De ki az a Wednesday?
Az átlag, főleg keresztény olvasónak valószínűleg nem sokat mond ez a név, még akkor sem, hogyha hozzátesszük, hogy Wednesday az Addams family tagja, konkrétan Morticia és Gomez Addams lánya, Pugsley huga. Addamsék először képregény formában jelentek meg az 1930-as években a New Yorker magazinban, és azóta számos feldolgozás készült kalandjaikról. Magyarul a Galád család címen mutatták be a rajzfilm-adaptációt.

Az Addams family eredeti és mai szándéka szerint is az amerikai álomcsalád kifigurázásra íródott, bizarr, hátborzongató karakterekkel, horrorisztikus helyszínekkel és jelenetekkel, kitetten megbotránkoztató, a keresztény értékrend számára elfogadhatatlan tételmondatokkal. Nekem már az első jelent lezárása is kiverte a biztosítékot, meg az Izé, aki (ami?) egy önálló életet élő, gondolkodó és érzelmeket kifejezni képes levágott(!) kézfej, az Addams family házikedvence. Sorolhatnám még tovább, mert minden epizódban jócskán találunk olyasmit, amire egy jó keresztény szülő azt mondja: ezt nem. Nem szeretném, ha a gyerekem ilyet nézne.

Wednesday vagy nem Wednesday?
Írásomban nem szeretném azokat a tartalmakat kiemelni, amelyek miatt keresztény szülőként erre a filmre is nemet mondhatunk, hiszen azokat mindenki könnyedén megtalálja benne. A feltett kérdést tehát rövidre is lehetne zárni azzal, hogy egy keresztény családban cseperedő gyerek nem nézheti meg a Wednesdayt. És ezzel maximálisan egyet is értek. Egy GYEREK semmiképpen.

Alapvetően a szülő felelősége az, hogy a gyerek milyen médiatartalmakat fogyaszt, ideértve a filmeket is. Véletlenül sem lehet egy 6-8-10 évest szabadjára engedni a virtuális világban, hogy a kisebbekről ne is beszéljünk. Pedig nagyon sok szülő ezt teszi. Egy részük felelőtlenségből, többségük azonban egyszerűen azért, mert képtelen a mai túlhajtott világban még ezt is felügyelni. Mert bizony, ha nem elégszünk meg a látszatmegoldásokkal, az okoseszközök világában ez elég komoly kihívás a leggondosabb szülő számára is. Hogy ez mennyire fontos lenne, az nem ennek a cikknek a témája. Arról azonban beszélnünk kell, hogy a gyerekek ne nézzenek meg olyan filmet, ami nem az életkoruknak megfelelő! Nem véletlenül szerepel a korhatárjelző karika a filmeken. A Wednesday 13 év fölött ajánlott, hiszen az óvodás és a (kis)iskolás korú gyerek számára ez a film minden tekintetben félelmetes és megterhelő. Nem azért, mert patakokban folyik a vér vagy szexjelentek lennének benne, esetleg az átlagosnál csúnyább beszéd vagy bármiféle droghasználat jelenne meg benne, hanem azért, mert ez a fim egyszerűen túl sok a lelküknek.

Ez a korosztály még konkrét, szemléletes képekben gondolkodik. A klasszikus fejlődéspszichológiai meghatározás szerint ebben a korszakban még „kerek a világ”, a főhős valóban hős, valamilyen szempontból hérosz, akire fel lehet nézni, és akkor működik jól a világ/ a film, ha a gonosz elnyeri büntetését. Egyszerűen szüksége van a gyerek lelkének erre az egyensúlyra, ám a Wednesday ezt nem adja meg. Komor világot ábrázol egy sötét hősnővel, kicsavart, túlrajzolt karakterekkel. Ezt valahogy úgy lehet elképzelnünk, mintha készítenének egy filmet Hófehérkéről, ami azonban csak a gonosz királynő világát mutatná be Hófehérke, a törpék és a királyfi nélkül.

Ráadásul ez a film horror, pontosabban horrorkomédia, így közel sem a véres-zombis kategória, de egy kisgyerek számára akkor is félelmetes. Mert egy ovis számára minden valós, ami a Nevermore-ban, Wednesday bentlakásos iskolájában történik, ezért ezek a jelenetek még félelmeket, rettegést, szorongást szülhetnek bennük. Egy ovis, általános iskolás gyerek számára félelemkeltő elemek akkor nem okoznak szorongást, ha a történetben a hangsúly a pozitív karaktereken van, van idő és lehetőség fellélegezni, és persze a film végére a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését.

A Wednesdayben azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A szereplők jóval differenciáltabbak, annak ellenére, hogy elsőre majdnem mind morbidnak tűnhet. És itt jön a második pont, amiért nem szabad gyerekekkel megnézni ezt a filmet. Tim Burton alkotói stílusának egyik elengedhetetlen eleme a morbiditás és az ironikus, sőt, időnként szarkasztikus beszédmód. Ez egy kamasz számára nagyon bejön, ám egy kisgyerek nem tud vele mit kezdeni, mivel ő még konkrét szinten érti a dolgokat.

Mondok egy példát: vonaton utaztunk együtt egy hat év körüli kisfiúval és az édesanyjával. A gyerek hirtelen lehúzta az ablakot, és kinyújtotta rajta a kezét. Az édesanyja a következőképpen szólt rá:

– Az kell még, hogy ki is hajolj rajta!

A kisfiú, mivel életkorából adódóan nem érti az iróniát, boldogan ugrott, hogy kihajoljon az ablakon, mert konkrét utasításnak vette az anyja mondatát. A Wednesday esetében is hasonló a helyzet. A (kis)gyerekek csak a konkrét jelentését fogják megérteni ennek a filmnek, ami számukra veszélyes és romboló.

Ráadásul a Wednesday tematikájában sem érthető a számukra. A cselekmény a felszínen egy nyomozás, valójában viszont olyan problémákról szól, amelyek még távol állnak a gyerekkor világától, a szereplők közötti viszonyok pedig érthetetlenek, sőt, akár megterhelők lehetnek nekik. Gyerekeknek tehát nagyon nem ajánlom, a kamaszokkal viszont nem ússzuk meg, végig kell néznünk velük a sorozatot. Hogy miért, arról az alábbiakban írok.

13+
A Netflix 13+-osnak, tehát kamaszoknak és náluk idősebbeknek javasolja a film megtekintését, ami teljesen jogos. Nagyjából a kamaszkor, érettebb gyerekeknél a kiskamaszkor ideje az, amikor azok a problémák és témák előjönnek, ami miatt kultfilmsorozat lett a Wednesday.

A kultfilmeknél hajlamosak vagyunk csak a felszínt látni. A Wednesday esetében a horrorisztikus cselekményt, a morbid szereplőket, a kegyetlen mondatokat, és persze a gót stílusú jelmezeket és díszletet, a különböző szeánszokat és misztikus lényeket. A rajongók többsége is megáll ezen a szinten, pedig valójában nem ezek miatt a külsőségek miatt hat tömegekre a mű. A kultfilmek és könyvek legfőbb hatásmechanizmusa az, hogy képes egy generáció vagy legalábbis széles réteg égető kérdéseit megfogalmazni, illetve válaszokat, megoldásokat keresni. Ezt teszi a Wednesday is, ezért hat olyan erősen a kamaszokra.

Keresztény szülőként természetesen riasztó a morbid, horrorisztikus stílus, a kimondottan is megjelenő, azzal ellentétes értékrend, mint amit át szeretnénk adni a gyerekeinknek. Mint már említettem, gyerekeknek nagyon nem ajánlom, a kamaszokkal viszont nem ússzuk meg, végig kell néznünk velük a sorozatot.

Mostanában ugyanis csak azok a kamaszok nem találkoztak a Wednesday-mániával, akik valamiféle burokban nőttek fel. Ha csak egy kicsit is kapcsolatban van a gyerekünk az egyházon kívüli kortársaival, akkor nagyon valószínű, hogy a barátai közül már mindenki látta a Wednesdayt, csak ő nem (vagy igen, csak nem tudunk róla). Mert hiába tiltjuk el tőle, akkor is könnyedén megtalálja a módját, hogy megnézze, a tiltásunk pedig csak még jobban felcsigázza az érdeklődését. Akkor már sokkal jobb, ha velünk együtt nézi meg és nem a haverjaival.

A szerdai gyermekek fájdalma
Nagyon nehéz feladat a gyerekeinket a fogyasztói kultúra és a mainstream médianyomás sodrásában felnevelni úgy, hogy a keresztény értékrend egészségesen beépüljön a személyégükbe. A kamaszkor ráadásul az az időszak, amikor a fiatal megkérdőjelez mindent, ami a szülők felől érkezik, és rajong mindenért, amit a kortársai jónak tartanak. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan egy csomó olyan impulzus éri kamasz gyermekünket, amit jobb lenne elkerülni, de nem lehet. És valljuk be: egy tizenéves gyereket már nem is kell megóvni ezektől a hatásoktól. Fontosabb az, hogy megtanulja mérlegelni a dolgokat, és hogy ki tudja szűrni, mi az, ami építő és hasznos, és mi az, amitől távol kell magát tartania. Ám ez a mérlegelés egy hosszú tanulási folyamat része, amiben szüksége van a szülői segítségre.

A legtöbb tehát, amit egy ilyen helyzetben tehetünk, az, hogy végignézzük a gyerekkel a sorozatot, és azután végig is beszéljük a legfontosabb üzeneteket. De, hogy ez ne ítélkező rendreutasítás legyen, nekünk magunknak is meg kell látnunk azokat a kérdéseket és értékeket, amelyek a horrormáz alatt megbújnak, és ami miatt a kamaszok kedvence lett ez a filmsorozat.

 

Az első és a legfontosabb az, hogy a kamaszok nagyon jól tudnak azonosulni Wednesday karakterével. És itt most megint felejtsük el a gót külsőt, Izét meg az egyéb morbid kellékeket, és nézzünk Wednesday lelkének a mélyére! – Ahol nem találunk mást, csak feketeséget. Igen, ez riasztó. De a világfájdalom a kamaszkor egyik sajátossága. Ritka az a kamasz, aki ne élné át a lélek sötét éjszakáit, vagy ne érezné azt, hogy egy kút fenekén ül, amiből sohasem fog kikerülni. A lélek fájdalma és az önsajnálat olyan természetes velejárói a kamaszkornak, mint a pattanások. Mindegy, hogy milyen családban éri el a tizenéves kort, mindegy, hogy mennyi szeretet, figyelem, törődés veszi körül, és még az is mindegy, hogy mennyire hívő a családja. A felnőtté válásnak ezt a sötét szakaszát mindenkinek magának kell megküzdenie. De ahogy Wednesday mondja: A legérdekesebb növények az árnyékban nőnek.

Wednesday neve is erről a fájdalomról szól. Ugyanis egy angol mondóka alapján kapta nevét, amelyben felsorolják a különböző napokon született gyermekeket, akik mindannyian szépek és jók. Egyedül a szerdai gyermek az, aki tele van jajjal és fájdalommal (Wednesday's child is full of woe). Ennél találóbban leírni a kamaszkort aligha lehet. Mert bizony szembesülnünk kell vele, hogy a gyermekünk hiába érkezik olyan messziről hozzánk a születése pillanatában, mint a csütörtöki gyermek, hiába olyan szeretetteljes és adakozó, mint a pénteki, hiába olyan dolgos, mint a szombati, hiába olyan kedves és jó, mint a vasárnapi gyermek, hiába olyan tündéri a mosolya, mint a hétfőinek, hiába van tele kegyelemmel, mint a keddi, a szerdai gyermek akkor is tele lesz jajjal és fájdalommal, amikor elérkezik a kamaszkor.

De miért nézzük meg együtt ezt a filmet?
Azért, hogy végig tudjuk beszélni azokat a problémákat, amelyeket felvet, és amelyek a kamaszok számára húsbavágóak. A csoportnyomás ellensúlyozásaként csak így tudjuk átadni azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartunk.

Melyek azok az a kérdések, amelyek előremutatók ebben a filmben? Számos ilyen van, a hely szűke miatt csak a legfontosabbakat emelem ki.

Wednesday egyik alapvető problémája az, hogy meghatározza önmagát, a családjától, de főleg az anyjától függetlenül. Az identitáskeresés a kamasz-, és ifjúkoron keresztül végighúzódó kérdéskör. A szülő-gyerek konfliktusok is éppen ezért szaporodnak meg ebben az időszakban: a gyerek függetlenedni akar a szüleitől, hogy önmagára találhasson. Wednesday meg is fogalmazza, hogy nem szándékozik az anyja nyomdokaiba lépni, és sohasem kérne tőle tanácsot. Azután persze a nyomdokaiba lép, és kiderül, hogy a segítsége nélkül nem tudná megoldani a problémát, amibe keveredett. Akármennyire tiltakozunk is ellene, a felmenőink, és főleg a szüleink óriási hatással vannak felnőtt életünkre, ugyanis ösztönösen az általuk megélt modelleket, sémákat követjük.

Érdemes végiggondolnunk azt is, hogy a maga morbiditásával együtt Addamsék egy jól funkcionáló család, ahol a maguk fura, sőt, mondhatni beteges módján a családtagok nagyon szeretik egymást, és mindent megtesznek a másikért. A szülők gimnazista koruk óta szerelmesek egymásba mind a mai napig, amit Wednesday a felszínen utálkozva néz, de valójában jól tudja, hogy ez a szerelem tartja össze őket. A kamaszok azonban erős életlátással rendelkeznek, nem lehet előlük eltitkolni semmit. Az Addams szülők is szeretnék megóvni a gyerekekeit egy régi családi titoktól, ám Wednesday rájön az igazságra, ami majdnem az életébe kerül.

Nem kell túlzottan elvonatkoztatnunk, hogy meglássuk a párhuzamot a mi hétköznapi életünk és a filmben felvetett problémák között, amelyeket talán fontos lenne átgondolni vagy akár végig is beszélni a gyerekkel. A szülők közötti kapcsolat fontosságára jól rámutat, hogy Morticia és Gomez szerelme az alapja mindennek, ám nem mindegy, hogy ezt a kapcsolatot miként mutatják meg a gyerekeiknek. Ugyanilyen lényeges téma a szeretet kifejezésének sokfélesége. A film egyik legmorbidabb, mégis legszebb jelente az, amikor Wednesday az apja fejére olvassa, hogy miért volt az ő számára a legjobb apa a világon Gomez Addams. Élesen kijön a családon belüli nyílt kommunikáció kérdése is vagy éppen az, hogy a problémák elhallgatása mennyire teszi elaknásított területté az életünket, ahol már lépni sem lehet, mert félünk, hogy egy rossz mozdulat elég a robbanáshoz.

Wednesday kívülről pszichopatának tűnik, aki érzelmek nélkül éli az életét. Azonban a lelkiállapota tökéletesen bemutatja a kamaszok „lefagyottságát”, amikor túl sok érzelem, indulat, és impulzus tombol bennük ahhoz, hogy bármit is kezdeni tudjanak velük. Az introvertált gyerekek ilyenkor rendszerint „lefagynak”, érzelmi katatónia áll be náluk lelki önvédelemből, mert ahogyan Wednesday mondja: Az érzelmek kapudrogok. Lelki bajokhoz, majd síráshoz vezetnek. Éppen ezért jobb tartózkodni tőlük. A fiúktól meg még inkább, mert teljeséggel érthetetlenek. Pedig Wednesday körül két srác is forgolódik, de hiába, mert képtelen fogni az érzelmi morzekódjukat. A másik nem mint megfejtésre váró titok szintén a kamaszok egyik fő kérdése.

Mint ahogyan az a tapasztalat is, hogy „szörnyek mindenhol vannak. És néha azok a legveszélyesebbek, akikre a legkevésbé gyanakszunk. Agyarak és karmok nélkül is rettegést keltenek.” Ez már a felnőtté válás egyik kulcsproblémája, amikor a kamasz túljut az önmeghatározáson, és döbbenten tapasztalja, hogy a világ egy olyan hely, ahol számtalan veszély leselkedik rá. Jézus a főpapi imádáságában maga sem azt kéri Istentől, hogy vegye ki a tanítványait a világból, hanem hogy őrizze meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (Jn 17,16-17.)

Ez a mi egyik legalapvetőbb szülői feladatunk: megtanítani a gyerekeinket az élet legapróbb dolgait is az Ige mérlegére tenni, és az alapján döntést hozni felőlük. Ez olyan „fegyver”, amit ha megtanulnak használni, egész életükre védelmet kapnak. Mert akkor nem darálja be őket a fogyasztói kultúra és „mainstream”, hanem meglátják a díszlet mögött a valóságot, ami által épülhetnek.