Szinte a csilláron is lógtak az emberek Bódis Kriszta Istenhegy-trilógiájának első kötete, a Kiasszonyképző bemutatóján a nyár első napján a budapesti Hadik Kávéházban. Az írót Jakupcsek Gabriella újságíró faggatta a könyvről, majd a szerző a Parókia portál mikrofonja előtt mesélt tovább.

Mint megtudtuk, Bódis Kriszta író, pszichológus, dokumentumfilmes a Gyulai Pál utcai református gyülekezetben nőtt fel, ott, ahová „Tüdős Klára néni” is járt. Nagymamája sokat mesélt neki róla, de még ő is emlékszik az idős hölgyre, akiből – bár ízig-vérig úrinő volt – minden póz hiányzott. A mély hangú, idős korára már a látását is csaknem elveszítő asszony átható tekintete, humora, magabiztos megjelenése megragadta a kiskamaszt. De még inkább lenyűgözte, amit már felnőttként tudott meg: Zsindelyné Tüdős Klára gazdag élete során volt néprajzkutató, divattervező, filmrendező, miniszterfeleség, embermentő, író és a kitelepítés túlélője is.

„Klára néni, azt hiszem, akkor is kilógott a sorból, amikor még méltóságos asszonynak szólították. Elképesztően tisztelte például a paraszti kultúrát, Györffy István néprajzkutatóval járta a falvakat, a gyűjtött motívumokat munkáiba is beépítette. Igazi divatot teremtett a főúri körökben az általa megalkotott kismagyarral. Angol neveltetésű úrinőként jól megtanulta az önkontrollt: erős tartással bíró, sugárzó jellem volt, igazi jelenség. Természetessége, közvetlensége írásaiban és a róla fennmaradt fényképeken is átszüremlik, például sosem vágatta divatosra a haját, nem szedte a szemöldökét, nem sminkelt, egyszerű kontyot hordott. Korszak nélküli tartás és műveltség fejeződött ki a megjelenésében” – sorolta érdeklődésünkre a regényíró.

Bódis Kriszta akkor határozta el, hogy feldolgozza Tüdős Klára történetét, amikor kezébe került Csizma az asztalon című önéletrajzi írása, melyet még a református egyház felkérésére írt meg. Filmsorozatként látta maga előtt a grandiózus élettörténetet, és be is nyújtott egy filmtervet, ám a munka rajta kívül álló okokból meghiúsult. A regénynek azonban semmi nem állhatott az útjába: Tüdős Klára élettörténetét lebilincselő olvasmányként dolgozta fel abban a reményben, hogy fiatalok kezükbe veszik majd, hogy inspirációt és erőt merítsenek belőle.

„Tüdős Klára példája tudatos értékválasztásra és tevékeny útkeresésre hív, hiszen akkoriban a nőknek még kevesebb mozgástere adódhatott a szakmai kibontakozásra. Bár több színdarabot is rendezett, nevét leginkább jelmeztervezőként említették a színlapokon. Ő maga talán nem is bánta ezt annyira, kísérletező volt és sokféle tehetséggel megáldott: a képzőművészeti egyetemi előadások hallgatásától egy időben nem tántoríthatta el az sem, hogy nem volt érettségi bizonyítványa. Szeretett táncolni is, és bár még nem nagyon sejthette, hogy épp az improvizáció forradalma zajlik a táncművészetben, ő maga ösztönösen ráérzett a szabad önkifejezés szépségére.”

Sokoldalú tehetségét Tüdős Klára a film iránti szenvedélyében is kamatoztatta mint az egyik első magyar filmrendezőnő. Rendkívül sikeres volt operaházi jelmeztervezőként és divattervezőként is, Pántlika Szalonjának bevételéből építtette svábhegyi villáját, ahol később zsidó és kommunista üldözötteket bújtatott. Bódis Kriszta szerint neki is szerepe lehetett abban, hogy a budapesti zsidóság deportálására már nem került sor. „Bátorsága, kiállása és az, hogy mindig feszegette a szigorú keretek közé szorított női életpálya határait – mindez azt jelzi, hogy Tüdős Klára hitt a nők egyenjogúságában, noha nem volt feminista. Bármely mai nő számára is bátor tettekre inspiráló példakép lehet” – állítja.

Bármivel foglalkozott éppen, Tüdős Klára fő gyémánttengelye az Istenhez és az emberekhez való viszonyulása volt, ez a kettő ugyanis szorosan összefügg – vallja Bódis Kriszta. „Fiatalokat és időseket egyaránt egyenrangú félként kezelt, és minden világban otthonosan mozgott: ha lyukas volt a cipője, akkor azt hordta büszkén. Az ő szemében egyik ember vagy közösség sem volt jobb, mint a másik, számára csak emberélet létezett. A lényeges kérdés az volt, hogyan fordítsa mások javára a lehető legteljesebben azt a jót, amit Jézus Krisztusban kapott.”

Akár még egyházi keretek között is – Ravasz László kérésére ugyanis Zsindelyné Tüdős Klára vállalta a református Nőszövetség vezetését Pilder Mária mellett. „Elképesztő hatással volt rá, a hitére és a gondolkodására mások mellett ez a nagy tekintélyű diakonissza is. Tüdős Klára a feladat mentén mozdult el a megtérés irányába, ami egyre mélyülő folyamat volt, és számomra épp ezért hiteles is. Bár egész életében lázadt a merev dogmatizmus ellen, valahogy ebben is feladatot látott, és a hite felnőtt ehhez a feladathoz. A Nőszövetségből többet akart kihozni teázgató hölgyek gyülekezeténél, és bizony azzal is szembe kellett néznie, hogy összesúgtak a háta mögött akár a hitről tett bátor kijelentései, akár a társadalmi rangja miatt. Hite azonban élő, tevékeny hit volt, ami az embermentéssel járó kockázat vállalásáig is elvitte. Nyilvánvalóan kilógott az egyházi közegből, de azzal, hogy vállalta a kapcsolódást és az esetleges konfrontálódást, erősítette is azt.”

A hit hőseit nem az akadályok hiánya, hanem az azokkal való megküzdés avatja nemes lelkűvé. Tüdős Klára élete során számos alkalommal tanúbizonyságát adta ennek. „Autodidakta módon képezte magát, még az egyetemen is, ahol később ösztöndíj hiányában vendéghallgató lett. Időnként megengedték neki a színházi rendezést, de tízszer annyi darabot is tudott volna vállalni. Olyan jelmezterveknél, amelyek megalkotásában nagy szerepe lehetett, sem mindig jegyzik a nevét. Rendezőként fel sem kerülhetett a neve a színlapra a nőkkel szembeni negatív megkülönböztetés miatt. Íróasztalában a hatvanas években még operalibrettó, színdarabok és filmforgatókönyvek pihentek, amelyeket szeretett volna megrendezni – a kitelepítésben ezt sem lehetett. Volt benne energia, de hol a társadalmi viszonyok, hol a történelem alakulása, hol a saját élethelyzete akadályozta tervei megvalósításában.”

Istenhegy I. – Kisasszonyképző – ezzel a címmel jelent meg Bódis Kriszta regénytrilógiájának első kötete, amely 1919-ig követi nyomon Zsindelyné Tüdős Klára élete alakulását. Élete első 23 évének legizgalmasabb korszaka kislány kora és kisiskolás évei, mert már akkoriban megnyilvánult tehetsége, különleges személyisége – állítja a szerző. Könyve fejlődéstörténetként, de könnyed olvasmányként is értékelendő, amelynek nyelvi világa igazi csemege: érzékletes leírások, tájnyelvi kifejezések, kultúrtörténeti érdekességek elevenednek meg benne. Az író feltünteti a forrásokat, és jelöli a Tüdős Klárától vagy az őt körülvevő emberektől vett idézeteket is, ugyanakkor a fikció eszközeivel teremti meg azt a világot, amely mélyen az igazságban gyökerezik. A bevonódás, amelyet az olvasó átél, a művészet sajátja, és ez az alkotó szerint alkalmasabb eszköz a hatáskeltésre, mint a száraz tények. Nem titkolt célja, hogy azokat az olvasókat is megnyerje, akikhez másként talán nem jutna el Tüdős Klára története, amely valódi kapaszkodókat nyújthat bárkinek.

Ahogy ezúttal is, úgy Bódis Kriszta korábbi regényeiben és olykor dokumentumfilmjeiben is a valóság és a fikció határán mozog. „Engem nagyon izgat ez a határkérdés. A művészetnek és azon belül az irodalomnak társadalomformáló szerepe van, ezt mélyen vallom. Íróként ezt sokan nem szeretik hangoztatni, mert nem szeretnék azt a benyomást kelteni, mintha a szöveg didaktikus lenne, de valójában arról van szó, hogy az igazán jó fikció ezer szállal gyökerezik a valóságban. Az általunk teremtett szövegvalóság akkor jó, ha igaz. Vagyis nem a szöveg, hanem a műalkotás egésze hordoz üzenetet. Egyébként pedig van egy többlete a létezésünknek, én a valóságban is látom ezt. A művészet az, ami fölemeli a létezés egyszerűségét: megmutatja azt a szépséget, ami egyébként is benne van.”

Ahogy Zsindelyné Tüdős Klára, úgy Bódis Kriszta is integratív személyiség, mindketten a világnézeti törésvonalakon átívelő békességkeresés emberei. A regényre és annak szerzőjére művészek, újságírók, lelkészek, roma fiatalok egyaránt kíváncsiak voltak. A Hadik Kávéházat csordultig megtöltő érdeklődők között ott ültek Bódis Kriszta munkatársai és tanítványai is – valamennyien a Van Helyed Alapítvány közösségébe tartoznak. Bódis Kriszta huszonöt éve dolgozik az ózdi szegregátumban, nyomorúságos körülmények között élő gyerekek taníttatásáért és tehetségük kibontakozásáért fáradozva. Eleinte filmet akart csak készíteni róluk, de többé nem tudott elszakadni onnan – meséli. Közöttük élt, és testközelből, a mindennapokban volt tanúja küzdelmeiknek. Ma már ahelyett, hogy őket filmezné, az ő kezükbe adja a kamerát. Olyan választ szeretne ugyanis találni a hátrányok kiküszöbölésére, amely révén akár egyetlen generáció alatt kitörhet valaki a nyomorból. Komplex, holisztikus rendszert épített fel munkatársaival, amelynek révén a felkarolt fiatalok egyetemi tanulmányokig juthatnak, hiszen a szociális és lelki támogatás mellett hozzáférést biztosítanak számukra a kulturális javakhoz is. Munkatársaival már a kismamák mellett is ott vannak, hogy a felcseperedő, főként roma gyerekek kezdettől fogva megkapjanak minden segítséget ahhoz, hogy megtapasztalhassák az emberi méltóságot és az alkotás örömét, amire az égető szükségleteik kielégítéséért folytatott küzdelem és a hiányzó anyagi feltételek miatt nem lenne lehetőségük. „Ezek a gyerekek a minőségi oktatástól is el vannak zárva, és végképp nem festenek, nem olvasnak, nem filmeznek, legfeljebb őket filmezik. A program segítségével azonban megérezhetik, hogy az emberi minőség része, hogy ők alkothatnak, teremthetnek, nyomot hagyhatnak a világban. Bennük is ott van az az isteni tálentum, ami minden emberben.”

Minden eladott regénye árából az Európa Könyvkiadó egy bizonyos összeget erre a munkára fordít. A trilógia második része Zsindelyné Tüdős Klára karrierjének felíveléséről szól majd az 1919 és 1941 közötti időszakban, többek között arról is, hogyan segítette a Horthy-korszakban a paraszti származású fiatalok továbbtanulását. A trilógia harmadik, befejező részében a második világháború, Zsindelyné Tüdős Klára embermentő tevékenysége, majd a kitelepítés évei elevenednek meg.

Bódis Kriszta Istenhegy I. – Kisasszonyképző című regénye kedvezményesen megrendelhető az Európa Könyvkiadónál és hamarosan megvásárolható a budapesti Bibliás Könyvesboltban is (1092 Bp., Ráday utca 3).

Képek: Európa Könyvkiadó