„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Betlehemi láng
A múlt évben december 21-én Győrben voltunk fellépni a Sebő-együttessel, ekkor hallottam először a „Betlehemi láng” történetét, amely karácsonykor több ezer ember otthonába jut el a világon. Aki nem ismerné ezt a szép kezdeményezést, annak elmesélem röviden. Tímár Sára népdalénekes zenés adventi áhítata.
Az ENSZ az 1986-os évet a béke évének nyilvánította, szimbólumává pedig a „Betlehemi láng” vált. Azóta minden évben ádvent kezdetén Betlehemben, a Születés templomában ünnepélyesen meggyújtanak egy gyertyát, amelyet azután speciális mécsesekkel az osztrák televízió és légitársaság segítségével Bécsbe visznek, ahol az Osztrák Cserkészszövetség (PPÖ) által szervezett ökumenikus istentiszteleten veszik át a környező országok cserkészei, hogy elvigyék saját országaikba.
Győri koncertünk után a szervezők felajánlották, hogy mi is magunkkal vihetjük ezt a lángot, hiszen ott égett a koncertünk alatt. Reformátusként még nem hallottam erről a szép kezdeményezésről. Úgy éreztem, hogy 90 éves lelkész nagypapámnak, Tímár Pálnak és rokonaimnak mindenképpen szeretném hazahozni a Betlehemi lángot. Hazafelé csak két kis mécsesünk volt, amit az akkori sofőrünk megértően és biztonságosan segített elhelyezni a turnébuszban. Kalandos volt az út hazafelé, majdnem eloltódott a mécses, de az egész együttes összefogott, így hazaértem vele Szentendrére. December 21-e volt, és én 24-én szerettem volna átnyújtani ezt az ajándékot a nagyobb családomnak.
Szenzációs volt az az összefogás, amit a szűk családom véghezvitt. Édesanyám mindent megtett annak érdekében, hogy biztonságban éghessen napokig a fény. Többször őrködtünk felette, volt, aki virrasztott is mellette. Ez a folyamat még inkább felértékelte számomra a lángot mint ajándékot. Elképzelni sem tudom, hány kézen keresztül jutott el hozzánk, és éreztem, mindannyiunkat melegséggel töltött el a tudat, hogy ennyi ember össze tud fogni.
A lánggal meggyújtottam egy mécsest, azzal már december 23-án elindultunk a Nagypapámhoz Pilisszentlászlóra. Az ő külön meglepetése végül nem sikerült, a bejáratban jött egy hirtelen szellő, és eloltotta a mécsest. Sajnáltam, de azután nagyon szép és emlékezetes beszélgetésünk volt nagypapámmal. A háborúról mesélt, és arról, hogy a hite megrendíthetetlen maradt annak ellenére, amin keresztülment gyerekként. Napjainkban is sok a békétlenség, de az összefogás, a Krisztusba vetett hit erejét ez sem képes kioltani. Másnap, december 24-én hozzá is eljutott a Betlehemi láng – a féltve őrzött ajándékot sikeresen át tudtuk nyújtani a rokonoknak és neki is. Mindenki egy-egy gyertyát kapott, amelyet az otthoni mécsesről gyújtottunk meg.
Nem azért volt számomra annyira értékes, mert Betlehemből érkezett, hanem mert úgy éreztem, ez a láng gyönyörűen szimbolizálja a szeretetet és a reményt. Ha az emberek képesek csak ennyire összefogni egymásért, ha tudnánk valódi szeretettel figyelni egymásra, micsoda erők mozdulnának meg! A múlt évben még csak nem is sejtettük, hogy az igazi összefogás és egymásra figyelés mennyire fontos lesz 2020-ban. Az emberiség most nehéz időkön megy keresztül, komoly próbatételnek vagyunk kitéve.
Fontos hinnünk és tudnunk, hogy Isten körülölelő szeretete minden pillanatban velünk van. Ha félelmeinket elengedjük, akkor a valódi szeretet közel tud hozzánk férni, és be tudjuk engedni ezt a tiszta fényt, az igazi szeretet a szívünkbe.
Mindannyiunknak kívánom, hogy a Krisztusi utat követve hittel, szeretettel és reménnyel a szívében érkezzen meg a 2021-es évbe.
Áldott ünnepeket!
Kép: evangelikus.hu, Brainman Pictures