„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Lónyay Menyhért emléke és öröksége
A Ráday Házban tartott konferencián és kiállításmegnyitón az idén kétszáz éve született Lónyay Menyhért sokszínű közéleti szerepvállalásait és a Lónyay család letűnt világát idézték fel.
Gróf Lónyay Menyhért emlékének szentelt konferenciát és kiállításmegnyitót tartottak 2022. november negyedikén pénteken a Tuzsér Községért Közalapítvány és a Dunamelléki Református Egyházkerület közös szervezésében, amelynek a budapesti Ráday Ház adott otthont. A rendezvényre a Lónyay 200 Emlékév keretein belül került sor. Az ünnepi köszöntők és tudományos előadások során nemcsak Lónyay Menyhértről, de családjáról is sok szó esett, megadva a tágabb kontextust a tizenhét tablóból álló vándorkiállítás anyagához, amely november 22-ig tekinthető meg a Ráday Ház második emeleti dísztermének előterében, a főlépcsőház mellett.
Lónyay Menyhért (1822. január 6. Nagylónya – 1884. november 3. Budapest) magyar arisztokrata politikus, pénzügyminiszter, majd miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egyházunk Dunamelléki Református Egyházkerületének főgondnoka volt. Rendkívül sokoldalú életpályájának emlékét mind a Lónyay család birtokközpontjának számító Tuzsér Nagyközségben, mind Dunamelléken, mind ország- és Kárpát-medence-szerte ápolják, mégis igen kevés konkrétumot tudunk arról, mennyi mindent köszönhetünk neki. A születésének kétszázadik évfordulójáról megemlékező emlékév éppen ezért egész évben több helyszínen megtartott tematikus eseményekkel, kiállításokkal, konferenciákkal, könyvbemutatókkal, vetélkedőkkel és kulturális programokkal igyekszik felidézni mindazt, amit örökül hagyott ránk.
Isten dicsőségére és a ránk bízottak javára
„»Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk« – ez A rómaiakhoz írt levélből vett idézet mindig is a magyar református közéletiség jelmondata volt” – mondta köszöntőjében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki kifejtette: az isteni gondviselésben, Isten megváltó szeretetében és fenntartó erejében való mélységes hit a református közéletiség alapja. Ennek a szemléletnek a hatása kísérte végig a magyar református közéletet Bethlen Gábor fejedelemtől Bethlen István miniszterelnökig, és napjainkban is meghatározó. A közéletért és egyházunkért viselt felelősségből adtak példát a Bethlenek, a Tiszák, a Bánffyak, a Rádayak és a Lónyayak is. Ez az örökség ezekben a családokban apáról fiúra szállt. „Miért is vagyunk a világban? Hogy azokat a tálentumokat, amelyeket Istentől kaptunk, használjuk azok javára, akiket az Úristen ránkbízott.“
Közélet és hitélet viszonyáról az egyházvezető elmondta: az állam és az egyház annyiban tartozik össze, hogy mind a kettő azoknak az embereknek a javát akarja szolgálni, akiket hitünk szerint az Úristen ránk bízott. Meg kell tudni különböztetni őket, mert eltér a működésmódjuk, de helytelen cselekedet lenne egymással szembefordítani őket, és végleg elszakítani egymástól, hiszen összetartoznak, akárcsak a test és a lélek. Nemzetnek és egyháznak egyszerre kell szolgálni az ügyét. „Tisztességesnek megmaradni úgy lehet, nemcsak a közéletben, hanem a családban és minden hivatásunkban, hogyha azt a régi Krisztus-hitet, amit az őseinktől ajándékba kaptunk, életünkbe befogadjuk, megújítjuk, és munkánk gyümölcsei ebből a hitből erednek, Isten dicsőségére és a ránk bízott emberek javára” – fogalmazott Balog Zoltán.
Tilki Attila országgyűlési képviselő köszöntőjében arról beszélt, mit is jelent ma Lónyay Menyhért öröksége. Ennek során nemcsak a tuzséri kastélyt és a történelmi emlékeket említette, de részeteket is felolvasott a korabeli sajtóból, hogy megmutassa, hogyan látták kortársai a grófot.
„A tuzsériak emlékezetében elevenen él a Lónyayak emléke” – fogalmazott köszöntőjében Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, aki szerint a család és a település közötti kapcsolat mentette meg a kastélyt is a pusztulástól. Kiemelte: ez az ünnepségsorozat sok hiányosságot pótolt, ennek köszönhetően Lónyay Menyhért nem pusztán szoboralakként marad fenn az emlékezetben, hanem árnyaltabb képet kapunk róla.
Százkarú politikus és gyorsjárású ember
Cieger András, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Lónyay Menyhért közéleti szerepeiről adott elő. Lónyay Menyhért saját magát is politikusnak tartotta, erre tanította ki családja, és fiatalkora óta közéleti szerepet vállalt. A nagypolitika mellett gazdasági társaságokat vezetett, tudományos munkásságot folytatott, részt vállalt az egyházi vezetésben, nagybirtokosként is vállalkozott, és nem utolsó sorban családfő is volt. Kortársai százkarú politikusnak és gyorsjárású embernek tartották – ezeket a jelzőket pozitív és negatív felhanggal is használták rá.
Szatmári Judit, a Ráday Levéltár igazgatója az 1859. szeptember elsejei potestáns pátenssel szembeni református küzdelmekről adott elő, amelyet az egyházi egyenjogúságért folytatott harcok tágabb kontextusába helyezett. Bár ennek nem Lónyay Menyhért volt a vezéralakja, hanem Vay Miklós és Tisza Kálmán, de Lónyaynak is fontos szerep jutott benne, főleg a Békés-Bánáti Református Egyházmegye gondnokaként és a pesti egyháztanács tagjaként.
Sárai Szabó Katalin, a Ráday Gyűjtemény tudományos főmunkatársának előadása az 1873–1883 közötti protestáns iskolaügy kérdésköreit vizsgálta. A korszak legfőbb konfliktusa ezen belül az államnak az egyházi iskolák felett gyakorolt főfelügyeleti joga körül robbant ki, de nem volt teljes egyetértés az egyházon belül az oktatásügy újragondolásának más területeiről sem. Az előadásból többek között azt is megtudtuk, hogy Lónyay Menyhért egyetemi évei során barátkozott össze Madách Imrével.
Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi tanára arra a kérdésre kereste a választ, hogy mennyire volt meghatározó szerepe Lónyay Menyhértnek az 1881–82-es alkotmányozó zsinatban. Végigvette, mi minden nehezítette meg az országos egyházszervezet egységét, és ismertette a zsinat születésének történetét is.
Bodnár Róbert, tuzséri református lelkipásztor a Lónyay család és a tuzséri gyülekezet történetének kapcsolódási pontjairól adott elő. Ennek során kiderült: a Lónyay család három évszázadon át volt meghatározó Tuzsér számára. A református gyülekezet szinte mindenét a Lónyayak adományainak és támogatásának köszönheti, a helyi közösség pedig mindig is jó kapcsolatot ápolt velük. Hallhattunk a templomok és iskolaépületek történetéről, és a Lónyay család egyes tagjainak az egyházközség életében betöltött szerepéről is.
Közösségben Istennel és egymással
A Lónyayak letűnt világa című vándorkiállítást Veres Sándor dunamelléki főgondnok nyitotta meg. Beszédében elmondta: a kiállított tizenhét tabló tulajdonképpen a tizenkilencedik század református egyházának életét is megmutatja, és emellett népünk küzdelmeit is, amelyek a mának is üzennek. „Megrendülve és meghatódva állok itt, látva azt, hogy a Teremtő a tizenkilencedik században hogyan tartotta meg népét és hogyan tartotta meg egyházunkat” – fogalmazott. „Az egyház mindig közösséget jelent: közösséget Istennel és közösséget egymással.” A főgondok szerint idén végre sor kerülhet régi adósságunk törlesztésére is: amikor november 22-én sor kerül a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésére, a közgyűlés tudtával, ismeretével és imádkozó szeretetével emléktáblát fognak elhelyezni a Török Pál utcában Lónyay Menyhért emlékére.
A megnyitóbeszéd után Klicsu Ferenc tuzséri alpolgármester, a Tuzsér Községért Közalapítvány elnöke tartott tárlatvezetést a jelenlévőknek, bemutatva a Lónyayak történetének gazdagságát. A tizenhét tablóból álló vándorkiállítás november 22-ig tekinthető meg a Ráday Házban.
Barna Bálint
Képek: Vargosz