„Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.”
Andrew Carnegie
„Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.”
Andrew Carnegie
Az Élő Víz, amely kiszáradni látszik, az édesanyjáról gondoskodó Fiú – az ember és az Isten, aki most orgonazenén keresztül jelenik meg előttünk.
Tökéletes ember és Isten egyszülött fia – valljuk Jézusról. A korakereszténység óta számos művészt megihletett ez a földi ésszel felfoghatatlan egység, amelyet nehéz szavakkal, képekkel, szobrokkal, drámákkal, filmekkel és zenei alkotásokkal tökéletesen kifejezni. Minden műremek egyéni kapcsolatot és elképzelést mutat a Megváltóról, akinek hol isteni, hol emberi mivoltára fókuszálnak. Természetesen vannak alkotások, amelyek kiemelik Jézus kettős lényegét: megmutatják a félelmekkel, gyötrődésekkel, kétségekkel, örömmel és fájdalommal teli embert és a mennyei hatalommal bíró isteni személyt is.

A református énekeskönyv 337. dicsérete magyar passiókorál, amely Krisztus utolsó hét szavát dolgozza fel énekelhető formában, régies nyelvezettel. A dicséret Gárdonyi Zsolt orgonaművészt is megihlette, aki a szomorúan ünnepélyes és „népdalosan egyszerű” dallamot hétféleképpen dolgozta fel a Krisztus hét szava a keresztfán című orgonadarabjában. Már az önmagában kihívás, hogy egy dallamot hétféle módon szólaltassunk meg, és ezt csak tetőzi a téma: Krisztus megfeszítése és halála, amely a világtörténelem legfontosabb eseménye.
A hatperces darabban hét, valóban elkülönülő dallamfeldolgozást hallunk, amelyek Jézus utolsó hét szavát hivatottak megjeleníteni a zene nyelvén keresztül:
Nemcsak az evangéliumokban olvasható hét szó, hanem ez az orgonamű is megjeleníti előttünk Jézust, az embert és Istent. Édesanyjáról gondoskodó, érzékeny Fiút, küldetésében, hitében és Istenében kételkedő embert, világtörténelembe közbeavatkozó isteni személyt, röviden: a világ Megváltóját. Hét variáció egy témára, különleges zenei élmény, amelyet magyarként, reformátusként élhetünk át nem csak Nagypénteken.
Somogyi Csaba