Kellemes, kora nyári melegben nyitotta meg kapuit a Református Zenei Fesztivál jazzudvara az elmúlt hétvégén. Lassú, érzelmes muzsika duruzsol a szabadtéri színpadról, a háttérben összeszokott csapat gyakorol éppen.

A Kálvin Kamarakertben nép- és jazz zenészek is felléptek szombaton, köztük a középiskolás fiatalokból álló Egressy Jazz Trió. Hogy kik ők, arról a próbát felügyelő Ittzés Vilma zongoristát, a csepeli Egressy Béni Református Művészeti Középiskola igazgatóhelyettesét kérdeztük. „A most fellépő fiatalok iskolánk tizedikes, tizenegyedikes tanulói” – mondta. „Zeneművészeti és színművészeti szakgimnáziumunk a Bocskai István Református Oktatási Központ tagintézménye. Drámatagozatunk öt éve működik, igen színvonalasan. A zenei szakon klasszikus, népzenei és jazz-zenei tanszakokon képezzük diákjainkat. A paletta széles, minden hangszert oktatunk. Zenekari foglalkozás is van iskolánkban, a most fellépő fiatalokéhoz hasonló formációk évekig együtt dolgoznak. Ha egy végzős elhagyja az iskolát, új tag csatlakozik a zenekarhoz.”

Ittzés Vilma elmondta, magániskolaként kezdték működésüket, a református egyház 2012-ben vette át az intézmény fenntartását. A diákok nagy része református, de evangélikusok és katolikusok is vannak köztük szép számban. Az igazgatóhelyettes arról számolt be, hogy az Oktatási Hivatal évről évre meghirdetett szakmai versenyein és számos más, független megméretésen is rendszeresen indulnak növendékeik. „Nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetünk, diákjaink rengeteg országos és nemzetközi versenyt megnyertek.”

Az iskola elkötelezett a hitre nevelésben is, az intézmény iránti érdeklődés pedig Kárpát-medence-szerte igen nagy. Miután leérettségiznek, szinte valamennyi egressys diák a felsőoktatásban folytatja zenei tanulmányait. „Országos viszonylatban sok zeneművészeti szakközépiskola van rajtunk kívül, ezzel együtt is az élvonalba tartozunk, hála Istennek. Ezért keményen dolgozunk is” – tette hozzá Ittzés Vilma.

Édesapja és nagyapja is zenél, így a családi hagyományt viszi tovább Horváth Albert. „Tizenkét évesen kezdtem el zenét tanulni, az unokaöcsém, a zenekar énekese akkor már zongorázott, és nekem is nagyon megtetszett ez a hangszer. Hatodik osztályos koromban kerültem ebbe az iskolába, kötelezőképpen kellett tanulnom klasszikus zenét is, amit nagyon szeretek, és próbálom ugyanolyan jól művelni, mint a jazzt.”

A tizenhét éves zongorista elragadtatással beszél kedvenc zeneszerzőjéről, Rachmaninovról és a jazz ikonikus alakjairól, Oscar Petersonról, Keith Jarrettről és Miles Davisről is. „A jazzben inkább a bebop műfajt szeretem, ebben ők mutattak nekem irányt” – magyarázza.

Pályaorientációjában ifj. Szakcsi Lakatos Béla segíti a tehetséges fiatalt. Horváth Albert azt mondja, fontos, hogy a tanár–diák viszony, ha nem is baráti, de fesztelen legyen, hogy az órák oldott légkörben teljenek. Ezen kívül fontos az elhívatottság is – véli. „Rajtam az látszik, hogy szeretem a zenét, ezzel kelek, ezzel fekszem, egész nap gyakorolok, a tanárom látja a fejlődést, és a kitűzött célt, hogy én egyáltalán hova szeretnék eljutni a zene világában. Vagyis: sok múlik a diák felkészültségén, hozzáállásán is, ami tovább inspirálja a tanárát a segítőkészségben és az új utak közös felfedezésében.”

Horváth Albert jövőre érettségizik, azután szeretne bekerülni a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Álma, hogy később a bostoni Berklee College of Musicon tanulhasson tovább, és az is, hogy a budapesti Vienna Konservatoriumban képezze magát tanárrá. „Szeretném megszerettetni a jazzt az emberekkel. A könnyűzenei műfajok, a pop, az R&B, a country zene sokkal népszerűbbek, hisz könnyebben befogadhatók. A jazzt kevesen értik. Persze, nem véletlen, hiszen vannak olyan elvontabb irányzatai, amelyeknek nehéz követni a belső logikáját. Zenészként nem könnyű olyan nagy pályákra elrugaszkodni, mint az említett Petersoné vagy Jarretté – nekik ez előadói képességeik miatt sikerült, és azért, mert olyan műfajt teremtettek, amelynek köszönhetően az emberek megértik a muzsikát. Nemcsak azt érzékelik, hogy össze-vissza játszanak, amit mi úgy szoktunk mondani: őrjöngenek. Van, amikor matematikai alapon történik a zenélés: minél elvontabban játszik valaki, annál jobbnak tartja, amit csinál. De a számomra mintaadó zenészek nem kérkednek a virtuozitásukkal, hanem azt mutatják meg, ami belül van.”

A fél élete arról szól, hogy közelebb hozza a jazzt az emberekhez – ezt már Bágyi Balázs jazzdobos, zeneszerző, zenetanár, a jazzudvar házigazdája mondja. „Ennek megvannak a fortélyai. A közönségépítést, egyáltalán az ismerkedést a műfajjal nem feltétlenül free jazzel kezdjük, bár annak is megvan a maga létjogosultsága, én magam is játszom néha ilyet. Inkább melodikusabb, könnyedebb, a fősodorba tartozó darabokat hoztunk a fesztiválra. Ingyenes, nyitott a rendezvény, akik kifejezetten ezt keresték, éppúgy betértek hozzánk, mint akik csak erre jártak. Egy biztos: olyan jazzre leltek a Kálvin Kamarakertben, amely jólesik a fülnek.”

Sugárzik a színpadról az az atmoszféra, amely körülveszi a zenészeket – tette hozzá Bágyi Balázs. „A jazz élő zenei műfaj, a hatáshoz ez is hozzátesz. Jól érzik magukat itt az emberek.” A Magyar Jazz Szövetség elnöke szerint a jazz az önkifejezés szabadságával ajándékozza meg a zenészt. „A jazz a pillanat művészete, hiszen improvizatív műfaj. És mint ilyen, a leginkább kortárs jellegű zene. Abban a másodpercben dől el egy-egy hangnak a sorsa. Hogy ezzel a szabadsággal tudjon élni a zenész, ahhoz persze, hosszas tanulmányokat kell folytatnia. Ez teszi képessé arra, hogy formába tudja önteni a gondolatait.”

Bágyi Balázs a lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola művészeti tagozatának vezetője is. Azt mondja, hazánkban sok tehetséges fiatal jazz zenész és számos magas színvonalon képző intézmény van. „Hogy hová érnek el ezek a fiatalok, az a zenei kvalitásokon túl az elhivatottságon is múlik, és persze, azon, milyen lehetőségekhez jutnak. A Magyar Jazz Szövetség számos oktatási projekttel segíti őket, például az Év fiatal jazz-zenésze programmal vagy jazztáborok támogatásával. Minden évben van kis- és nagyzenekari versenyünk is, ahol a fiatal zenészek alkotói munkája is megmutatkozhat. Ezen kívül rengeteg előadás és workshop koncentrál kifejezetten a fiatalokra.”

Arra a kérdésre, van-e felvevőpiaca a jazznak Magyarországon, Bágyi Balázs azt mondta: folyamatosan dolgozni kell azon, hogy legyen. Szerinte ez múlik a médián is, és azon, hogy a jazz minél inkább a zenei nevelés része legyen a közoktatásban. Ahol igényes zenét hallgatnak, ott előbb-utóbb arra lesz igény – fűzte hozzá.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás