Időzíteni sem lehetett volna jobban, hogy két jeles történelmi esemény megemlékezése közé beékelődve kerülhetett sor október 25-én szerdán este a „Mindennek rendelt ideje van” című életrajzi kötet megjelentetésére és bemutatójára Kecskeméten.

Varga László nyugalmazott kecskeméti lelkipásztor, a Dunamelléki Református Egyházkerület korábbi főjegyzője életútkötetének bemutatóján meghatódva említette, hogy az életét leginkább meghatározó esemény a reformáció, e mellett pedig az, hogy teológushallgatóként húszévesen részese lehetett 1956. október 23. történéseinek. 

Kapcsolódó cikkünk:
​Utcafront 
Az 1956/57-es tanév első szemeszterére mindig emlékezni fognak a budapesti teológia egykori hallgatói. Tanktámadásról, rejtőzködésről és egy tragédiával végződő mentési kísérletről is meséltek portálunknak a nyugalmazott lelkipásztorok. (Videónkat a cikkbe ágyazva tekinthetik meg.)

Szép számú hallgatóság töltötte meg az Újkollégium dísztermét, akik a kötet kecskeméti bemutatójára, a két szerzőpáros beszélgetésére érkeztek. Varga Nándor elnök-lelkész köszöntötte az érdeklődőket, majd Kriskó János, a könyv társszerzője, szerkesztője mesélt arról, hogyan is formálódott kötetté a közel négy év alatt, több mint tíz alkalommal készített személyes interjúkból összeállított tanulmány.

Ő maga még 2018 őszén, a dr. Rigó Róbert történész vezette kecskeméti kutatócsoport tagjaként kezdett el dolgozni A vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás című – Földváryné dr. Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke által koordinált – projektben.  Varga Lászlóval és feleségével, Cséplő Ilonával az oral history, azaz az elbeszélt történelem módszerével egymás után születtek meg az interjúk, így készülhetett el a régóta vágyott emlékirat.

E rendkívül színes és gazdag életpálya legfontosabb, ám korántsem legteljesebb történéseit igyekszik bemutatni a sodró lendületű kötet. A 270 oldalnyi, fényképekkel gazdagon illusztrált visszaemlékezéseket nem kell úgy olvasni, mint egy kalandregényt, de úgy is lehet! A jellegzetes zöld színt kapó borító választása sem volt véletlen, hiszen Varga László élete során mindvégig ragaszkodott ehhez a világoszöld színhez, hiszen az ő szolgálata révén épült és megújult kecskeméti épületek is ezt a színt kapták.

A mindenki által Laci bácsiként ismert szerző elsőként a kötet címére utalt vissza. A Prédikátor könyve harmadik fejezetének elejéből olvasta fel az idevonatkozó igeszakaszt: „Mindennek rendelt ideje van.” Az álmában megszülető gondolatoknak engedelmeskedve vált véglegessé benne az innen vett sor, hiszen életére is úgy tekint, mint Isten ajándékára. Azt már a könyv fejezetei mentén részleteket kiemelő beszélgetésből tudjuk meg, hogy szülei sokáig vártak rá, nehezen születhetett meg, és azt is, hogy édesanyja miként tett fogadalmat egy szegedi látogatása során, hogy ha gyermeke születik, lelkész lesz belőle.

Kiderült az is, miként lesz egy rendszeres reggeli áhítatot, templomot látogató fiatalemberből a kereskedelmi gimnázium kultúrfelelőse, aki Sztálin és Rákosi születésnapjára készít megemlékező műsorokat, és miként köt ki végül a teológián a szegedi jogtudományi egyetem helyett. Tizennégy évesen halálos beteg volt, amikor édesanyja elárulta neki egykori imádságát, hogy gyermekáldás esetén milyen szolgálatra ajánlotta fel egykor fiát, így felgyógyulása után már nem maradt kétsége: szép lassan megért benne, hogy ezt a hivatást kell választania.

Varga László ajándékként tekint arra is, hogy mindvégig egyházi épületekben tanulhatott, még akkor is, ha azok éppen nem az egyház fenntartásában működtek. Szívesen emlékezett első exmisszusi helyére, Fótra, ahol Rácz Lajostól gyakorlatban is elsajátíthatta az elméletben megtanultakat. Már segédlelkészként a szeretett és tisztelt Balogh László esperes mellett eltöltött három év alatt tovább bővítette a „szakmát” az egyházigazgatásban szerzett jártassággal. Rövid kitérő erejéig hallhattunk az első építkezésről, a tiszakécskei templom toronysisakjának felépítéséről. Elhangzott: Varga László reméli, a sok építkezés mellett, amely megvalósulhatott, nemcsak épületet építhetett, hanem „mást” is.

Kapcsolódó cikkünk:
Hitből épült dolgok
Varga László lelkészt régóta ismerik határozott kiállásáról, elszántságáról. Politikusként fontosabb volt számára az őszinteség, mint a frakciófegyelem. Hogyan erősítette meg a gyülekezeteket, a templomokat, amelyekben szolgált? És megakadt-e a prédikációban, amikor a szószékről meglátta jövendőbeli feleségét? Aztán kik erősítették meg a házasságukat? 86 évesen hogy látja, mit tenne másként? A Dunamelléki Református Egyházkerület korábbi püspök-helyettesével beszélgettünk.

Ezt követően a 30 évnyi kecskeméti szolgálati idejére terelődött a szó: az első renoválások, az egyházmegye karbantartó csoportjának a felállítása, az egyházi ingatlanok visszaszerzése, valamint az Emmaus Missziós Ház megvalósulásáról tudtunk meg részleteket. Kriskó János a beszélgetés végén még felelevenítette, hogy a kötetben bővebben lehet olvasni Varga László egyházi és közéleti szerepvállalásairól is, hogy tanácstagból önkormányzati, majd országgyűlési képviselő és kuratóriumi elnök is lehetett. Az olvasó többet megtudhat a könyvből a családról, és olvashatók felesége visszaemlékezései is.  

A hallgatóság soraiból a Bodor Zsuzsanna leányotthon visszakéréséről, a gimnázium újraindításáról és a gyülekezeti munkatársképzésről is érkeztek kérdések. Varga László, ahogy kezdte, úgy fejezte be: „Megtanultam, hogy véletlenek márpedig nincsenek, csak Gondviselő és gondviselés.” Éppen akkor, éppen ott, éppen úgy, éppen azt teszi, amit kell, mert „mindennek rendelt ideje van”.

A kötet szerzői köszönetüket fejezték ki a támogatóknak, a Dunamelléki Református Egyházkerületnek, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegyének, valamint a Kecskeméti Református Egyházközségnek, akik anyagilag segítették annak kiadását, továbbá mindazoknak, akik közreműködtek a megjelentetésében. A kötet árából befolyt adományt jótékony célra fordítják: az egyházmegyei szolidaritási alapba kerülve a gyesen lévő lelkésznők támogatására fordítja az egyházmegye. Még Balogh László esperes segítőjeként Varga László számos ötlettel támogatta őt, ezt a segélyalapot is akkor hozták létre, hogy a nehéz helyzetben, alacsony jövedelemmel rendelkező lelkészeket segítsék belőle.

A könyvbemutató végén Varga Nándor lelkipásztor zárszóként megismételte, hogy a kötetet reményeik szerint hamarosan Tiszakécskén és Budapesten is bemutatják.

A szerző a kötet társszerkesztője.

Képek: Kiss Ákos

Kapcsolódó cikkünk:
A fal
Varga László ott volt a berlini fal leomlásakor is. Erre így emlékezett: „A berliniek csókolták, ölelték egymást, a rokonok újra találkoztak. Volt ott nevetés és könny is, örömkönnyek. Különösen az volt a megható, hogy annyian ölelkeztek, pedig nem lehetett mindenki rokon. Nem sok józan ember volt köztük, ittak, énekeltek, egymásba karolva jártak körtáncot. Euforikus volt a hangulat.”