Harmonikus házasságban élnek évek, évtizedek óta, de mindannyian számos konfliktussal is meg kellett hogy birkózzanak. Mégsem csak néhány szerencsés ember kiváltsága az, ami nekik sikerült – vezette fel a beszélgetést Mohay Bence sportriporter, az est moderátora. Őszintén a házasságról címmel rendeztek kerekasztalt az ELTE Jogi Karán a közelmúltban. Az őszinte kérdésekre három házaspár felelt: Karácsony János zeneszerző, gitáros, énekes, az LGT együttes örökös tagja és felesége, Ruzsics Andrea; Zámbori Soma szinkron-színművész és felesége, dr. Fazekas Rita, valamint a házasság hete idei arcai: Madarász Isti filmrendező és felesége, Kerekes Mónika.
A házasság nem a vég
Veled kiteljesedve – ez a szlogenje az idei házasság hetének. A műsorvezető felvetette: a jelenlévők közül majdnem mindenki színpadi ember, ám úgy tűnik, a házaspárok egyik tagjának le kellett mondania valamiről, hogy a másik kiteljesedhessen. A szlogent megfogalmazó házaspár, a rendezvénysorozat idei arcai reflektáltak elsőként. Madarász Isti filmrendező úgy látja, házasság előtt álló fiatalok és friss házasok körében elterjedt az a vélekedés, hogy a házasodás szép és fontos, de ott az igazi élet vége.
„Nemcsak a nagy kihágásokra, bulikra gondolva biztatják egymást arra, hogy élj, amíg lehet, hanem azt hiszik, házasként nem lesz időd, megszűnsz létezni addigi mivoltodban: férj leszel, apa, családfenntartó, az álmaidnak pedig vége. De ez nem így van, éppen ellenkezőleg! Alkotóként én is jól elvoltam a házasságkötésünk előtt, voltak terveim, de a házasság nem is húzott vissza ezek megvalósításában. Nem fosztott meg az előttem álló lehetőségektől, hanem olyan biztonságot adott, amelyben sokkal szabadabbnak érzem magam. Szárnyalhatok, és tudom, meddig lehet repkedni. Valóban van, amit házasként nem tehetünk meg, de már nem is akarunk” – fogalmazott.

Időszakos álmok
A kérdésre, hogy vajon filmrendező férje karrierje érdekében nem kellett-e énekesi tehetségét háttérbe szorítania, Kerekes Monika tiltakozott.
„Énekesnő azért nem lehettem volna, de az éneklést valóban föl kellett adni. Nem Isti miatt, hanem akkor, amikor a gyerekeinkkel kibővült a családunk. És nem is gondolom, hogy örökre adtam fel, egyszerűen egy időre más dolgok lettek a fontosak. A háromóránkénti szoptatás közben persze gondoltam arra, hogy a kórus éppen most próbálja a dalt, amit fél éve még én is énekeltem – de ez eddig tartott. Akkor az volt a legfontosabb, hogy a gyermekeim mellett legyek és nagyon élveztem. Meg kellett fogalmaznom, hogy én most más időszakban vagyok. Egyébként újra és újra ki kell találnom magam és a céljaim. Most, hogy nagyobbak, megint gondolkozom, mi az, amit csak magamért csinálnék, de nem jött az éneklés. Úgy tűnik, vannak álmok, amik csak szakaszokra szólnak az életünkben.”

A színházból a házba
Ruzsics Andrea, Karácsony János hitvese pályaelhagyó színész, ám elmondta: ő sem férje nyomására hagyta ott a színpadot, bár igaz, szíve választottjáért tette. „Közöltem a rendező tanárommal, a mentoraimmal és a kollégáimmal, hogy én többet nem akarok színpadra állni, sem a filmgyárba bemenni. Egyet akartam: Jánossal élni egy Szentendre melletti erdőben, egy félig romos házban. Nem volt bennem félelem, hogy mi lesz holnapután vagy fog-e hiányozni a színpad, a kamera. Este elmondtam neki is, hogy döntöttem. A jövőképem legnagyobb feladata a házasság volt.”
„Ötszáz forinttal a zsebünkben költöztünk ki egy olyan környezetbe, ahol csak mi ketten voltunk. Jó ideig csak a házat renováltuk és konyhakertet alakítottunk ki, csak a közértbe és a templomba mozdultunk ki. Az első fél évünket kettesben töltöttük, a téli hónapokban el sem engedtük egymás kezét. Mindenhogyan közel kerültünk egymáshoz, boldog, kiegyensúlyozott családi életet tudtunk kialakítani, mert a vonzalmunk ki tudott teljesedni ebben az elvonultságban” – idézte fel Karácsony János.

Mit jelent, hogy feleség?
A tökéletes egymásra hangolódás a felfokozott munkatempóban már nem valósulhat meg – példázza egy másik házaspár története. Fazekas Rita egy nap férje elé állt: bemutatkozott neki és elmondta, ő a felesége, nem pedig az „egytizedsége”. Hogy házaspárként kiteljesedhessenek, a színészként-szinkronszínészként dolgozó Zámbori Somának lejjebb kellett adnia munkamániájából.
„Havi 35 előadást játszottam, rengeteget próbáltunk, éjjel egy-két óra körül értem haza. Már két gyermekünk megvolt a háromból, amikor Ritus elém állt ezzel a letaglózó mondattal. Ekkor már túl volt azon, hogy kisírta a szemeit, nem is ejtett könnyet előttem. Hét-nyolc éve voltunk házasok, amikor leesett, mit jelent az a szó, hogy feleség: egymás ötven százalékai vagyunk. Be kellett húznom a kéziféket, mert rájöttem, hogy nem lehet, hogy a családom esténként csak az avatáromat nézi.”

A levél
„Annak vagyok a híve, hogy mindent azonnal meg kell beszélni, ki kell mondani” – vette át a szót férjétől Fazekas Rita. „Már a házasságunk elején megbeszéltük, hogy rögtön feltárjuk, ha valami bajunk van a másikkal. Eleinte volt, hogy hiába mondtam, nem jutott el hozzá. Ilyenkor fogtam magam és írtam egy szép levelet, amit ha lesz ideje, Soma elővehet, gondolkodhat róla, akár többször is visszaolvashatja. Volt, hogy becsúsztattam a határidőnaplójába, ő nem is tudott róla, de napközben rátalált. És már úgy jött haza, hogy beszéljük meg ezt, mert látja, hogy nekem mennyire fontos.”

Az igazi
Barátokból lettek szerelmesek – fordult a Madarász-házaspárhoz Mohay Bence. Mikor derül ki egy kapcsolatról, hogy az több mint barátság? És hogyan lehet meggyőződni arról, hogy a másik az igazi? – kérdezte. Madarász Isti azt mondta: „Onnan lehet tudni, hogy tudod. Középső csoportos koromtól kezdve minden szerelmemet feleségül akartam venni. Emlékszem, tizenhárom évesen azon gondolkodtam, hogy húszéves kor előtt nem szoktak házasodni, de vajon tart-e ez a szerelem még hét évig... Ám egyszer csak jött Moncsi, és azt éreztem, ez már így fog maradni.”
Ahogy arról a házaspár portálunknak adott interjújában is beszámolt, három éve voltak barátok, amikor egy darab főszereplőiként egymásba szerettek. „Először Moncsi helyes, vörös hajú barátnője iránt érdeklődtem, akivel egy ideig együtt is voltunk az ő közbenjárásával. Moncsinak meg a lakótársam tetszett, ahhoz meg én asszisztáltam. Végül letisztultak a dolgok. Kissé meglepődött a környezetünk, de mi kétnapos szerelmesen kimondtuk, hogy az egyetem végeztével, négy év múlva össze fogunk házasodni. És aztán fél év, egy és két év múlva is így gondoltuk...”

Talán a konfliktusok kezelése is jelzi, mennyit ér a másik a szemünkben – folytatta a filmrendező. „Az esküvőnket megelőzően rózsaszín felhőben éltünk, egy nagynéném aggódott is értünk, mert az évek alatt egyszer sem veszekedtünk. A nászúton viszont már igen: én ordítottam, Moncsi meg otthagyott az utcán. Tizenöt perc múlva majd belehaltam, persze. Máig nagyon össze tudunk veszni, és lehet, hogy bizonyos ideig eltart, mire megbékélünk, de mindig tudjuk, hogy mi a másikkal jóban akarunk lenni, vissza akarunk térni hozzá. Akkor is, ha nem tudjuk, ebből hogy lehet éppen kibékülni.”

Megláttam benne önmagam
Vajon lehetett volna más is az igazi? – vetette fel a műsorvezető.
„Nekem egy igazi volt mindig, és az János” – mondta Ruzsics Andrea. „Nem volt első szerelem az életemben, gimnazistaként sem ért el ilyesmi, igazi, akkor is a színházban voltam folyton. Soha nem akartam különösebben férjhez menni, és úgy gondoltam, engem amúgy sem venne el senki. Tizenkilenc éves voltam, amikor találkoztunk, és az újabb találkozásokkor mindig megláttam benne önmagam; azt, hogy én ki vagyok. Ekkor szerettem igazán magamat először.”

Kihúzta a fullánkot
Karácsony János is mesélt fiatalkoráról: „A szakmám ellenére sem folytattam kicsapongó életet, de volt egy zűrös kapcsolatom, amiből nehezen szabadultam. Nemcsak a válás volt nehéz, de a rövid házasság és az azt megelőző, évekig tartó párkapcsolat is.
Csalódtam magamban, amiért nem sikerült megfelelnem a saját mércémnek és másokénak sem. Ezért amikor Andival megismerkedtünk, óvatos duhaj voltam, feltérképeztem őt és a környezetét, meglátogattam a szüleit, a nagyszüleit. De nem is annyira miatta, hanem magam miatt, hogy rájöjjek, mennyire őszinték az érzelmeim iránta. – Nemcsak tetszett, amit láttam, hanem magaménak is éreztem. Ez volt az igazi cölöp, amit levertem és rákötöztem magam. Hirtelen felgyorsultak az események, másfél év után összeköltöztünk. Huszonnyolc év van mögöttünk, és kevés olyan probléma, ami miatt csalódhattunk volna a mi házasságunkban. Az ő ragaszkodása, szeretete, szerelme kihúzta belőlem a fullánkokat, amiket korábban kaptam.”

Visszamenőleg megbocsátani
Ami az előéletet illeti, a Zámbori-házaspár arról beszélt, hogy bár a férj színművészetis növendékként nem élt önmegtartóztató életet, választottja megbékélt múltjával, ketten együtt pedig második tisztaságot fogadtak az esküvő előtt. „Egyszerre tértünk meg, ezért őszintén meg tudtunk bocsátani egymásnak. Van, amit, persze, folyamat feldolgozni, de készek voltunk rá” – mondta Fazekas Rita.
Nincs teljes egyensúly
De mi van akkor, ha még nem tudjuk előre, ki lesz életünk párja? Kell-e arra törekedni, hogy ne csaljuk meg őt előre? – kérdezte Mohay Bence. Kerekes Monika azt mondta, ő tudatosan készült a házasságra, nemcsak a jövendőbelijéről alkotva elképzelést, hanem a tekintetben is, hogy mi az, amit meg szeretne tartani leendő férjének. „Nekünk könnyű volt, mert közös volt a tiszta lap, nem kellett feldolgozni ilyesmit. Minden kapcsolatban van viszont olyan dolog, amiben nincs egyensúly. De akkor tudatosan eldöntöm, hogy én őt akarom, azzal együtt is, amit tett, mert fontosabb, hogy szeretjük egymást és az is, amit együtt elértünk. Mivel nem abból indulunk ki, hogy irtózunk egymástól, a hitünk megtanít erre.” Férje hozzátette: az sem befolyásolta volna döntését, ha választottjának lett volna korábban hosszabb kapcsolata. „Mindenestül kellett – talán ez is fokmérője annak, ki az igazi.”

A villamos
Ezt húzza alá Zámbori Soma és Fazekas Rita megismerkedésének története is. „Egy versmondó versenyen találkoztunk, ahol Soma versenyző volt, én szervező, és az akkori barátommal voltam jelen. Viszont Somával már akkor végigbeszélgettünk egy éjszakát. Azt a versenyt ő nyerte meg” – nevet Fazekas Rita, az egykori szervező. „Aztán eltelt egy év, amikor a villamoson szó szerint Somába botlottam. Ő tiszteletben tartotta a kapcsolatomat, de azért megkérdezte, hogy van a barátom akit a versenyen ismert meg, mire én rávágtam: biztos jól. Soma pillantása a lelkem mélyéig hatolt, bele is pirultam. Onnantól vagyunk együtt.”
A pufajka
„Amikor az első randit kértem Ritustól, ő a határidőnaplóját fellapozva a vasárnap reggel hét órát jelölte meg a Moszkva téren, úton a hűvösvölgyi kutyaiskola felé” – idézi fel nem kis derültséget okozva Zámbori Soma. „Rommá fagytam, ő persze pufajkába volt öltözve, nem törekedett arra, hogy különösebben csinos legyen vagy más, mint amilyen. De láttam, ahogy a kutyával bánt, csak álltam és néztem, és azt mondtam, ha nem ez a nő lesz a feleségem, akkor vége a világnak. Ebben a Michelin-babában megláttam a gyerekeim anyját, a páromat, és tudtam, hogy ő az igazi.”

Isten nélkül nem megy
„Erre az erős érzelmi alapra aztán kemény munkával, tudatosan építkeztünk: komolyan készültünk a házasságra, jegyesoktatáson is részt vettünk” – fűzte hozzá felesége, majd ismét a színész vette át a szót: „Ha Isten nem lett volna ott az elejétől fogva, akkor nem lett volna ilyen erős a házasságunk. Vele éljük meg a hullámhegyeket és -völgyeket. Sokszor persze egyikünk jobban húz vagy jobban tud figyelni a megszólaló Szentlélekre, de egy biztos: Isten nélkül nem menne.”

Tisztelet, tűz, család
Mohay Bence ezután arról kérdezte a jelenlévőket, milyen kapaszkodója lehet annak, akinek az életében nincs jelen az istenhit. Karácsony János azt mondta:
„Alapvető fontosságú, hogy tiszteljem azt az embert, aki megosztja velem az életét, a hétköznapjait, kenyerét, a bánatát, a vágyait. Mint két árva lélek, kísérjük egymást a bölcsőtől a koporsóig. Nem tudom, belső tűz és tisztelet nélkül hogyan képes erre bárki. Lényeges a családi háttér is, hiszen nem felejthetjük el a nagy szerelemben, hogy honnan jöttünk. Nekem roppant fontos volt, hogy megismerjem azt a családi hátteret, ahonnan Andi érkezett mellém. És mivel nem vagyunk egyformák, nem lehet élni megértés és megbocsátás nélkül sem. Akik hit nélkül próbálják ezt meg, azoknak azt javaslom, szorosan tartsák egymás kezét. Gyakran azt hisszük, a szerelemmel beeveztünk a házasságba és az esküvővel megváltottuk a jegyet arra, hogy az a láng évtizedekig ki is tartson. Pedig csak beléptünk valamibe, amit minden áldott nap óvni és ápolni kell.”

Érdeklődni és elengedni az igazunkat
Fazekas Rita szerint – aki maga is családi és párkapcsolati mediátorként dolgozik – nélkülözhetetlen a folyamatos érdeklődés a másik iránt. „A kommunikáció ne csak logisztikai kérdésekről folyjon, hanem arról is, kiben mi zajlik! A házasság folyamatos tanulás a vérmérsékletünkkel való bánásmódról és egymás szeretetnyelvéről. (Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja.)  Ha igazán érdekel a másik, szeretem őt, és eldöntöttem, hogy vele akarom leélni az életem, akkor munkát kell fektetnem a kapcsolatba! Ha pedig konfliktusra kerül sor, fontos tudnunk, hogy a kapcsolatunk többet ér annál, kinek van igaza.”

Nem izomból, kegyelemből
Madarász Isti megkérdezte, mi van akkor, ha még a hívő ember is „kiszeret” a párjából, miközben megismer egy fiatalabbat, izgalmasabbat. „Ilyenkor kell Istenbe kapaszkodni, mert az ember kevés ehhez” – válaszolta is meg felvetését.
„Sokszor imádkozom azért, hadd szeressem Moncsit jobban vagy hadd legyek belé szerelmes újra, vagy hadd ne legyenek olyan izgalmasak a többiek, ne tegyenek rám olyan nagy hatást. Hadd tudjam még jobban tisztelni, szeretni a feleségem, hadd ne unjak rá. Persze, én is teszek ezért, például ha valaki elkezdene nagyon a fejembe férkőzni, akkor nem keresem vele a kapcsolatot, nem hívom meg a következő filmbe. Lehet izomból ellenállni a kísértéseknek, de az ember elfogy. Ezért vallom, hogy csak Istennel lehet jól csinálni.”

Ajándék
A házaspárok beszéltek arról is, hogy míg sokan biztos egzisztencia nélkül nem mernek belevágni a házasságba és a gyermekvállalásba, ők valamennyien megtették. Zámbori Soma szerint a gyermek úgy és akkor jön, amikor és ahogy jönnie kell. „Ehhez hit is kell. Ha ajándékként, gyümölcsként tekintünk rá, akkor a gyermeknevelést is csodaként fogjuk fel, ami nem azon múlik, hova visszük el nyaralni a gyermekünket.”

Kis helyen is boldogan
Fazekas Rita szerint soha nem lehet minden tökéletes, ezért a tanulmányok befejezésétől a jól fizető munkahely megtalálásáig mindig lehet valamire fogni, hogy miért várjunk a házassággal vagy a gyermekvállalással. „Ha két ember igazán szereti egymást és a házasságot tartja igazi szövetségnek, akkor érdemes belevágni akkor is, ha nem minden tökéletesen adott. Mi is hárman voltunk gyerekek, 48 négyzetméteren éltünk, de nem ez számított; boldog gyermekkorunk volt.”
Kockás papír helyett
Kerekes Monika hozzáfűzte: „A gyerek nem azt értékeli, hogy a kocsiban ül-e vagy a buszon, hanem hogy veled ül ott. Nem kell megvárni, míg meglesz a kocsi. Arra épít, amit tőlünk kap – és az mindegy, hogy a Túró Rudi vagy az olcsó alma.” Férje azt mondta: „Ki dönti el, mi az elég egy gyerekhez? Vajon két szoba meg egy autó elég? Ha kockás papíron számoltam volna ki, mi kell hozzá, akkor még mindig nem lenne gyerekünk, hiszen a mai napig sem gondolom, hogy anyagi biztonságban vagyunk. Másrészt, tízszer annyink van, mint ami feltétlenül szükséges – főleg nem anyagi értelemben.”

„Gyógyultam”
A kerekasztal-beszélgetés körkérdéssel zárult. A férjek és feleségek arról vallottak, miért hálásak a társuknak. Ruzsics Andrea azt köszönte meg Karácsony Jánosnak, hogy kapcsolatukban megtalálta önmagát. „Házasságunk évtizedei alatt feltárult előttem, ki vagyok én valójában. Elkezdtem értékelni saját magam. Nehéz, gyermekkori traumákat is fel tudtam dolgozni, többek között a beteges megfelelési kényszert, ami annak idején tanulásra késztetett és arra, hogy színpadra lépjek. János mellett lettem nő és anya is.” Férje azért mondott köszönetet, hogy felesége hitt benne. „Andi megbocsátó és türelmes, ő és a lányaim is mindig toleráltak engem, amiért nagyon hálás vagyok.”
A tükör
Fazekas Rita azt köszönte meg férjének, hogy családjáért meghozta a döntést, és lemondott színházi estjei egy részéről, hogy több időt tölthessen otthon. Zámbori Soma pedig azért a tükörért hálás, amit felesége tart elé. „Hétköznapokon és ünnepnapokon is látom magam benne fáradtan, hisztisen, szomorúan, boldogan, áldottan... A mai napig bele tudok nézni ebbe a tükörbe – az ő szemébe –, mert megvalósult, amit a házasságunk elején kimondtunk: de jó lenne, ha sokáig egymás barátai és szeretői lehetnénk.”

Vele sikerülhet
„Veled kiteljesedve – az, hogy ezt ki merem mondani, és így is érzem, óriási dolog. Ehhez ő kell – mondta Kerekes Monika. „Isti a legjobbat hozta ki belőlem, felszabadultam mellette. Ő olyan ember, akivel nagyon jó együtt élni, és együtt nevelni ezt a két gyereket, aki nekünk van.” Férje így viszonozta vallomását: „Nekem az a legjobb, hogy megvalósult, amiről nem is álmodtam: Moncsi mellett szinte bármit megtehetek, mindenre jut időm, mert ő ott van, és nem akar visszahúzni. És emiatt már nem is akarok annyi időt mással tölteni. A házasságunk közben jöttem rá, hogy nekem pont ilyen nő kell. Van két szuper gyerekünk, akikben őt látom. Sok mindenen átmentünk, és nem tudom, kivel lehetett volna mindezt végigcsinálni – vele meg olyan jól lehet.”

Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkeink:
Romantikusan indult, de sok próbatételen túl is töretlen Madarász Isti filmrendező és Kerekes Monika tizenöt éve tartó házassága. Hogyan lehet hűségesnek maradni színésznőkkel és modellekkel körülvéve? Miért nem ment rá a kapcsolatuk arra, hogy második gyermekük betegen született? Mi van akkor, ha a nőnek van munkája, a férfinak nincs?
Veled kiteljesedve

Csupa szép pár, romantikus lánykérések, tökéletes esküvők – a közösségi médiumokban látott fotók tanúsága szerint a legtöbben példaértékű boldogságban élünk. Ha ez nincs is feltétlen így, azért a szeretetteljes párkapcsolat nem elérhetetlen álom. Erről beszélt a házasság hetén Záborszky Dávid lelkipásztor és felesége, Záborszky Zsófia pszichológus.
Életkísérlet