A KRE Bölcsészkarának Dózsa György úti előadóterme zsúfolásig megtelt az érdeklődő egyetemistákkal és szakemberekkel – számolt be a református egyház cigánymissziós honlapján megjelent cikkében Molnár Illés. 

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a cikket:

Heltai János, az egyetem oktatója és a RefoRom szakmai vezetője köszöntőjében elmondta, a provokatív cím egy olyan idézet, amelyet számtalan cigány származású egyetemi hallgató hall akár nem cigány részről pozitív szándékkal, vagy épp cigányoktól rosszallóan. Az értelmiségivé válás felé elindulva a cigány fiatalok gyakran már hallgatóként „két szék közé”, légüres térbe kerülnek. Káli-Horváth Kálmán, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium igazgatója hozzátette: itt volt a konferencia ideje, mostanra ugyanis felnőtt egy új nemzedék, a „tanítványok nemzedéke”, akik készek arra, hogy meghatározzák az identitásukról szóló diskurzust.
Az első előadó Cserti Csapó Tibor, a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének docense volt, aki Polónyi István Emberi erőforrásaink 21. százada című könyvét ismertetve elemezte a Roma Integráció Évtizede elnevezésű program eredményeit. Számos adat ismertetése után azt láthattuk: a 2005 és 2014 között megvalósult, nyolc ország részvételével lezajlott átfogó integrációs projekt eredményessége kétes. Hazánkban például nő ugyan a cigány diplomások száma, de sokkal lassabb ütemben, mint a többségi társadalomban, a lemaradás aránya tehát növekszik. Az előadás után roma szakkollégiumok hallgatóinak korreferátumait hallgathattuk meg. Sztojka Szabina, a Károli Gáspár Református Egyetem lelkészhallgatója és a RefoRom (Budapesti Református Cigány Szakkollégium) tagja egyszerre volt személyes és tudományos, őszinte és önreflektív, ahogy saját identitásának összetevőiről (református, cigány, nő) és azok viszonyairól beszélt. Leendő lelkészként és a református cigánymisszió munkatársaként sokféle gyülekezetben megfordul. Istentiszteletek után a többségi társadalom gyakran pozitívnak szánt megjegyzésekkel él Szabina cigányságát illetően: „akár le is tagadhatnád”, „nem is látszik” „te más vagy, hiszen milyen szépen beszélsz”. A hallgatók egy részében tehát az, hogy valaki lelkészként a szószéken áll, és cigány, nem egyeztethető össze. Szabina önmagát is megfigyelve azt vette észre, hogy ez ellen viszont úgy küzd, hogy éppen olyan tényeket oszt meg magáról, amit a többségi társadalom a cigányokról általában gondol: sok testvére van, édesapja pedig lovakat tart. Tehát saját cigányságáról alkotott képében is befolyásolják a többségi társadalom sztereotípiái.
Balogh Adrienn, az ELTE szabadbölcsész hallgatója és szintén a RefoRom tagja gyerekkora óta televíziós műsorvezető szeretett volna lenni, és ebben az a szándék is vezette, hogy megváltoztathassa a cigányokról alkotott képet. Ahhoz, hogy most jó úton járjon a cél felé, nem csak külső, de belső akadályokat kellett leküzdenie. Utóbbi a neveltetéséből fakad: hagyományos cigány családokban a nő elsődleges feladata ma is a gyerekszülés és a háztartás vezetése. Adrienn ma a romák híradásokban való megjelentetését kutatja, különösen azt, milyen képi és hangkódokkal jelzik a nézőknek, hogy itt most cigányokról van szó: például egy bűncselekményről szóló híradás alá cigányzenét kevernek, vagy az utcán szaladgáló cigánygyerekeket mutatnak. Az is jellemző, hogy a mai magyar médiában jellemzően két téma kapcsán hallunk cigányokról: a bűnözés és a zenei tehetségkutatók kapcsán.

A hallgatói kiselőadások után Neményi Mária, az MTA Szociológiai kutatóintézetének professor emeritája a roma politikai identitáskonstrukciókról beszélt Kóczé Angéla: A magyarországi roma politika intézményesülése című kutatásának eredményei alapján. A hazai roma közélet meghatározó alakjaival (Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő, Horváth Aladár, Osztolykán Ágnes…) készült interjúkból kiderült, hogy a cigány értelmiség identitása alapvetően különböző diskurzusok mentén alakulhat ki. Lényeges eltérés mutatkozik például abban, hogy a cigánysághoz az emberjogi vagy a felzárkóztató politika diskurzusa mentén közelítünk, hogy szociális vagy etnikai alapú különbségekről beszélünk, hogy „színvak”, vagy „színtudatos” politikát képviselünk.
Az akadémikus után Víg Miklós baptista teológushallgató, a RefoRom tagja beszélt a gyülekezetplántálás szintjeiről a szociális munkától az igehirdetésig. A fiatal lelkészhallgató nem csak elméleti tudással bír, feleségével évek óta járnak egy tatárszentgyörgyi közösségbe, ahol gyülekezetplántáláson munkálkodnak.

Lakatos Zsuzsanna, a Debreceni Egyetem angol szakos hallgatója és a Wáli István Református Cigány Szakkollégium tagja az amerikai cigányok reprezentációjáról beszélt. Mint kiderült, az amerikai cigányság szinte láthatatlan kisebbség, így az ő megjelenésük filmekben, sorozatokban, valóságshow-kban szinte kizárólagosan a tizenkilencedik századi sztereotípiákon alapul: a cigányok mint vándorló nomádok, jósnők, egzotikus, spiritiszta társaság. Amerikai útja során Zsuzsanna maga is megtapasztalta, hogy ezek a képzetek nem csak a tévében léteznek, hiszen ő maga is megkapta ezeket.

Horváth Csaba, a KRE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszékének docense a magyar irodalom cigányképének tizenkilencedik-huszadik századi alakulásából adott ízelítőt. A fent említett romantikus-egzotikus cigánykép a társadalmi kötöttségeket lerázó szabadságvágy szimbóluma. A vándorló cigány a többségi társadalom elvágyódását testesíti meg: a társadalom rendszeréből való kiszakadás, a be nem tagozódás ki nem mondott vágyát. „A sztereotípiákra jellemző, hogy a többségről szólnak, arról, aki létrehozza őket, majd életben tartja és erősíti” – mondta Horváth. Az irodalomtörténész az Egri csillagok Sancho Panza-szerű Sárközijétől Tar Sándor szociografikusabb cigányábrázolásáig több művet összevetve mutatott rá az irodalom cigányképének alakulásaira.
Több szálon kapcsolódott hozzá a Pécsi Tudományegyetem hallgatója, a Wlislocki Henrik Szakkollégium tagja, aki Irodalmi roma reprezentáció és önreprezentáció a 19. században Magyarországon című előadásában összevetette Liszt Ferenc A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon című könyvének jellegzetesen tizenkilencedik századi polgári nézőpontját és Nagyidai Sztojka Ferenc A cigány nép eredete című művét. Míg előbbinek fő üzenete, hogy a cigányság történelmi emlékezete „nem írásos”, ezért a zene lehet az a nyelv, amely nemzetté emancipálja a cigányságot, addig Nagyidai Sztojka műve már komplex nemzeti identitást kínál őshazával, mesterségekkel, nemzeti történelemmel.

Virág Ádám, a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium tagja, aki a Debreceni Egyetem Szociális munka és szociális gazdaság szakán végzett, kutatásaiban a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hallgatóinak családi hátterét, anyagi és kapcsolati tőkéjét vizsgálta. A felmérés következtetései szerint a vizsgált roma hallgatók többsége első generációs értelmiségi lesz, az iskola a társadalmi „lift” szerepét tölti be az életükben, a vertikális mobilitásuk legfontosabb csatornája az intézmény. Esetükben a tudás és a társadalmi tőke nem áll olyan mértékben rendelkezésre, mint a középosztálybeli családokban. A szakkollégium célja, hogy a hiányosságok pótlásában segítséget nyújtson a roma hallgatóknak.
A konferencia záró előadásában Balogh Tibor grafikus, képzőművész beszélt az általa vezetett, heti rendszerességgel megtartott RefoRom alkotóműhelyről. Hangsúlyozta, hogy az alkotóműhely nem a kézügyességről szól, nem „szakkörként” működik. Balogh hisz abban, hogy a térlátás és térábrázolás, a tudatos látás (amely a műhely egyik legfontosabb eleme) olyan képesség, amit az oda járó különböző (jogász, média, japán szakos vagy épp lelkésznek készülő) hallgatók mindegyike hasznosítani tud valamilyen szinten a későbbi életében. A RefoRom fakultatív műhelyében a hallgatók alkotnak, fotókat és filmeket elemeznek, egymástól és egymásról is tanulnak, azaz együtt gondolkodnak, ami talán az értelmiségivé válás egyik legfontosabb eleme.

Kép és szöveg: Molnár lllés