Egy személyes vallomással kezdem: nem igazán szeretem a novellákat. A vaskos regényfolyamok híve vagyok, a lassan kibontakozó cselekményé, a fejezeteken át adagolt gondolatstruktúráké, a fokozatos karakter- és világépítésé. Talán részben ennek az attitűdömnek is köszönhető, hogy az elejétől a végig elolvastam a Bibliát, egyetlen nagy történetként. És mégis, van valami a novellaformátumban, amely eléri, hogy beférkőzzön a gondolataim közé és ne hagyjon nyugodni. Jóval hosszabb ideig elkísér, mint amennyi idő alatt elolvasom, és utána ott kattog bennem mindaz, amit a csattanója feszeget. Mert egy jó novellának általában van csattanója, ha pedig nincs, pont a hiánya csattan nagyot bennünk.

Véssey Miklós a novelláival és verseivel már bebizonyította, hogy – velem ellentétben – ő viszont lubickol ebben a tömörségben, és olyan könnyedén pörgeti tollhegyén a legsúlyosabb témákat is, mint kosárlabdázó a kosárlabdát az ujján. És ezek a témák nemhogy nem esnek le tollhegyéről, de se súlyosságukból, se lendületükből nem veszítenek semmit a novellák elolvasása közben. Sőt, valamikor még az elolvasásuk után is tovább pörögnek bennünk. Így volt ez az Apa kezdődik című novelláskötete esetében, és így van ez a Semmi súlya című, a Harmat Kiadónál nemrég megjelent újabb novellagyűjteménye esetén, amely ezúttal is a Képmás magazinban korábban megjelent írások válogatása.



A (kon)textus súlya
A glóriával hulahoppkarikázó Jézus elsőre meglepő választásnak tűnik borítóképnek – még akkor is, ha tükrözi a novellák könnyed hangnemét. De ha jobban belegondolunk, mindaz, ami Krisztus Urunknak könnyed feladat, számunkra bizony súllyal bíró dolog: mi nem tudunk csak úgy játszadozni a szent élettel, a megszentelődéssel, se az életszentséggel. Szentnek lenni számunkra messze esik a semmiségtől, komoly kihívás, és valahol erre mutatnak rá a novellák is. Még ki se nyitottuk a könyvet, de máris felpiszkált minket ezzel a képpel.

Nem is baj, ha a borító segítségünkre van a könyv kontextusának megragadásában, hiszen nincsen benne előszó, prológus, felvezetés, semmi, csak egyből belevág az első novellába, ráadásul azzal a jézusi felszólítással, hogy „Kövess engem!” De szerencsénkre a hátsó borító is a segítségünkre siet, ahol ugyanis Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító igyekszik megadni az alaphangot rövid ajánlásával. „Ez a könyv utazási iroda [...] szerepjáték [...], szabadulószoba” – tisztázza Lackfi.

Szabaduljunk hát meg a kontextuskeresés terhétől és nézzük önmagukban a novellákat! A struktúrájuk azonos módon épül fel: rövid, tömör cím, alatta egy bibliai igeszakasz forrásmegjelöléssel, majd a novella törzsszövege. Mégsem szabadulunk a kontextustól, hiszen a cím és a textus önmagában is kontextualizálja a témát. Az ige azonban itt nem fogódzó, nem értelmezési segédlet, hanem maga az elsődleges tartalom, a fő üzenet, és sokkal inkább a novella az, amely kibontja a cím- és igeválasztást, mint fordítva.

Szólnunk kell még a címről és arról, mi is A semmi súlya. A könyv címadó novellájában a gazdag ifjú történetébe helyezkedhetünk bele – vagy inkább egy gazdag ifjú történetébe –, aki a benne lévő üresség súlyával küzd, de ahhoz, hogy könnyítsen ezen, el kellene adnia mindent és árát a szegényeknek adni. „Az a semmi, amit belül érzünk, mégis a legsúlyosabb dolog a világon” – idézi a novella kulcsmondatát a könyv hátsó borítója is. A történetek egyik fontos kontextusa éppen ez a hiányérzet: a vágy, amely Istenhez kapcsol(hatna).



Történeteink súlya
Mindebből már felsejlik, hogy a történetek középpontjában istenkapcsolatunk vagy annak hiánya áll, ez mozgat mindent és mindenkit. A novellák többsége egy-egy bibliai történet reflexiója, és ezekben mi, az olvasók vagyunk a bibliai történetek szereplői is. Némelyikben már van kapcsolatunk Jézussal, és ilyenkor a tanítványok valamelyikének a helyébe helyezkedhetünk, máskor mi vagyunk Pilátus vagy Júdás. És a szívünk mélyén valahogy mindegyik igaz ránk, mindegyik mi vagyunk, az ő történetüket éljük.

Ezek a bibliai történetek ismerősek és könnyen érthetők, cselekményük egyszerű, mégis szívbe markoló. A mögöttes tartalom azonban jóval összetettebb, és ez az, ami megmozgat bennünket olvasás közben. Úgy érződik, hogy Véssey Miklós néha a bibliai jelenetekhez keres példákat a mi életünkből, máskor pont fordítva: előbb a mi életünk kezd el hasonulni bibliai analógiákhoz. Tér és idő határai ilyenkor elmosódnak napjaink Magyarországa és a bibliai Júdea között, ezt az utazást pedig a kortárs nyelvezet is megkönnyíti.

Van novella, amely nem bibliai történet, csak laza asszociációja az idézett igeszakasznak, lényegében mégis arról szól, amit az igeszakasz közvetíteni akar, csak más cselekményben kibontva. A szerző ezzel is rámutat arra, hogy azok az emberi döntések és dilemmák, amelyeket a Szentírás elénk tár, nem egyszeri és rendkívüli esetek, hanem olyan „keresztek”, amelyek súlyát mindannyian cipeljük nap mint nap. De nem csak ezek mérettetnek meg, hanem mi magunk is: hiába vagyunk semmik, életünknek súlya van.

Mindezekkel nagyjából megmagyaráztunk a novellák kapcsán a Lackfi-féle hasonlatokból kettőt is: az utazási irodát és a szerepjátékot. De miért lennének ezek a történetek szabadulószobák? – adódik a kérdés. Ha abból indulunk ki, hogy az istenkapcsolat vágya vagy hiánya vezérli a novellák szereplőit, érthető, hogy ezek a vágyak és hiányok gúzsba kötő erőként is jelen vannak. Akiknek azonban sikerül Jézushoz kapcsolódni, azok átélhetik a gúzsoktól és súlyoktól való megszabadulás örömhírét. Akár velünk, olvasókkal együtt.



A semmivé válás súlya
A könnyed, laza hangvétel néha nagyon groteszk és húsbavágó tartalmakat takar. Ilyenkor leplezetlenül áll előttünk minden, ami csak óemberünk mélyén rejtőzik vagy ami abból fakad. Így rádöbbenhetünk, hogy sokszor nem is gondolunk bele, hogy a Krisztus-kapcsolatunk meglétén és milyenségén mi minden múlhat: végső soron testünk és lelkünk léte a tét. Az evangélium létkérdés – szembesít minket a novellák sora. És ha ezt komolyan vesszük, akkor ebből a létkérdésből további, húsbavágó kérdések is következhetnek számunkra.

A könyv vége felé egyre inkább az egyik legsúlyosabb témára, a halálra tolódik a hangsúly. Azok számára, akik csak az elmúlást látják benne, a halál a súlyos semmi. De egy keresztyén író nem állhat meg a semmivé válás súlyánál, a haláltól való félelemnél, hanem evangéliumi feloldást kell kínálnia. Ennek fényében nem véletlen, hogy a könyv utolsó novellája a feltámadásról szól, és egyebek mellett azt is feszegeti – egyébként felszabadult, könnyed stílusban –, hogy vajon az utolsó ítéletkor szeretteinkkel együtt emeltettetünk-e fel.

Bár kicsit mindegyik novella megpróbál a komfortzónánkon kívülre tessékelni minket, valójában ezek az élet-halál-feltámadás kérdéskörbe mélyebben és merészebben belenyúló novellák a legerősebbek az összeállításból. Ez a könyv akkor igazán izgalmas, amikor kellemetlen kérdéseket feszeget, amitől kényelmetlenül érezzük magunkat és mocorogni kezdünk olvasás közben. Szerencsére sok ilyen pillanata van – amikor pedig éppen nincsen, akkor legalább némi lélegzethez jutunk két töprengeni való között.


Véssey Miklós A semmi súlya című könyve megrendelhető a Harmat Kiadó webboltjából vagy megvásárolható többek között a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 3.) is.


Barna Bálint
Képek: Harmat Kiadó