„Én köszönettel tartozom Magyarország népének” – ezt az Antall József miniszterelnöktől származó idézet választotta idei jelmondatának a XVIII. Harkányi Szabadegyetem, amelyre 2024. november 13. és 17. között került sor. Az egykori kormányfő alakját számos előadó felidézte a rendezvényen, amely a magyarországi rendszerváltás, rendszerváltozás, rendszerváltoztatás folyamatát tekintette át – hogy melyik elnevezés pontosan mit takar, arra az előadók külön is kitértek. Portálunk első összeállítása ezen belül az oktatás kérdéskörét helyezte fókuszba, második összeállításunk pedig a rendszerváltás személyesebb – egyéni és kollektív – történeteit.

Amiért ‘56 hősei életüket áldozták
Míg az SZDSZ rendszerváltásról beszélt, addig Antall József rendszerváltozásról, mivel ő hosszú folyamatban gondolkodott. A változás ugyanakkor azt az érzést kelti bennünk, mintha tőlünk független folyamat volna, ezért használjuk manapság inkább a kettő összevonását: a rendszerváltoztatást – fogalmazott előadásában Kónya Imre jogász, politikus, a Boross-kormány belügyminisztere, aki kiemelte: mindennek nemcsak ők, politikusok voltak részesei, hanem az egész magyar nép.

Kónya Imre felidézte gyermekkori élményét 1956-ból, amikor édesapjával oldalkocsis motorkerékpárral járt a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd a rádióépületnél is, amikor géppisztolysorozatot adtak le. Felidézte, hogyan kísértek végig november elején a nemzetőrök egy embereket halálra kínzó ávóst a rendőrségre, hogy ne a lincselni akarók ítélkezzenek felette, hanem a független magyar bíróság. Ennek fényében harcolt az igazságtételi törvényért kormányában, és nagy mulasztásuknak látja, hogy ezek a bűnök büntetlenül maradhattak. Ettől függetlenül sikernek látja, hogy újra szabad, független és demokratikus ország lettünk, így megvalósult az, amiért 1956 hősei életüket áldozták.

Az előadó ezek után átvette a rendszerváltoztatás folyamatának legfontosabb állomásait az erődemonstrációval is felérő ellenzéki tüntetésektől kezdve az ellenzéki kerekasztalokon át a parlamenti tárgyalásokig. Szót ejtett egyebek mellett a köztársasági elnöki tisztség és a kétharmados törvények körül kialakult vitákról, valamint arról, hogy mik lehettek az okai az új rendszer iránti társadalmi bizalmatlanságnak.
 

A harmadik utas politika és realitásai
Kulin Ferenc irodalomtörténész és politikus 1968-at, azaz a Nyers Rezső fémjelezte gazdasági mechanizmus beindítását jelölte meg a rendszerváltó folyamat első nagyobb állomásaként, mert az már a puszta létével kétségbe vonta, hogy a tervgazdaságos szocialista rendszer fenntartható anélkül, hogy a kapitalista világból hiteleket vennénk fel. Előadásában kitért arra, hogyan nőtt meg az állam által felvett hitelek összege, és miért kényszerültünk 1982-ben arra, hogy belépjünk a Nemzetközi Valutaalapba (IMF). Kifejtette, miért bizonyult működő stratégiának a Nyugat számára, hogy adósságcsapdába hajszolta a szocialista blokkot, miközben a szovjetek igyekeztek minden olyan civilizációs és gazdaságpolitikai elemet átemelni a Nyugattól, amely nem veszélyeztette a hatalmukat.

A nyolcvanas években vált fenntarthatatlanná a rendszer. Kulin Ferenc külön kiemelte Pozsgay Imre szerepét is abban, hogy esély nyílt a változásra. Arról is részletesebben mesélt, hogyan lett Antall József az MDF elnöke és miniszterelnök-jelöltje, illetve arról, hogyan próbálkozott a szabadon megválasztott magyar kormány Helmut Kohl kancellár németországi mintáját követve egy harmadik utas politikát és piacgazdaságot kiépíteni. Ennek realitásai mellett szóba került a kétharmados törvények ügye és a Kádár-rendszer bűneinek az elítélése, valamint a médiatörvény és a földosztás kérdése is.

Kulin Ferenc őszintén szembenézett a kormány kudarcaival is, ugyanakkor sikerként könyvelte el, hogy amit elkezdtek, az részben még a Horn-kormány alatt is folytatódhatott. Végül kitekintett a későbbi kormánykoalíciókra is, és arra, hogy szerinte mi az az egykori munkásságukból, amelynek meglátása szerint még most is van jövője.
 

A békés forradalom és a privatizáció példátlan története
Az 1947-től 1953-ig tartó rendszerváltoztatás és a nyolcvanas-kilencvenes évek rendszerváltoztatása pont ellentétes irányba változtatta országunkat – hangzott el Szabó Tamás közgazdász, az Antall-kormány privatizációiért felelős tárca nélküli miniszterének előadásában. Az egyikben megszüntették a szuverenitásunkat, a másikban helyreállították. Az első egypártrendszert vezetett be, a másik visszaállította a többpárti parlamentáris demokráciát. Az első alatt megszűnt a jogállam, a második során helyreállt. Az első megszüntette a piacgazdaságot és mindent államosított, a másik újjászervezte a piaci alapú gazdaságot és visszaállította a magántulajdonhoz való jogot. Az első alatt eltörölték az önkormányzatiságot és a civil szférát, a másodikban újjáélesztették ezeket.

A közgazdász szerint a második rendszerváltoztatás ugyan békés volt, de valóban forradalomnak tekinthető. Kiemelte, hogy Antall József keresztény államférfi volt, aki nem engedte, hogy akár csak egy pofon is elcsattanjon, és aki halálos ágyán így fogalmazott: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője.” Szabó Tamás szerint ez a gondolat egyúttal magyarázatot ad döntéseinek sok elemére. Antallhoz hasonló keresztény államférfiak alapították annak idején az Európai Uniót is – tette hozzá.

Az előadás javarészt a privatizáció folyamatát mutatta be, annak feltételeit, lépéseit, következményeit. A volt miniszter beszélt munkája eredményeiről, és azt úgy értékelte, hogy bár a privatizáció rengeteg sérüléssel és problémával járt, ami miatt később szitokszóként használták, összességében mégis példátlan történetként értékelhető.
 

Határokon átívelő kölcsönhatások
A magyar diaszpóra és a rendszerváltoztatás egymással szoros kölcsönhatásban állt – derült ki Nagymihály Zoltán történész előadásából. A nyugati magyarságnak fontos szerep jutott annak idején a személyes kapcsolatok kiépítésében, az otthoni ellenzéki hangok „felhangosításában”, a látogatások, konferenciák és a nyugati publikálások lehetőségének megteremtésében, valamint a hazai ellenzék és a nyugati politikai, gazdasági és kulturális elit közötti folyamatos közvetítésben.

Az előadó személyes történetekkel is szemléltette mindezt: Csoóri Sándor például azért nem vett részt az első lakiteleki találkozón, mert éppen az Egyesült Államokban volt, Für Lajosnak pedig az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemen elhangzott gondolatai belekerültek a lakiteleki nyilatkozatba is. Kiemelte Püski Sándor szerepét mint Nyugaton élő magyar könyvkiadóét. Püski részt vett a lakiteleki találkozón, szerkesztőbizottsági tagja lett a Hitel folyóiratnak, és olyan köteteket adott ki, melyek itthon nem jelenhettek meg. A történész emellett megemlítette a külföldről érkezett anyagi támogatások mögött álló mecénásokat is, például Soros Györgyöt és Sarlós Andrást.

Előadásában szó esett arról is, mi a különbség emigráció és diaszpóra között, és hogyan alakult át egyik a másikba a rendszerváltoztatást követően. Röviden kitekintett arra a folyamatra is, hogyan jelent meg később a diaszpórában az otthoni politikai megosztottság, és mi minden befolyásolhatja a hazalátogatások gyakoriságát vagy a hazaköltözést.
 

Barna Bálint
Videók: Füle Tamás
Borítókép forrása: tortenelemoktatok.hu