„Az emberek szeretnének többet tudni a cigányságról. Például azt, hogy mennyien élnek ma Magyarországon, milyen kulturális vonásokat igyekszenek megőrizni a különböző hazai cigány népcsoportok, honnan jöttek, milyen történeti stílusba tekintenek vissza, kik a híres cigány emberek, vagy a magyarországi cigány közösségeknek milyen szerepe volt a különböző nagy sorsfordító történelmi eseményekben” – sorolta Dezső Attila cigánymissziós kommunikációs munkatárs, amikor a nemrég indult aRoma Podcast témaválasztásának módjáról kérdeztük őt. Csatornájuk azóta is azon dolgozik, hogy ismeretátadással rombolják le a falakat cigány és nem cigány társadalom között, és hogy jobban megismerjük egymást.

Hatodik adásuk ezúttal a cigány konyhával való mítoszok lerombolására vállalkozott. Témájuk aktualitását nemcsak a szezonálisan előtérbe került nyári gasztronómiai élmények adják, de az is, hogy a sütés-főzésnél napjainkban fontossá váltak mind a fenntarthatóság szempontjai, mind a hagyományok és a gasztroforradalom közötti egyensúlyozás lehetőségei. Az adás meghívott vendége Tonté Barbara gasztroblogger volt, aki Budai Zsanettel együtt a Romani Gastro blog szerkesztője és a Libri Könyvkiadónál 2016-ban megjelent Romani Gastro című szakácskönyv társszerzője. A vele készült beszélgetést nemcsak ínyenceknek ajánljuk, de mindenki másnak is – akár szeret főzni, akár nem.



A közös munka gyümölcsei
Tonté Barbara először gasztroblogjukról és az az alapján készült könyv történetéről mesélt. Mint elmondta, a blog indításában az a felismerés motiválta őket, hogy Csemer Géza cigány szakácskönyvén kívül – amely meglátásuk szerint csak egy szűk szegmensét emeli ki a roma konyhának – nincs igazán olyan receptgyűjtemény, amely hitelesen mutatná be a hazai cigány gasztronómia sokszínűségét. A blogra felkerült receptek komoly gyűjtőmunka eredményeképpen gyűltek össze, és hamar ismertté is váltak.

„Amikor már elég recept gyűlt össze, és elég tapasztalat az írásról és fotózásról, akkor vetődött fel bennünk, hogy jó lenne ezt a gyűjtést könyvben is kiadni” – folytatta Barbara. Miután felkereste őket a Libri Könyvkiadó egyik szerkesztője, mindez valósággá is válhatott, és a receptek végre nyomtatásban is megjelenhettek. „Ez nagyon szép közös munka volt. A tenyerén hordott minket a média, és olyan dicsérő cikkek jelentek meg rólunk, amilyenekre álmomban sem gondoltam volna.”

Családban marad
Barbarának a főzéssel való kapcsolata nem volt mindig felhőtlen. Amikor kislány volt, haragudott a főzésre, ha édesanyja emiatt nem tudott vele foglalkozni. Amikor elkezdett sertepertélni a konyhában, látta, mennyire meghatározza az asszonyok státuszát, hogy mit és hogyan főznek. „Kamaszos lázadásból nem is főztem sokáig. De azután kikerültem Belgiumba, és a honvágy miatt azokat az ízeket kerestem, amiket otthon kaptam. Ott kezdtem el főzni” – vallotta meg. Ahhoz, hogy tudja értékelni a hagyományos cigány konyhát, fontos volt, hogy tudja mihez viszonyítani.

Családjában nagyon nagy kultúrája volt a főzésnek, akörül forgott az egész háztartás. Náluk a férfiak körében is fontos a főzni tudás – nemcsak édesapja jeleskedett ebben, de a huszonéves öccse is jól tud sütni. Családon belül is gyakori a versengés, ki az ügyesebb a konyhában, egy-egy étel elkészítése komoly presztízskérdéssé válhat. A főzésnek van azonban egy másik fontos aspektusa is: segít a halottakra való emlékezésben. Halottak napján ugyanis mindig az elhunyt rokon kedvenc ételét főzik. „Ilyenkor jelen vannak velünk” – fogalmazta meg a lényeget. Hozzátette: ezek a receptek is felkerültek a blogra.

Élő tapasztalat
A Budai Zsanettel végzett gyűjtőmunkájukról elmondta: minden esetben komoly tanulási út volt, amin végighaladtak, de volt, hogy tényleges utazást jelentett számukra a roma ételek felfedezése, hiszen olykor együtt főztek az ország különböző pontjain élő közösségekkel. Tapasztalataik arra döbbentették rá őket, hogy a roma konyha sokkal közelebb áll a magyar konyhához, mint azt gondolták volna: nemcsak a közös gyökerek, de az együttfejlődés miatt is. Minden egyes utazással egyre tisztábbá váltak a hasonlóságok, és egyre jobban elszürkültek a különbségek.

Szerettek volna valódi választ találni arra, mit jelent a roma konyha, de erre a kérdésre legtöbbször azt feleték nekik, hogy az a roma konyha, amit gyerekkorukban otthon főztek nekik. Ugyanis mindenki azt tartja roma konyhának, amit az ő közössége adott számára. Vannak persze sajátosságok: a roma konyha a mindennapokban olyan szegény, hogy rengeteg találékonyságra kényszerül. Emellett a vándorló életmódra is sok minden utal benne. Barbara szerint a roma konyhával kapcsolatos sztereotípiák csak akkor dőlnek meg, ha valódi, élő tapasztalatot szerzünk róla.

Az adásban szó esett többek között még arról is, miért szokott sok cigány család böjtölni, mennyiben élőbbek körükben a hagyományok, mint a többségi társadalomban, és hogyan étkeznek a nagyobb ünnepeken. Hallgassák meg Önök is!
 

Kép és videó: aRoma Podcast