostani alkalommal a dél-koreai diákokat magyar lónyays diákok családjánál szállásolták el. Önkéntes jelentkezések alapján osztották szét a vendégeket, és a rövid szervezési idő ellenére mindenkinek jutott befogadó otthon. A vendéglátó családok magyar diákjai a két nap során mindenhová elkísérték a dél-koreaiakat. A közös nyelv természetesen az angol volt. „Vendégeink számára a személyes ismeretség, egymás kultúrájának a hétköznapokban való megismerése is fontos, nemcsak maga az ország.”
Úgy tűnik, hogy az érdeklődés elsőre kölcsönös. De hogyan tovább? – adódhat a kérdés. „A koreai fél úgy gondolja, hogy ők minden évben januárban érkeznének hozzánk, májusban pedig mi látogatnánk el Dél-Koreába. Éppen most kaptuk meg erre a meghívást, de a fenntartó engedélyét is kikérjük erről. Nyilván ennek a körülményeit még a magyar családokkal közösen is ki kell majd dolgozni. Mi mindenesetre érdeklődve várjuk, hogy mire jutunk ezzel a szándékkal” – mondta Tóth Csaba Csongor. Azt még nem látni, hogy lesz-e olyan szakmai együttműködés is, amely a két ország oktatási módszertanaival kapcsolatos tapasztalatcseréről szól. A Lónyay vezetése mindenesetre nyitott a jó gyakorlatok átvételére.
Túllépni a határokon
A Lónyay dísztermében a magyar diákok mellett ülő dél-koreai vendégek nagyon kedvesek, mosolygósok, érdeklődőek voltak, annak ellenére, hogy egy tizennyolc órás út után kellett részt venniük a bemutatkozáson.
Prezentációjukban bemutatták Dél-Koreát, meséltek oktatási rendszerükről, protestáns iskolájukról, és bemutatták intézményük mindennapjait is.
Elhangzott, hogy a mostani kapcsolatfelvételtől a két ország közötti baráti viszony elmélyítését várják, valamint a nézőpontjaink tágítását és oktatásfejlesztést is. Kiderült továbbá, hogy van már egy indiai testvériskolájuk. „Szeretnénk túllépni Ázsia határain, ennek során a közösen épített jövőkép áthidalhatja a nagy távolságot, amely országaink között húzódik” – mondta egyik vezetőjük.
A magyar prezentáció inkább az országimázs ismert elemeire koncentrált, a Lónyay történetére csak nagy vonalakban tért ki. Utána viszont egy igen érdekes Rubik-kocka bemutató következett Héjja Norbernek köszönhetően. Produkcióját magyarok és dél-koreaiak egyaránt kitörő örömmel fogadták. A lónyays diákok erre az alkalomra elhozhatták saját bűvös kockájukat, ha volt otthon, így a folyosón több helyen lehetett lázasan tekergető diákokat látni. A vendégek pedig többek között egy apró Rubik-kockás kulcstartót is kaptak búcsúajándékként.
A kapcsolatfelvétel tehát megtörtént, az első találkozás sikeresen és jó hangulatban zajlott. Bár a földrajzi és kulturális távolságok közös áthidalása hosszú folyamatnak tűnik, amelynek csak az elején tartunk, szerencsére mindkét fél részéről megvan erre a szándék. Ha pedig a közös hitbéli alapokat nézzük, ráébredhetünk, hogy a különbségeknél sokkal fontosabb mindaz, ami – vagy Aki – összeköt bennünket.
Képek: Füle Tamás, Mózes Edina