„Az ember annál erősebb, minél inkább kiszolgáltatja magát.”
William Booth
Közösség, hit, tudás
Miért tanul valaki lelkésznek vagy tanítónak? Honnan és mikor jön az elhívás? Egyáltalán, mi a közös a két szakmában? Vajon mi alapján választják a 18 évesek ezeket a hivatásokat? Érzelem kontra racionalitás?
Idén több mint 130-an vesznek át diplomát a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanévzáróján. 48 hitéleti szakon végzett hallgató kap oklevelet, világi képzésen végzettek közül pedig 84-en vehetik át a diplomájukat. Az egyetem hitéleti képzései között szerepel többek között a lelkész, hitoktató, kántor és a vallástanár is. Világi képzésre tanító szakra jelentkezhetnek a leendő hallgatók. A sikeres záróvizsgák után az egyetem friss diplomásai beszéltek jövőképről és elhívásról.
Ne keress kifogást!
„Pályaválasztás előtt, amikor döntés előtt álltam, hogy kertészmérnök vagy andragógus legyek, a lelkipásztorom az igehirdetésben arról beszélt, hogy Isten mindenkinek feladatot készít, és van, hogy többet ad, mint amire gondolunk. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy a személyes életemben mi lehet a több. Ez az élmény indított el az úton, de meg kellett erősödnöm, ugyanis sokan próbáltak elbizonytalanítani. Aztán egyszer a napi igében azt olvastam, hogy ne keress kifogásokat, ez eldöntötte bennem, hogy nem kereshetek kifogásokat, erre a meghívásra jönnöm kell" – emlékszik vissza Gyatyel Péter. „Amikor átléptem a teológia kapuján, nem tudtam mire készülök, még kiforratlan voltam, azóta sok mindenben megerősödtem, fejlődött a személyes hitem, elmélyült, növekedett a tudásom." A jövőképéről a leendő lelkipásztor azt mondta, szeretne lelkészi közösség tagjaként gyülekezetet vezetni. „Fontos számomra, hogy vegyes korosztályú gyülekezetben dolgozzak, mert személyesen segít, hogy egyszer tizenévesekkel, máskor 70 évesekkel beszélgetek”. Arra a kérdésre, hogy 10 év múlva milyen gyülekezetben képzeli el magát azt válaszolta, hogy olyan megújuló lelkészi közösségben, akik nyitottak arra, hogy Isten igéjét „lefordítsák” az adott kor emberének.
„Ha nagy leszek, Edina néni leszek”
Csáki Fruzsina 4 évvel ezelőtt jelentkezett tanítónak. A gyerekkori élményei meghatározók voltak számára. A tiszalöki lány már kiskora óta tudja, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni. „Volt egy kedvenc óvónénim, Edina néni, aki annyira nagy hatással volt rám, hogy bármikor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, akkor azt válaszoltam, hogy ha nagy leszek, Edina óvónéni leszek. Nagyon sok időt töltöttem gyerekek között, és mire gimnáziumi éveim alatt megszületett az unokahúgom, már nem volt kérdés számomra, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni – emlékszik vissza a végzett hallgató. Tanítás közben fontos számomra, hogy nemcsak tudást szeretnék átadni, hanem nevelői céllal is állok a gyerekek között. Szeretném, hogy érezzék az általános iskolások, hogy hozzám is tartoznak, és bizalommal fordulhatnak hozzám.
Megérzés
Muza Blanka szerint racionálisan nem magyarázható belső indíttatás, amiért lelkipásztor lett. „Tizedikes koromban jött az késztetés, egy lelkészcsalád hatására jártunk gyülekezetbe, akkor kezdett ez az út kialakulni előttem" – emlékszik vissza. „Friss diplomásként sokan indulnak úgy, hogy majd a mi generációink megújulást hoz. Igazából ez bennem, bennünk is ott van. A segédlelkészi éveim alatt megláttam, hogy milyen szolgálóként és befogadott gyülekezeti tagként lenni egy gyülekezetben. Érdekes ebben a kettősségben meglátni, hogy mi az, amihez lehet ragaszkodni anélkül, hogy az értékeinkből lejjebb adnánk, és mi az, amiben rugalmasabbnak kell lenni az újdonságra, hogy olyan gyülekezetet teremtsünk, ahová a felnőttek szívesen elhozzák a fiatalokat.”
„Az elismerés mások sikerében rejlik”
Az egyetem vezetősége fontosnak tartja, hogy olyan hallgatók kapjanak diplomát, akik értik a szakmájukat. „Szeretnénk, ha a leendő lelkészek és tanítók a keresztyén értékek és igazságok alapján tudnának tájékozódni” – mondta Kustár Zoltán. A rektor szerint a palástot felvenni felelősség, hiszen a lelkész képviseli az egyházat, de magát Istent is. Erre szakmailag fel kell készülni, újra és újra alkalmassá kell válni az elhívásunkra.
A közösségeknek a tanítók is meghatározó szereplői. Hatással vannak a gyermekre, rajtuk is múlik, hogy olyan pozitív tudáskép alakul-e ki, ami később az egész élete során támogatja. A tanítónak tekintélye van. Ezzel a felelősséggel kell tisztában lenniük a végzett hallgatóknak. Ez olyan hivatás, ahol adni kell. Az igazi elismerés mások sikerében rejlik. Ezért a lelkészi és pedagógusi pálya nem is áll messze egymástól – tette hozzá a rektor.
Dobos Zita
kommunikációs referens DRHE