Bolondok menetében menetelünk.

Valahol a sor elején ott megy Noé, aki hajót kezd építeni a hegy tetején, miközben egy felhő sem látszik az égen és szemébe süt a nap.
Utána Ábrahám, aki beterelgeti a nyáját a sivatagba, hajtja őket táplálék és víz nélkül. Kész elhinni, hogy egy nagy nép atyja lesz, pedig nincs is gyermeke és már nem is reménykedhet abban, hogy születik. Aztán amikor nagy nehezen mégis, akkor kész bután elindulni, hogy megölje a fiát.
Aztán Jákób, aki még nyomorékon is áldás után kapaszkodik. Aki minden megszerezhető áldás ellenére arra az egyre vágyakozik.
József kész odaállni a fáraó elé egy olyan álom megfejtésére, amit nem meséltek el neki. Aztán elég bátor ahhoz, hogy tanácsot adjon, hogyan kellene a következő tizennégy év gazdaságát berendezni.
Mózes egy bottal indul az akkori világ egyik legnagyobb uralkodója ellen. Abban bízik, hogy az, hogy bárányvérrel bekenik a házak ajtófélfáit, megmenti a benne lakókat. Aztán ráüt a tengerre, bízva abban, hogy a víz kettéválik.
Józsué bolondul azt hiszi, hogy Kánaán erős védelmét le lehet győzni Isten erejével.
Velünk jön még Gedeon, aki kész hatalmas seregének létszámát háromszáz főnyire lecsökkenteni a csata előtt.
Itt van Sámuel, aki abban reménykedik, hogy egy láthatatlan Isten maradhat az ország királya.
A bolond Dávid egy szánalmas parittyával indul egy harcedzett, állig felfegyverzett katona ellen, pusztán Isten erejével.
Salamon a királysága számára a bölcsességet fontosabbnak tartja a pénzügyi és politikai biztonságnál. Aligha van ennél nagyobb bolondság!
Ézsaiás maga ajánlkozik, hogy Istent képviseli egy halálra ítélt nemzedékben.
Jeremiás ujjat húz a hivatalos hatalmasokkal még azután is, hogy kalodába zárják, ciszternába dobják és sokféle módon veszélyeztetik az életét. Közben ő szenved leginkább attól, amit mondania kell.
Ezékiel azt hiszi, hogy egy teljes mezőnyi szétdobált, fehérre szikkadt csontból élő embersereg lesz.
Hóseás kész beleszeretni egy prostituáltba, és amikor az újra visszatér a bordélyházba, utánamegy, hogy kivásárolja. Közben szépséges gyermekeinek pusztulást hordozó, rettenetes neveket ad.
Ámósz ahelyett, hogy a nyugodt pásztoréletet élte volna, felemeli hangját a társadalmi igazságosságért.
Jónás hálás zsoltárt énekel egy hal hasában.
Aztán köztünk van Jób, aki még azután sem válik káromlóvá, miután tönkremegy az egész élete, meghalnak a gyermekei, koldusszegény lesz és leprát kap, pedig tudja, hogy ezek mögött Isten áll.
A menet közepén látom Zakariás papot. Szegény bolond azt hiszi, hogy öregember létére még gyermeke születhet a meddő feleségétől.
Mária kész kitenni magát a falu megvetésének és a vőlegénye haragjának.
József, a szegény eszement elhiszi, hogy a menyasszonya nem csalta meg, hanem Istentől várandós. A gyermeket sajátjaként neveli fel.
Ott mennek a pásztorok, akik delíriumos látomásukat tényekkel szeretnék alátámasztani, és elindulnak Betlehembe, hogy megtalálják a gyermeket.
A napkeleti bölcsek csak a nevükben azok, hiszen egy csillagászati élmény elég nekik, hogy idegen országba utazzanak.
Keresztelő János abban bízik, hogy az emberek tényleg megváltoznak attól, amit prédikál nekik.
Péter otthagyta a parton hihetetlen zsákmányát, élete nagy fogását, hogy elinduljon egy ismeretlennel. Vajon mi lesz a családjával? Egyetlen hívó szó elég, hogy romba döntse addigi életét.
Máté feladja megbízható állami hivatalát a tanítványságért. Ráadásul egy olyan emberrel, Péterrel is egy csapatba kerül, akivel addig nem könnyen viselhették egymást, hiszen egyik adózó, a másik adószedő volt.
Nikodémus egy éjszaka kiteszi magát annak, hogy egy fiatal tanító leiskolázza, tudatlannak nevezze őt, a nagytanács tagját, a hívő farizeust.
A samáriai asszony nem sértődik vérig, amikor családi titkai szemérmetlenül felszínre kerülnek.
Mária és Márta nem törődik azzal, hogy mit gondolnak az emberek, amikor Jézus őket, a nőket is tanítja, ráadásul egyedül marad velük férfikíséret nélkül.
A leprások is itt vannak. Amikor elindulnak, hogy gyógyulásukat a papokkal igazoltassák, még javában betegek. Mégis mennek, mert Jézus ezt mondta nekik.
Aztán Jairus, aki hisz abban, hogy még valami jó is történhet, miközben a gyászolók már siratják a kislányát.
A vakon született bolond örömöt él át, pedig sorsa talán nehezebbre fordul. Igaz, hogy lát, de kiközösítik a zsinagógából. Eddig biztos pénze volt, most teljesen bizonytalanná válik az élete.
A lator a jövőről beszél, miközben átszögezve haldoklik.
A százados egy megalázott hullára nézve azt mondja: ez az ember Isten fia volt.
És előttünk mennek a húsvéti tanúk: Magdalai Mária, Péter és János, az emmausi tanítványok, Tamás és a többiek. Ők mind azt mondják, hogy a keresztre feszített halott él. Hogy ő, akit egy lándzsával átszúrtak, megjelent nekik.
És együtt menetel velünk Pál apostol. Egy látomás révén bejárja a fél világot. Ő legalább biztosan tudja, hogy ez bolondság. Ezt írja:
Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél ... azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket.

És Isten? Igen, Isten a főbolond. Folyton reménykedik. Számtalan kudarca sem veszi el azt a vágyát, hogy találkozzon az emberrel, hogy megmutassa neki az élet valódi tartalmát, hogy kinyissa az örökkévalóságra és megmutassa neki, hogy van értelme élni.
Jézus pedig, aki Isten bolondságának a legbiztosabb jele – igaz, nem pont ezt a szót használja, de tartalmilag mindenképpen erről beszél –, hív, hogy mindnyájan legyünk részesei az ő menetének, ennek a bolond menetnek:
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.

Mi pedig megyünk, olykor bizonytalanul, olykor büszkén. Összeköt minket évezredek bolondsága. Bolondságunk talán az egyetlen, ami megmozdíthatja ezt a rettenetesen bölcs világot.

Koczor Tamás