„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Valósággal a valóságért
Miért lett drog az internet, és mikor nem az? Milyen a fenntartható oktatás? Mi köze az iskolának a klímaváltozáshoz? Ezekről a kérdésekről is szó esett a tihanyi Közös gondolkodás a jövőnkről elnevezésű konferencián.
Mivel a háborúk az emberek tudatában kezdődnek, az emberek tudatában kell a béke érdekében munkálkodni – áll az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete alkotmányának első mondatában. Ezt az alapvetést idézte a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának főtitkára, Soós Gábor is a Tihanyban megrendezett Közös gondolkodás a jövőnkről. Felelősségünk táguló körei elnevezésű konferencián, amely több világvallás magyarországi képviselőinek részvételével zajlott.
„Kétszáz éve, azaz az ipari forradalom óta ökocídium zajlik. Embertársaival és a bolygóval is viszályban van az ember, háborút folytat” – jelentette ki a főtitkár. Mint mondta, egyes tudósok előtt már a 15. században sem volt ismeretlen, hogy a szén-dioxid megváltoztatja a bolygó ökoszisztémáját. „A 19. században élt Nobel-díjas svéd tudós, Svante Arrhenius öt-hat fokos hőmérséklet-emelkedést jósolt a szén-dioxid légköri koncentrációjának emelkedése következtében. Mindezt csak a hatvanas-hetvenes években kezdték el megvitatni, amikor a tudományos eredményekkel már végképp szembementek az emberi érdekek.”
Soós Gábor hangsúlyozta: közös felelősségünk, hogy ökológiai műveltséget alakítsunk ki, amelynek elsődleges terepe az iskola. Bár úgy tűnik, a felnövekvő generáció néha sokkal inkább tisztában van a helyzet súlyosságával, mint a döntéshozó szervek. A 17 éves Greta Thunberg példáját említette, aki az elmúlt egy évben számos globális befolyással bíró szervezet előtt megfogalmazta nemzedéke aggályait, és cselekvésre sürgette a tagországok képviselőit. A diákot, aki Svante Arrhenius leszármazottja, időközben Nobel-békedíjra jelölték.
A változó világban az oktatás hatékony módja is változik – ehhez pedig az iskolarendszernek és a pedagógiai módszereknek is igazodniuk kell – erről Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke beszélt Tihanyban. Mint mondta, az internet az új drog, amelynek káros mellékhatása többek között az, hogy elszigetelődéshez vezet.
„A felhasználók kilépnek a valóságból egy virtuális valóságba, ami másfajta emberi kapcsolódást jelent, mint ami a valóságos térben lehetséges. Az internet tanulás helyett gyors és könnyű információszerzésre ad lehetőséget, identitás helyett globalizációt kínál, és túlnyomórészt a populáris kultúrába von be.” A szakértő szerint detektálható a krízis az oktatásban, hiszen az internethasználat nyomán megváltoztak a tanulási szokások, párhuzamos, gyorsabb, intenzívebb információéhség lépett fel a digitális bennszülöttekben, akik a szöveg helyett a vizuális, hang- és mozgóképeffekteket részesítik előnyben, azonnali jutalomvágy motiválja őket, és csak a lényeges, rögtön hasznosítható információk érdeklik őket. „Hogy okoz-e mindez változást az emberi agyban? Igen, de nem tudjuk, pontosan mennyiben és miként.”
Az emberi történelem során legalább kétszer állt elő olyan krízis, amelyet technikai vívmány okozott – fűzte hozzá Gloviczki Zoltán. „Olyan biológiai, antropológiai változás állt elő, mint amilyentől most is tartunk. A legnagyobb ilyen krízis eddig az írásbeliség elterjedése volt. Kétdimenziós absztrakt jelekbe sűrítettük a világot, ez elképzelhetetlen változást jelentett. Ennél kevésbé jelentős, de számottevő volt a könyvnyomtatás bevezetése is, hiszen a tanulási szokások annak nyomán is megváltoztak. Vajon mit jelenthetett felnőtt szemmel mindez, amikor egészen addig Aquinói Tamás volt maga az inkarnálódott tudás? Mert mi is történt? A diákok kiléptek a valóságból egy virtuális valóságba, ami másfajta emberi kapcsolódást jelent, mint ami a valóságos térben lehetséges. Személyek által közvetített tudás helyett gyors és könnyű információszerzésre kaptak lehetőséget, az identitás helyébe a globalizáció lépett, és az új adathordozók a populáris kultúrát kínálták.”
Ez a folyamat, persze, akkor még lassú változás eredménye volt, hiszen a 19. században verbális volt az oktatási rendszer, noha már volt saját tankönyve a fiataloknak – fűzte hozzá a szakember. Ahhoz, hogy a fiatalok a jelenlegi infokommunikációs eszközökre valóban eszközként tekintsenek, a felnőtteknek a valóság fölépítésében van felelőssége. „Hiteles családi, nevelési-oktatási rendszert kell létrehoznunk, amelyek helyett nincs szükség alternatív valóságra. Gond akkor van, ha a technikai eszközök menekülési eszközök, alternatívák, a valóság, a közösség, a teremtett világ alternatívái, akárcsak a drog. De jók abban az esetben, ha csupán eszközök, ugyanezeknek a dolgoknak a kiterjesztései a virtuális világra úgy, hogy nem vesznek el időt, teret a valóságos kapcsolódásoktól.”
Nem a tantárgyak és a jelenleg használatos oktatási eszközök megmaradása tehát az alapvető kérdés, hanem az, hogy mi az iskola. „Olyan struktúra, amelyet a társadalom azért tart fönn, mert a szülőknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy a gyerekeiket életképes felnőttekké neveljék” – válaszolta meg a kérdést Gloviczki Zoltán. „A gond az, hogy a mai oktatási rendszer még mindig olyan, mint Trefort Ágoston idejében.”
A változó világban csak az az oktatás lehet fenntartható , amelynek alapeleme a kooperáció és a kritikus gondolkodás, amelyben erős a humán jelleg, és megerősíti a szűkebb és tágabb identitást – hangsúlyozta. „Az iskolának nem az ismeretátadás a dolga. Ma inkább azt kellene tanítanunk, hogyan hajítsuk ki az információk 90 százalékát. A technológiai fejlődéssel egyre nagyobb szerepe lesz a humán tudományoknak és jelenlétnek az oktatásban. Még a legtechnokratább szervezetek szerint sem a robotizációra, az informatikára vagy a matematikára kell most hangsúlyt fektetni az iskolában.”
Egy kérdést kell feltennünk a nevelés és oktatás kapcsán: miért? – összegezte a szakember. „Ha úgy megyek be a terembe pedagógusként, hogy van saját válaszom arra, hogy miért csinálom ezt, akkor lehet, hogy lesz értelme a harmincéves háborút és minden mást tanítani. Csak ekkor nem lesz érdekesebb egy alternatíva, mert a való életre nevel a család és az iskola is.”
Képek: Füle Tamás