„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Valós szükségleteink, valós kultúránk
Hosszabb ideig élnek, akik kapcsolataik ápolására fókuszálnak, mint akiket csak a sikeresség hajt előre. Mi köze ennek a magyarság lelki arcához és a népművészethez?
A művészettel a szeretetünket fejezzük ki, művészet nélkül magány és betegségek várnak ránk. A népművészet mindenkié - bárki művelheti, hiszen a bennünk lakozó vágyakról, örömről és bánatról, a közösséghez való tartozásról szól. Emberi kapcsolataink egyre jobban válnak felszínessé, silánnyá, ahogy a népművészethez, és a természethez való viszonyunk is folyamatosan silányul.
Andrásfaly Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató több tudományterületet is segítségül hív ennek az összefüggésnek átfogó bemutatásához. A Harkányi Szabadegyetemen tartott előadásából kiderül: a nemzethez való tartozás mindannyiunk egyéni életére van hatással. Olyan társadalmi jelenségekről esik szó, amiknek gyökereit a történelmünkben kell keresnünk, ám amit eddig tanultunk, nem mindig a valóság pontos leírásáról szóltak…
Képek és videó: Füle Tamás