Jézus ezt megelőzőleg búcsúbeszédeiben és a Szentlélek ígéretéről szóló tanításában különös ígéretet, jövőképet adott tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz” (Jn. 14,12)

Szinte kétkedve olvassuk Jézusnak ezeket a szavait. Hogyan tehetnénk mi nagyobbakat Nála? És mégis, már az első Pünkösdkor a tanítványok olyan ajándékot kaptak, amit Jézus sem tett: nemzetközi többnyelvű hallgatóság értette a prédikációt. Nem a tanítványok nagysága, hanem a Szentlelket ajándékozó Atya jóvoltából következett ez be. Hiszem, hinnünk kell, hogy ha kérjük Isten Szentlelkét, akkor nemcsak kapjuk, hanem valamiféleképpen Jézus megdicsőíti magát bennünk, és megtehetünk olyat, amit még Ő sem tett földi szolgálata alatt. Engedj Jézus bátorításának, kérd a Szentlelket, és használj vele! „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk. 11,13)

Valami hasonlót élünk át mi is, amikor időről-időre a menekültek között prédikálunk. Nemcsak angolul, hanem az ún. 5fish telefonos alkalmazás segítségével 6 ezer nyelv közül választhatjuk ki az éppen előttünk álló személy anyanyelvén az evangéliumi tanítást. Erről hadd adjunk bizonyságot e mostani Pünkösdön. Ha minket is így tud használni Jézus, Téged is csodálatos cselekedetekben és megtapasztalásokban vezethet változatos módon az ehhez hasonló vagy egészen különböző helyzetekben, csak akarj engedelmeskedni Neki!

Isten kegyelméből 15 éve, 2003 óta járok a menekülttáborokba prédikálni és idegennyelvű Bibliákat adni az érdeklődőknek. Az Orosházi Idegengrendészeti Központban kezdtem, aztán jártam Bicskére, Békéscsabára, néha ellátogatva Debrecenbe, Kiskunhalasra, Győrbe, 2017 augusztusától pedig Röszkére és Tompára a tranzitzónákba utaztam. Változatosan kísértek az önkéntesen hozzám csatlakozó református vagy néha más felekezetből jelentkező gyülekezeti tagok. Átlag havonta egyszer szoktam menni, de az elmúlt fél évben hetente látogattam a tranzit zónákba. Szolgálatomat támogatta a Református Szeretetszolgálat Alapítvány, a Református Missziói Központ, a Magyar Bibliatársulat, a Békési Ref. Egyházmegye és a Tiszántúli Ref. Egyházkerület, OM-Magyarország missziói társaság és számos gyülekezeti tag kisebb-nagyobb mértékben. Ezúton is köszönöm támogatásukat.

Miért is tartom fontosnak, hogy beszámoljak tapasztalataimról? Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvassuk, hogy amikor Pál és Barnabás az első missziói útról visszajöttek, a gyülekezethez mentek, ahonnan kibocsátották őket. „Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.” (ApCsel. 14,27) Más alkalommal az apostolok így vallottak: „mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel. 4,20). Hasonlóan érzek én is. Egyrészt hiszem, hogy a misszió nem magánakció, hanem Jézus megbízásából a gyülekezetek ügye, azok támogatásával, kiküldő megbízásával történik, másrészt az elvégzett munkáról és főleg Isten nagy csodáiról bizonyságtétellel be kell számolni a gyülekezeteknek.

Mi indít bennünket menekültmisszióra? Alapvetően három Igével tudok erre válaszolni. Újból és újból emlékeztetni szoktuk egymást, hogy menekültmissziós szolgálatunkat azért végezzük, mert Jézus bízott meg minket ezzel: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt. 28,19)  Amikor menekültek közé megyünk, az egyik legfontosabb cél a Jézusnak való engedelmesség, és hogy a róla szóló örömhírt megosszuk azokkal, akiknek erre nyitott a szíve. Nagy öröm, hogy mindig találkozunk bőségesen olyan emberekkel, akiket érdekel a Biblia üzenete és a Szentírás. Senkit nem kényszerítünk vagy manipulálunk Krisztus követésére, de a megváltás ajándékát fel kell ajánlanunk mindenkinek, és itt is vannak olyanok, akik örömmel hallanak az evangéliumról.

Másrészt az együttérző szeretet és irgalom kifejezése mindig feladatunk, sőt, a végítélet egyik kérdése : „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt. 25,35-40) A mi számunkra nem az a kérdés, és tőlünk sem ezt fogja majd az Úr megkérdezni, hogy mi volt a véleményünk a kerítésről, és hogy akivel a menekülttáborban találkoztunk, az megérdemelte-e a segítséget vagy sem, hanem az a kérdés, hogy látogattunk-e?  Akikkel mi találkozunk, azokat a magyar állam beengedte a tranzitzónába, minket is beengedett, és mi meglátogathatjuk őket. Az ott levőknek is el szoktam mondani, hogy a helyzetüket nem tudjuk megváltozatni, a menekültügyi kérelmükbe nem szólhatunk bele, de egy kis barátságot és szeretetet tudunk hozni, ez pedig nagyon sokat változtat azon, hogy ki hogyan érzi magát.

Harmadsorban látogatásunk célja az, hogy a menekültek közötti keresztyéneket bátorítsuk. Kis számban, de gyakran találkozunk keresztyén, bibliaolvasó és -tanulmányozó emberekkel. Róluk is szól Péter apostol: „Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen.” (1Pt. 5,2). Vannak országok, ahol élet-halál kérdés a keresztyénség, az áttérés. Mégis vállalják ezt sokan. Számukra nagy bátorítás, erőforrás, amikor együtt imádkozunk, éneklünk velük, és együtt erősödünk Isten Igéje által.

Hogyan történik egy látogatás? Mindig más a látogatások kimenetele, de vannak állandó jellemzői. A kapcsolatteremtésben sokat számít a hegedülésem, a gyerekjátékok, az apró ajándékok szétosztása, vagy az, hogy előzőleg a kerítésen túl is kaptak tőlünk segítséget, amit rendőri felügyelettel a rácsos kapun át szoktunk átadni. Általában angolul beszélgetünk, mindig szokott lenni valaki, aki valamilyen szinten tud tolmácsolni. Mindig használjuk az okostelefonra töltött 5fish alkalmazást, ahol a világ hatezer nyelvén találhatunk evangéliumi anyagot, ezt szoktam rövidebb-hosszabb ideig kihangosítva és nagy képekkel illusztrálva bemutatni. Amikor az emberek anyanyelvükön hallják a bibliai tanítást, mindig feszült figyelemmel követik a magyarázatot és képeket. A songs2serve alkalmazás segítségével anyanyelvi keresztyén énekekkel szoktunk velük énekelni. Mindig van olyan ember, aki evangélium füzetet, Újszövetséget vagy Bibliát kér a saját nyelvén. Ilyenkor egy kis magyarázatot is adunk a használatához. Akikkel már többször is találkoztunk, és komoly érdeklődők, azokkal nagyon bensőséges, szinte az őskeresztyének összejöveteleinek hangulatát idéző bibliaórákat szoktunk tartani.

Ha valaki kész többször eljönni velünk Röszkére és Tompára, kérjük, jelezze a dobos.agoston@szarvasnet.hu emailen vagy a szerkesztőségen keresztül. Szeged, Orosháza, Hódmezővásárhely, Szentes városaiban lehet még becsatlakozni. Mindenki tud szolgálni, különösebb előképzettség nem kell, krisztusi szív és szeretet elég, a többit menet közben megbeszéljük. Aki támogatni szeretné ezt a szolgálatot, a Református Missziói Központ 11100104-18188404-36000001, vagy Békésszentandrási Református Egyházközség 53900021-13000055 számlaszámára elküldheti. November 30. – december 1. között Berekfürdőn tart a Református Missziói Központ menekültmissziós konferenciát  tájékoztatás, toborzás és képzés céljával, ha valaki szeretne erre jönni, jelezze ezt kérjük az iroda@rmk.hu email címen. Ha van olyan gyülekezet, egyházmegye, ahol élőszóban szeretnének e szolgálatról hallani, szívesen meglátogatom őket, mint ahogy már volt erre több példa az elmúlt időszakban.

Aki pedig a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány különböző Kárpát-medencei missziói szolgálatait szeretné támogatni, az hívja telefonon a 1358-as számot, egy hívás 250 Ft-os támogatást jelent.

Szolgálatunk elsődleges célja az evangélium hirdetése, de ezt sosem lehet szeretetszolgálat nélkül tenni, ezért nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az adakozóknak köszönhetően tudunk ajándékokat vinni és együtt játszani, időt tölteni a családokkal, gyerekekkel. A Református Szeretetszolgálat Alapítvány korábban állami támogatással tudott igen jelentős mértékben hozzájárulni a táborban lakók emberi életéhez, erről a Reformátusok Lapja korábban hírt is adott. Itt röviden csak annyit írunk, hogy MRSZA  két ízben pályázott  célirányos  támogatásra, amelyből a Tompai, Röszkei és Nyírbátori tranzitzónákba juttatott el  tartós élelmet, édességet, sporteszközöket és játékokat. Heti egy alkalommal mentek be a táborba e program keretében az önkéntes csoportjaink egy szűk éven át.

Szolgálatunk másik célja a gyülekezetbe segítés. Ezt csak kisebb módon tehetjük jelenleg, például azzal, hogy a menekülttáborban levőket bátorítjuk, hogy a jövőben keressék a gyülekezeti közösséget. Másrészt a meglévő gyülekezeteket bátorítjuk, hogy ha az állami hatóságok beengedtek valakit, segítsék őket a keresztyén közösségben növekedni a hitben.

Általánosítani nem lehet, vannak jó és rossz emberek minden nép között, a szíveket Isten látja igazán. A mi feladatunk az evangélium hirdetése és gyülekezetbe segítés, bárki legyen is az illető. Sajnos magyar népünk között is vannak, akikre szemlesütve gondolunk, és a népvándorlók, menekültek között is találkoztunk már olyanokkal, akiknek a jelenléte nagy valószínűséggel áldás lehet népünkre, egyházunkra nézve.

Én is vallom e szép szolgálat kapcsán: „Jutalmam, hogy tehetem”, vagyis hogy egyik szívügyem – a hagyományos gyülekezeti pásztorolás – mellett másik szívügyemet – a világmisszió frontmunkáját is végezhetem. Minden látogatásunk önmagában véve is gazdag és sokrétű élmény volt. Talán az utóbbi időkből a legemlékezetesebbek számomra az iráni keresztyéneknek tartott bibliaórák voltak. Mindenki a saját Bibliájában aláhúzva a kiemelt igeszakaszokat figyelt a keresztyén tanításra. Nagyon értelmes iráni fiatal fordított angolról perzsa nyelvre, akit korábban már megismertünk, amikor a kerítésen kívüliek szószólójaként adtunk át neki élelmiszert és lelki irodalmat. A táborban a rohanó világtól védetten, mintegy Isten elkülönített bibliaiskolájában taníthattam azokat, akik vágyakoztak még többet tudni az Ő országáról. Valahányszor elköszöntünk, különös szeretetteljes kézfogással vagy öleléssel búcsúztunk.

Köszönöm, hogy figyelmet szentelt cikkemre. Az Igével búcsúzom a kedves Olvasótól:, „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát.” (Kol. 4,2-3)

Áldáskívánással, szeretettel Krisztusban: dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkész, menekültmissziós munkatárs

Dobos Ágoston

Békésszentandrás, 2018. május 13.