Először adott interjút Balog Zoltán dunamelléki püspök az úgynevezett kegyelmi ügyről, amelynek következtében lemondott a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöki tisztéről. A 777 blog által készített egyórás beszélgetés során szó esett többek között K. Endrének, a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének a kegyelmi kérvényéről, Balog Zoltánnak az ügyben betöltött szerepéről, és mindennek a személyére és egyházunkra vonatkozó következményeiről.

„Amikor az emberrel egy ilyen megrázkódtatás történik, akkor az első, az nem a szöveg, nem a beszéd, hanem a csönd, a hallgatás” – fogalmazott a püspök, aki szerint ebben a csendben nagyon sok beszéde volt az Úristennel, majd másokkal is, egyre tágabb körökben. Az utóbbiak között voltak „nagyon kínos beszélgetések”, de közös imádságok is. Most, hogy a külső „csatazaj” a választások lezárultával elcsöndesült, úgy érzi, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is megszólalhat, ezért vállalta ezt az interjút.

A püspök elmondta: annak idején K. Endre felesége kereste meg azzal, hogy támogassa az akkor már benyújtott kegyelmi kérvényt, ezután találkozott személyesen K. Endrével is. Ő maga az elhangzottak és az általa átolvasottak alapján aránytalannak tartotta az elítélt büntetését és méltatlannak a helyzetét, és ebben sokan meg is erősítették. Ezért kérte Novák Katalin köztársasági elnöktől, hogy támogassa a kérvényt. Ma már ő is megkérdezi magától, hogy korábban miért nem gyulladt ki nála a vörös lámpa az ügy tágabban vett témájának, a pedofíliának az érzékeny mivolta kapcsán, és ez is része annak a lelki tehernek, amit magával cipel. Nagyon súlyos hibát követett el – ismerte el, hozzátéve: senkinek nem akart kárt okozni.

„A krisztusi kegyelmet azért kaptuk, mert bűnös emberek vagyunk és mindenki bűnös ember. K. Endre is, én is, Ön is, és amíg ezt a bűnt nem látjuk, addig nem tudunk kegyelmet kapni, bár ez föl van kínálva az Úristennél” – válaszolta arra a kérdésre, hogy miben különbözik a krisztusi kegyelem a kegyelem jogi fogalmához képest.

A Novák Katalin bukásáért érzett felelősségéről elmondta: ő felajánlotta személyes kiállását és segítségét, mert első perctől úgy érezte, hogy ez erkölcsi kötelessége, de a köztársasági elnök egyedül szerette volna vállalni a döntésért a felelősséget. Hogy Novák Katalin ennek következtében távozott a közéletből, azt Balog Zoltán a másik súlyos terhének érzi. Arról is beszélt, hogy ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, akkor körültekintőbben járt volna el és távol tartotta volna magát ettől az egész ügytől.

A református egyházon belüli megítélése kapcsán elmondta: látja, hogy a szélesebb egyházi közvéleményben mekkora károk és veszteségek történtek az ügy miatt, de sokan küzdenek azért, hogy a reformátusság egységét helyre tudják állítani. Ő azt szeretné, ha megtörténne az a csoda, amire az evangélium üzenete biztat minket, hogy csak Isten az, aki a rosszból valóságosan jót tud csinálni, és ennek megtapasztalásáért imádkozik másokkal együtt – köztük a vele szemben kritikát megfogalmazókkal –, akik szintén ezt tartják szem előtt. Ha elég alázatosak vagyunk ahhoz, hogy ebben Isten eszközeivé legyünk, ha ezt engedjük Neki – ez szerinte a legnehezebb dolog a keresztyénségben: engedni, elengedni dolgokat, és hagyni, hogy az Úristen munkálkodjon – akkor még a kegyelmi ügy is a javunkra válhat.

„Balog Zoltánnal sohasem volt könnyű együtt élni, mert az embernek a harcaiban a legnagyobb harcot a saját magán belüli egónak vagy – ahogyan mi mondjuk bibliai nyelven – az óembernek a legyőzésével kell folytatni” – vallotta a püspök, akinek megváltozott az élete az elmúlt hónapokban. „Megtörtem. A bűnbánatot tartom a legfontosabb dolognak, és próbálom a mindennapi életben, még a családon belül is azt a másfajta viszonyulást gyakorolni, amelyben több lélek van és kevesebb napi menedzsment.”

„Engem az édesapám úgy nevelt, hogy ha két dolog közül kell választani, akkor mindig a nehezebbet válaszd, mert azért meg kell küzdeni” – mondta arról, hogy miért folytatja püspöki szolgálatát. Esküt tett, amely kötelezi, ezért az, hogy ő mit szeretne és az, hogy mi a kötelessége, az számára két külön dolog. Az egyházkerületi közgyűlés pedig megerősítette abban, hogy folytatnia kell. Azért személy szerint nagyon hálás, hogy Steinbach József dunántúli püspök lett a Zsinat új lelkészi elnöke és ezzel egyházunk első számú vezetője, és abban reménykedik, hogy az egyház lelki arca sokkal tisztábban fog megjelenni Steinbach József szolgálatában, mint eddig.

„Ha arra az útra lépünk, amire én is próbálok rálépni és azon járni, hogy egyedül az Úristen kegyelmére építjük a létünket és minden más csak ezután következik, akkor egészen biztosan ebből a rosszból, aminek én része vagyok, amiért én felelős vagyok és amiért mindenkit megkövetek, akinek fájdalmat okoztam ebben, akkor ebből még jó is ki tud jönni az egyházunkra” – fogalmazott, hozzátéve: szüntelenül imádkoznak a megújulásért, remélve, hogy az Úristen formáló kegyelme visszaformál minket arra az alakra, amit Jézus Krisztus elénk élt. Ha ezt megragadjuk, akkor a kegyelmet ragadjuk meg.

A bicskei áldozatoknak azt üzente: megrendítő számára, ami történt, ami az ő életükben kárt okozott, és ezért ő is csak bocsánatot tud kérni. Kívánja nekik, hogy találja meg azokat az embereket, akik valóságos segítséget nyújtanak nekik, és azokat a helyeket, ahol a sebek, amelyeket viselnek, gyógyulni tudnak.

A teljes beszélgetést ide kattintva tekinthetik meg.


Kép: 777blog.hu