Milyen út vezetett lelkipásztori elhívásához?
A tágabb családban vannak lelkipásztorok, nagyapám pedig Hernádszurdokon volt lelkész, de édesanyám gimnáziumi magyartanár volt, édesapám pedig szociológus, ma mindketten nyugdíjasok. Nagyjából tizenhat évesen tértem meg a fasori gyülekezet ifjúságában. A megtérési igém János evangéliuma 14. fejezetének az eleje volt, ahol Jézus azt mondja, hogy „az én Atyám házában sok hajlék van”. Jó érzés volt felismerni, hogy még nekem is van helyem Isten országában. A gimnázium vége felé kaptam elhívást a lelkészi szolgálatra Gedeon történetének köszönhetően, aki a legkisebb volt atyja házában és az ellenség elől bujkált, de az Úr szemében mégis „nagy vitézzé” válhatott. Nagyon megérintett, hogy Isten másképp néz rám és többet lát bennem, mint amit én gondolok magamról. Ez arra vezetett, hogy jelentkezzem a budapesti teológiára, amelyet 1995 és 2000 között végeztem el.

Milyen állomásai voltak lelkészi szolgálatának?
A teológia után Kőbányán kezdtem szolgálni, amely budapesti mivolta ellenére is kertvárosias, családias gyülekezet, ezért izgalmas volt beilleszkedni közéjük, de picit mélyvíz is volt az az időszak. Két év után kerültem a Szilágyi Dezső térre, ahová Illés Dávid hívott. A Budai Református Egyházközség óriási gyülekezet, ahol nagyon sok mindenbe bele lehetett tanulni. Illés Dávid nagy szeretettel, türelemmel terelgetett és minden szolgálati ágba bevezetett. Jó volt négy évig részt venni a gyülekezetépítésben. Ezután következett Pesthidegkút, ahol 2006. február 15-én kezdtem el szolgálatomat.

Mik voltak ennek a gyülekezetvezetésének a legfontosabb tapasztalatai?
Nagyon zöldfülű vezető lelkész voltam 29 évesen. Egyszerre volt nehézség és könnyebbség, hogy szabad kezet kaptam. Jó volt megtapasztalni, hogy Isten adott mellém szolgálókat, megáldotta a munkánkat, és lépésről lépésre növekedhetett a közösség. Pesthidegkút családias környék, nagyon sok a fiatal, hálát adhatunk az idős testvérekért és a középkorúak sem hiányoznak, szóval minden generáció jelen van a gyülekezetben. Ez azért lényeges, mert egy gyülekezet akkor tud jól működni, ha minden generáció megtalálja benne a helyét és tud kapcsolódni Istenhez és a többiekhez.

Az is fontos tapasztalat volt, hogy a gyülekezeti létben nem lehet megspórolni a konfliktusokat.

Nekem, konfliktuskerülő embernek nagyon nehéz volt, hogy voltak helyzetek, amelyekbe bele kellett állnom. Komoly mélységeket is megéltem ennek során, de Isten mindig megsegített és a konfliktusokon keresztül is formált.



Hogyan formálta az egyházmegyei tanácsosi, jegyzői, majd főjegyzői szolgálat?
Amikor megválasztottak tanácstagnak, még én sem tudtam, ez pontosan mivel jár, de nem bántam meg, mert segített jobban kapcsolódni az egyházmegyei gyülekezetekhez. Tanácstagokként besegítettünk az esperesi vizitációkba, felosztva a meglátogatandó gyülekezeteket, így évente 3-6 egyházközséghez is eljuthattunk. Illés Dávid esperes úr igyekezett minél többet tenni azért, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, kapaszkodjunk egymásba, találkozzunk egymással, imádkozzunk egymásért, számon tartsuk a másikat, megértsük egymást.

Esperesként számomra is kiemelkedő fontosságú, hogy mindenkihez ugyanolyan nyitottsággal forduljak, akármilyen háttérből vagy kegyességi irányzatból jön.

Milyennek ismerte meg a Budapest-Déli Egyházmegyét?
Én nagyon szeretem ezt az egyházmegyét. Lelkipásztori és gyülekezeti szempontból is sokszínű közösségnek látom, ami az erőssége, de ugyanakkor a kihívása is. Az elmúlt esperesi ciklusok során több új templom épült, ami azt jelzi, hogy megy előre a misszió és hűséggel végzi mindenki a szolgálatát. Új gyülekezetek alakultak, missziói gyülekezetek váltak anyaegyházközséggé, és missziók alakulnak missziói egyházközséggé. Olyan izgalmas kezdeményezések indultak el, mint a Lovas András és Vígh Eszter vezette, Bartók-negyedben végzett misszió. Mindez jelzi az egyházmegye missziói elkötelezettségét. Ebben tudjuk is egymást inspirálni, támogatni, és itt például előnnyé válhat a sokszínűségünk.

Miért vállalta az esperesi felkérést és mi motiválja ebben a szolgálatban?
Őszintén szólva elsőre kicsit megijesztett ez a kihívás. Láttam korábban, hogy óriási adminisztratív feladattal jár, nagyon szerteágazóak az ügyek, mindenre oda kell figyelni, pontosnak kell lenni, emellett emberségesnek, követhetőnek és átláthatónak is. Mégis hiszek abban, hogy Isten használni tudja az adottságaimat, lelki karakteremet abban, hogy pásztoroljam ezt a közösséget. Ebben motiválnak az eddig elmondottak, de az is, hogy nagyon nagy szükség van arra, hogy valódi megértéssel tudjunk egymással beszélgetni, szót érteni. Különösen ebben a kiélezett helyzetben, amelyet a közelmúlt eseményei idéztek elő egyházunkban. Meg kell tudnunk találni mindazt, ami összeköt bennünket, akkor is, ha sok kérdésben nem értünk egyet.



Mi az, amit érdemesnek lát továbbvinni mindabból, amit Illés Dávid elkezdett és miben más az esperesi szerepfelfogása?
Sok mindenben hasonlítunk egymásra, noha ő sokkal pörgősebb ember, mint én. A hatékony menedzselés terén van mit tanulnom tőle, viszont az, hogy lassabb, nyugodtabb vagyok, talán segít abban, hogy távolabbról tudjak ránézni a problémákra. A konkrét feladatok közül elsősorban a gyülekezetplántálást vinném tovább. Mindig monitorozzuk, hol érdemes új gyülekezetet indítani, hol érdemes megerősíteni egy prédikálóállomást vagy egy missziót, vagy egyszerűen újragondolni elakadt próbálkozásokat. Fontosnak tartom azt is, hogy gyűléseink, találkozásaink ne csak az adminisztratív ügyekről szóljanak, hanem a testvéri közösség erősítéséről is. Az egymással való kommunikációban mindig van hova fejlődni.

Erősíteném a lelkipásztorokra való személyes odafigyelést, beleértve a beosztott lelkésztársakat is.

Nem véletlen, kit hova helyez az Isten, és én azt szeretném elősegíteni, hogy mindenki a megfelelő helyen tudjon szolgálni, ahol kibontakozhatnak lelki ajándékai.

Miért látja fontosnak kiterjeszteni a pásztori odafigyelést a beosztott lelkészekre?
Egy lelkésztársunk mesélte, hogy amíg beosztott lelkész volt, a lelkészgyűléseken levegőnek nézték, amióta viszont gyülekezetvezető lelkésszé választották, nagy tisztelettel köszöntik. Azért szeretnék tenni, hogy senkinek se kelljen ilyesmit átélnie. Egyenrangú lelkésztársakként kell egymásra tekintenünk, és nemcsak azért, mert a jelen beosztott lelkészeiből lehetnek a jövő vezető lelkészei, hanem azért is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egyházmegyei közösséggé válunk. Sokszor elszigetelt várakként látják a lelkészek a saját gyülekezetüket.

Ha előítéletekkel vagyunk egymás felé, az falakat épít, de ha nyitottan és bizalommal fordulunk egymás felé, akkor olyan helyről kaphatunk inspirációt, tanítást és erősítést, ahonnan nem is várnánk.

Hogyan képzeli el a szorosabb csapatmunkát az egyházmegye vezetésében?
Az egyházmegyei tanácstagság óta része vagyok a közvetlenebb egyházvezetői csapatnak. Brandenburg Sándor főgondnok úrral sok mindent meg tudunk beszélni, a fő kérdésekben egyet tudunk érteni, és hatékonyan tudjuk vezetni az egyházmegyét. Az egyházmegyei tanács tagjaival testvéri, imádkozó kapcsolatban vagyunk, le tudunk ülni kötetlenebb alkalmakkor és a munkakapcsolatunk is jó. A csapatmunka másik oldala a szomszédos, Budapest-Északi egyházmegyével való szorosabb együttműködés.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne tudjunk közösen gondolkodni Budapestről és az agglomerációjáról, különösen a misszió tekintetében. Egy az utunk, ugyanaz a feladatunk, és közösen kell gyógyulnunk az elmúlt évtizedek után.

Szerencsére nem csak részünkről van törekvés arra, hogy legyen minderről közös gondolkodás. Április 12-én lesz például egy Nagy-Budapest missziói konferencia, ahol lehetőségünk nyílik erre.



Esperesi célkitűzései között szerepel az egyházmegyei szombatféléves rendszer működésének elindítása, amely lehetőséget biztosítana a lelkészeknek a több hónapos pihenésre, testi-lelki feltöltődésre. Beszéljünk erről is egy kicsit!
Ennek az előkészítését még Illés Dávid kezdte el, mi pedig folytatjuk. Nagyon könnyű ebben a szolgálatban megfáradni, sőt, kiégni, hiszen beleadunk időt, lelkesedést, erőt. Többször tapasztaltam, hogy a lelkészek egy része mintha büszke lenne arra, hogy soha nem megy szabadságra. Szerintem ez káros. Azt a szemléletet kell erősítenünk egymásban, hogy a pihenés nem luxus, hanem az isteni rend része. Enélkül nem tud működni sem a szolgálatunk, sem az életünk. Elismerem, lehet bennünk bizonytalanság a tekintetben, hogy mi lesz a gyülekezettel, ha több hónapig nem vagyunk velük, de bíznunk kell abban, hogy nem áll meg az élet nélkülünk sem. Ehhez persze arra is szükség van, hogy legyen egy egyházmegyei helyettes lelkész, aki ideiglenesen átveszi erre az időre a szolgálatot. Ennek még meg kell teremtenünk az anyagi és egyéb feltételeit. Dolgozunk az ügyön.

Ön szentel rá elég időt, hogy pihenjen, feltöltődjön?
Igyekszem erre figyelni. Nagyon szeretem a családomat, szeretek velük lenni. Ezt úgy fogalmaztam meg egy lelkészi kiskörben, hogy a lelkész életében a család nem csak valami függelék, és nem is evidencia, hanem egy áldás Istentől, amit meg kell becsülni. Én is igyekszem ajándékként tekinteni a feleségemre és a gyerekeinkre. Szeretem azokat az időket, amikor csak rájuk tudok figyelni, és igyekszem arra is lehetőséget teremteni, hogy hosszabb időre is el tudjunk menni pihenni.

A családja hogyan fogadta, hogy elvállalta az esperesi szolgálatot?
Büszkék voltak rám, és nagyon drukkolnak nekem. Van bennük féltés, de öröm, hálaadás és támogatás is. Alexandra, a feleségem pszichológus, de amennyire ideje és ereje engedi, jelen van a gyülekezet életében is. Kőbányai szolgálatunk előtt házasodtunk össze és négy gyermekünk született, két fiú, két lány. Kettő közülük már felnőtt.



Tágabb értelemben vett családjának, a pesthidegkúti gyülekezetnek mennyire kell majd nélkülöznie lelkészét az esperesi kötelezettségek miatt?
Bennük is van féltés, hiszen éppen egy új gyülekezeti központ építésének előkészítési fázisában vagyunk, emellett a gyülekezetvezetés és az esperesség tényleg soknak tűnik. Én azon leszek – és ezt mondtam a gyülekezetnek is –, hogy ne kelljen nélkülözniük. Továbbra is pásztora vagyok ennek a közösségnek. Új feladatkört kaptam, de a gyülekezet ennek nem láthatja kárát. Hála Istennek, Czentnár Simon nagyon jó lelkésztársam, vele sok terhet meg tudok osztani, és sok missziói munkatársunk is akad, akik a különböző szolgálati ágakat vezetik, tehát abszolút nem egyszemélyes szolgálat ez. Itt is csapatmunka zajlik, és ez biztosítja, hogy mindig van kire számítani. A többiért Istenhez fohászkodunk.

Kovács Gergely budapest-déli esperesi beiktatására 2024. április 21-én, vasárnap 16.00 órakor kerül sor a Nagyvárad Téri Református Gyülekezet templomában.


Barna Bálint
Képek: Vargosz