A református istentiszteleti liturgiában nagy szerepe volt és van a mai napig az éneklésnek. Miért fontos számunkra az istentisztelet rendjében az éneklés?

Mindenféle szempontból. Sok szempontot szeretnék is most felsorolni, természetesen mindent nem lehet. Elemi módon azért, mert az énekléssel való istendicsőítés része az istentiszteletnek. De nemcsak a közösség istentiszteletének, hanem az egyes ember istentiszteletének is. Ha Isten az embert az éneklés képességével ajándékozta meg, akkor ez ugyanúgy beletartozik az istendicsőítésbe, a könyörgésbe, a magasztalásba. Amit az ember Isten elé vihet, azt énekben is oda tudja vinni. Ezért evidens része az istentiszteletnek az éneklés. A református plusz az, hogy nemcsak a papok vagy a kórus énekel. Megjegyzem, a kórus persze magasabb színvonalon, képességekkel, esztétikummal bír. Gondoljunk egy ortodox istentiszteletre. Aranyszájú Szent János liturgiájához operaház szintű kórus kell, hogy igazán gyönyörködtető legyen, mintha az angyalok énekelnének. Vagy egy igényes római katolikus misén, ahol a pap a liturgiai szöveget énekelve mondja, bizony ahhoz is komoly zenei képesítettség kell. A reformációnak a nagy bombája az volt, hogy visszataláltak ahhoz a gyakorlathoz, hogy a gyülekezet egész közössége énekel.

A riport teljes szövege elolvasható a publikációk rovatban: /publikacio/cikk/268/

A hanganyag letölthető a hangtárból: /kollegium/hang/lista/66/