„Igazán nagy dolog az ukrán állami szintű elismerés, amit a kolleganőmmel kaptunk. Öt éve dolgozunk együtt hírszerkesztőként a Pulzus Rádiónál” – mondja Répási Eszter. Hozzáteszi: „A most kapott elismerést nem mondanám díjnak, ez inkább a munkánkat megköszönő oklevél.” Bekfi Mária azt mondja, meglepődött, amikor szólították az ungvári eseményen, de örül, hogy az elmúlt évek alatt sikerült ilyen szakmai szintre jutniuk a hírszerkesztésben, hogy a nálunk nem, Ukrajnában viszont ünnepelt újságírók napja alkalmából már megyei, állami szinten is elismerésre érdemesnek találták.

A rádióban – ami sokakban tartja most a lelket – 8 és 17 óra között minden órában elhangoznak a legfrissebb információk. A hírek tartalmáról Barta Miklós ügyvezető azt mondja: nem csak a háborúról beszélnek, hiszen rengeteg mondanivalójuk van helyi rádióként. A hallgatók várják a környezetükből származó információkat, beszélnek az elvándorlás okairól, a gazdasági nehézségekről, a tojás elszállt áráról és az örömeikről is. Az ügyvezető azt is hangsúlyozza: egyedülálló, hogy a nap 24 órájában tudnak szólni az emberekhez, el tudják mondani, mi történik Beregszászon, Kárpátalján és Ukrajnában. A híreket két nyelven, ukránul és magyarul is felolvassák a munkatársak. „Hatalmas munka, sőt egyedülálló is, hogy az ukrán információkat magyarra fordítjuk, vagyis magyarul is elmondják a hírszerkesztők.” Az ügyvezető hozzáteszi: a Pulzus FM jövőjét is abban látja, hogy ezt a kényelvűséget meg tudják tartani a törvényességet betartva, de Barta Miklós hangsúlyozza: „nem mondhatunk le arról, hogy magyarul beszéljünk.”

Kiemelt szakmai készségek
A díjátadóra az ügyvezető kísérte el a munkatársait, szerinte itt nem számított, hogy ki milyen médiumot képvisel, milyen anyanyelvű, milyen nyelven készít műsort. „Az volt a fontos, hogy vagyunk, létezünk, dolgozunk.” Birta Zoltán, a rádió főszerkesztője hangsúlyozza, hogy nincs, aki beugrana helyettük, így szerinte a díjak nemcsak a Pulzus Rádió hírszerkesztőinek szólnak, hanem szerte az egész kárpátaljai médiának, akik a háború ellenére talpon maradtak. „Ez egy megerősítés, hogy az állam is fontosnak tartja a mindennapi munkánkat, hogy Kárpátaljáért dolgozunk.” A főszerkesztő kiemeli: a rádiónak békeidőben sem volt könnyű megtartani a munkatársait, és erre jöttek még rá az elmúlt évek nehézségei, a koronavírus-járvány, és most a háború. „Mégis, Isten kegyelme az, hogy olyan munkatársaim vannak, akik szívvel-lélekkel, ha kell, éjjel-nappal végzik a szolgálattal felérő munkájukat.” Birta Zoltán hozzáteszi: egészen más Kárpátalján rádiózni, mint Magyarországon. „Itt nincs más, nincs más hírszerkesztő, aki a helyükre állhatna.”

A főszerkesztő szerint ez az elismerő oklevél kellő motivációs bomba a következő évekre. Az ukrán nyelvű elismerésben egyébként Viktor Mikita a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetője azt írta a Pulzus két díjazott munkatársának, hogy az elismerést a hírszerkesztőként végzett szorgalmas munkájukért, „a megye újságírói szférájának fejlődésért tett jelentős hozzájárulásukért, kiemelt szakmai készségükért” kapták.

Tíz év múlva is
A Pulzus Rádió a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Vajon lesz-e tíz év múlva is Pulzus? Barta Miklós erre a kérdésre azt feleli: „érezzük, hogy a munkánkon ott van Isten áldása. Az, hogy tíz év múlva is lesz-e még rádió, az is csak Istentől függ. Ha ő szeretné, ha neki fontos lesz tíz év múlva is, akkor leszünk.” Hozzáteszi: minden imádságában ott van, hogy a Pulzus Rádió jövője biztosított legyen. „Rajtunk nem fog múlni, szóval, mindent összevetve a válaszom igen, reménységünk szerint lesz tíz év múlva is Pulzus FM.” Birta Zoltán főszerkesztő hozzáteszi: „Kárpátalján élünk, mi megtanultuk, hogy nem szabad tíz évben gondolkodni, csak a jelenben és a holnapi napban. Nekünk Isten a lámpás a kifürkészhetetlen, sötét jövőben, benne bízunk, hogy holnap is leszünk, megtart bennünket. Ez a mi reménységünk.”

Azt is elárulták, ha lesz még rádió tíz év múlva, munkatársak szeretnének maradni. Répási Eszter azt mondja, nem tud elképzelni olyan körülményt, ami miatt saját döntéséből ott hagyná a rádiót. Bekfi Mária pedig még megjegyzi, szeretne majd ő is itt lenni, és szerinte a legfontosabb, hogy magyar nyelven is szóljon majd a műsoruk.

A rádió ukrán anyanyelvű hírszerkesztője, Kis Viktória tavaly novemberben a rádiós, televíziós és kommunikációs dolgozók napján hasonló elismerő oklevelet kapott hírszerkesztő munkája miatt. Viktória a rádió indulása óta a Pulzus munkatársa, a református rádió szerkesztőségében tanult meg magyarul. Feladata, hogy a magyar nyelvű híreket ukránra fordítsa, illetve ő olvassa fel az ukrán nyelvű híreket. A tavaly őszi díjátadón Barta Miklós ügyvezető munkáját szintén ukrán állami elismerő oklevéllel díjazták.

Kapcsolódó cikkeink: 

Rádió áram nélkül

A nyugalom hangján

"Ha lekapcsolnánk a rádiót, pánik törne ki Kárpátalján"