Mit jelent Jézust követni? – ez a kérdés állt az idei északpesti egyházmegyei ifjúsági evangelizációs hét középpontjában, amely 2025. június első hetében, négy egymást követő napon át foglalkozott a követés témájával. Első nap a követés mint lehetőség, második nap a követés ára, harmadik nap a követés kockázata, negyedik nap pedig a követés minősége volt a tanítások fókuszában. A három hétköznap estét és egy szombat délutánt felölelő rendezvénynek az Őrbottyáni Református Egyházközség adott otthont azzal a céllal, hogy megerősítsék a fiatalok hitét és személyes elhívását.



A hétköznap esti alkalmak öt órától fél hétig tartottak az őrbottyáni templomban. Ezeken a napokon dicsőítéssel kezdtek és zártak, a kettő közötti igehirdetést és tanítást pedig a Nyírségi Református Egyházmegye egy-egy meghívott ifjúsági lelkészére (Nagy Péter, Bakó László, Veres Péter) bízták. Az alkalmak szeretetvendégséggel végződtek egy sátorban, amelynek a falára folyamatosan kerültek ki az elhangzottakkal kapcsolatos kérdések, reflexiók, gondolatok. E mellett folyamatos lehetőség nyílt elcsendeseni és imádságos jelenlétben lenni Isten előtt egy több állomásos imakertben.



Szombaton egy egész délutánt tölthettek együtt a fiatalok. Bodnár Máté nyíregyházi lelkész tanítása után a fiatalok kiscsoportokra bontva beszélték át a hallottakat, majd összegyűltek egy összegzésre, amelyet csoportos imaközösségek zártak. Az uzsonna során lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésekre, a nap végül a Zsilinszky Fanni, Hamar Mihály, Surányi Olivér, Dracskó Béla és Tima Anna alkotta Sófár dicsőítő csoport szolgálatával zárult. A rendezvényen vendégként részt vettek Veresegyház, Erdőkertes, Hévízgyörk, Felsőgöd, Alsőgöd, Sződliget, Fót, Kosd, Váchartyán, Érd és Csömör fiataljai.



Hagyományteremtés
Kovács Tamás és Kovácsné Gombos Tímea lelkipásztorok negyedik éve szolgálnak Őrbottyánban. „Ideérkezésünkkor az első célkitűzéseink egyike az ifjúság megszólítása, összegyűjtése volt” – mondta portálunknak Kovácsné Gombos Tímea. „Ennek részeként tudatosan építettük fel a konfirmációig vezető utat, melyet mi a pünkösdöt megelőző vasárnap tartunk, pünkösdkor pedig először járulhatnak az úrasztalához a frissen konfirmáltak. A két alkalom között kerül sor az ifjúsági evangelizációs hétre, amelyet korábban csak a gyülekezeten belül tartottunk, de mivel az idei év Az ifjúság szolgálatának éve egyházunkban, így mostantól az egész egyházmegye számára szervezzük.”

Bár az északpesti ifiseknek már volt alkalmuk találkozni ebben az évben, például Erdőkertesen az egyházmegyei ifjúsági napon, ezúttal a közösségépítés helyett a személyes istenkapcsolat megújítására és erősítésére helyezték a hangsúlyt. „A fiatalok megízlelhették, hogy mit jelent az Isten számára jelen lenni, és azt, hogy a vele való kapcsolat valóban minősített alkalom és lehetőség, amelyet a hétköznapjaikba is beépíthetnek. Bízunk benne, hogy az egyházmegyei evangélizációs hét hagyománya innentől be tud majd épülni az északpesti gyülekezetek életébe, és hitújító alkalommá lehet nem csak a frissen konfirmáltak, hanem a korábban fogadalmat tettek számára is.”



Az evangélizációs hét egyházmegyeivé válása szükségszerűen nagyobb rendezvényt és gazdagabb programkínálatot jelentett a korábbihoz képest. Idei újdonság egyebek mellett az imakert, de a félnapos szombati zárórendezvény is, amelyre személyesen is elmentünk, hogy ízelítőt kapjunk a programokból és beszélgessünk a fiatalokkal. Megtapasztalhattuk, hogy ez a hagyományteremtő kezdeményezés az őrbottyániak számára is kiemelt alkalom: a szervezés szolgálatába a teljes gyülekezetet bevonták, a fiataloktól kezdve az idősekig, a sütimissziós csoporttól a zenész fiatalokig. A szervezők szerint összesen 130-140 résztvevőjük volt a héten, egy nap 60-90 fő.

Batyu és világosság
Szombaton Nyilas Zoltán északpesti esperes mondott köszöntőt, aki több szálon kötődik Őrbottyánhoz: itt keresztelték, itt volt segédlelkész, nagymamája ide járt istentiszteletre. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” – idézte a Galatákhoz írt levél 6. fejezetének 2. versét. Ennek kapcsán kifejtette: sokféle teher létezik az életben, és nem mindegyik fizikai teher. A Szentírás arról ír, hogy mindenki hordozza a maga batyuját. Ez mindenkinek mást jelent: lehet például betegség, gyász, fájdalom, bántás. „Jézus megváltott bennünket, felvette életünk batyuját és odaáll mellénk a mindennapokban” – fogalmazott az esperes, kiemelve, hogy ezért fontos, hogy ezt a Jézust kövessük.



Bodnár Máté nyíregyházi lelkipásztor aznapi tanításának fókuszában a követés minősége állt. Felvezetésében kifejtette: szeretjük az élet minden területén a minőséget választani, ezért a legtöbbre pontozott árukat és szolgáltatásokat találjuk szimpatikusnak. De hogyan mérhetjük az egyéni élet minőségét? – adódik a kérdés. Létezik a társadalmi elégedettséget mérő boldogságindex, de csalóka lehet, ha ennek kritériumait az egyéni életünkre nézve is alkalmazzuk. „Teljesen normális, ha időnként felteszitek magatoknak a kérdést, hogy milyen minőségbeli változással jár Krisztus követése” – mondta a fiataloknak Bodnár Máté. „Nem sok lehetőségünk van kipróbálni, hogy mi tesz boldoggá, mert csak egy életünk van.”

A tanításhoz kapcsolódó igeszakasz János evangéliuma 8. fejezetének 12. verse volt: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A nyíregyházi lelkész ennek kapcsán arról beszélt, hogy a sötétséget általában veszélyforrásként érzékeljük – nemcsak a fizikai, hanem a szellemi és a lelki sötétséget is. A lelki sötétség nem más, mint Isten jelenlétének a hiánya, ennek oka pedig az, hogy a bűn elhatalmasodott az emberiségen. Csak Jézusnak, a világ világosságának a követése véd meg a sötétségtől, amíg tehát nincs lelki világosságunk, addig nem lesz minőségi lelkiéletünk sem.



„A világosság egy személy. Ha vele kapcsolatba kerülsz, az jó irányba változtatja meg az életedet. Bizonyos dolgok ugyan nehezebbek lesznek, mégis megnöveli az életed minőségét, és értelmet ad neki.” Bodnár Máté kiemelte: Jézus nem azt mondja, hogy aki Őt követi, az nem járhat sötétségben – ez izzadságszagú keresztyénséghez vezet –, hanem azt, hogy az nem jár sötétségben. Nincsen saját fényünk, csak a világ világosságát verjük vissza, és addig tudunk ragyogni, amíg kapcsolatban vagyunk Vele. Ez a fény nem arra való, hogy tündököljünk benne mások előtt, hanem arra, hogy irányt mutasson a világnak. Nem a teljes utat bevilágító reflektor ez, hanem a következő lépést segítő mécses.

Kiscsoportos reflexiók
Az elhangzottakról hat kiscsoportra bontva beszélgettek a fiatalok. Az egy gyülekezetből érkezők egy csoportba kerültek, hogy könnyebben megnyíljanak egymásnak. A beszélgetést a velük érkezett lelkipásztor (Esztergály Előd, Gergelyné Molnár Lívia, Juhász-Koronka Panka, Balogh Róbert) vagy gyülekezeti szolgáló (Seida Zoltán, Bubenyák Máté, Bubenyákné Skobrák Martina) vezette, ehhez mindegyikük azonos kérdéseket kapott sorvezetőnek.



Én a kosdiakkal tartottam, akik Juhász-Koronka Panna lelkipásztor vezetésével többek között arról beszélgettek, hogy a minőség életük melyik területén fontos, kinek az életét tartják példaadónak, van-e számukra különösen taszító és különösen vonzó oldala a sötétségnek, hogyan gondolnak Istenre, mit tartanak Isten legbőkezűbb ajándékának az életükben és mi tartja vissza őket Jézus követésétől.

Az ifisek válaszai alapján a család és a barátok kiemelt jelentőségűek az életükben, nem szeretik a veszekedést, de néha kísértést éreznek arra, hogy megüssék az őket felidegesítőket, Istenre személyként gondolnak és hálával, Jézus követését azonban nehéznek tartják, mert áldozatokkal jár.

A beszélgetések közös összegzése során képet kaphattunk a többi ifis reflexióiról is.

Fontosnak tartják, hogy az ifi támogató közösség legyen számukra; a tökéletes mintakeresztyénekhez képest sokszor szürkéknek érzik magukat; sok minden csak utólag visszatekintve nyer értelmet számukra; a valódi kapcsolatok jelentik számukra az értéket; Jézus követése pedig rendszeres időtöltést jelent Ővele, és az életminőségük javulása mellett biztonságot is szeretnének kapni ettől a kapcsolattól. A sötétséget számukra a gyász, a félelem és a függőségek jelentik, a legnagyobb kísértést pedig a pótmegoldások. Sokszor úgy érzik, hogy nem fordítanak elég időt és figyelmet Istenre.

A templomban mindannyian kaptunk egy lábnyom alakú könyvjelzőt, amelyre rá lehetett írni magunknak, hogy mi az az egyetlen lépés, amelyet most meg szeretnénk tenni, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ezt követően kisebb imacsoportokra bontottak minket, ahol egyéni fohászokat mondhattunk a fiatalokért és egyházunkért.

Amit magukkal visznek
A közös uzsonna közben lehetőségem nyílt elbeszélgetni néhány fiatallal. Parsi Máté a veresegyházi gyülekezetből jött, idén konfirmált, és péntek kivételével az evangélizációs hét minden napján részt vett.

Kérdésemre elmondta, hogy még nem volt hasonló alkalmon, de nagyon élvezte a programokat, új barátokat ismert meg és az Istenben való hite is megerősödött. Az imakertben tett imaséta volt rá a legnagyobb hatással, és szeretné magával vinni a nyárra mindazt, amit a lelkészektől kapott. „Azt szeretném, ha én is olyan felüdítően tudnék beszélni Istenről, mint ők” – osztotta meg velem.

Kese Márton is a veresegyházi gyülekezet ifiseivel érkezett. 2019-ben konfirmált, jelenleg segítőként van jelen az ifiben, a gitáros dicsőítés mellett már ifialkalmakat is vezet, az elmúlt félévben például egy másik ifivezetővel együtt egy Péter apostol életét bemutató sorozaton haladtak végig az elhívásától az újra elhívásáig. Az egyházmegyei ifjúsági evangélizációs hetet – amelyen ő pénteken és szombaton tudott részt venni – hatalmas lehetőségnek látja arra, hogy a nála fiatalabbak halljanak arról, mit jelent Jézus Krisztust követni: „A követés fogalma azóta áll igazán közel a szívemhez, mióta elolvastam Dietrich Bonhoeffer Követés című könyvét, amelyet azóta többször is újraolvastam. Ez azóta is meghatározza a hitemet.”

Nagy élmény volt számára újralátni azokat, akiket még őrbottyáni ifis korából ismert, és áldásként élte meg, hogy szombaton ő vezethette az egyik kiscsoportos beszélgetést. „A résztvevők tovább fogják vinni annak a jó hírét, hogy mennyi keresztyén fiatal van, hogy megéri ifisnek lenni, hogy megéri gyülekezethez kapcsolódni, és hogy megtapasztalták: egyházmegyei szinten is vannak igényes és vonzó programok. Jó volt látni, mennyit formálódott a hitük. A beszélgetéseik alapján tudom, hogy mindazt, amit itt kaptak, magukkal viszik a nyárra és továbbgondolják” – tette hozzá Kese Márton.

Csapó József tavaly konfirmált Őrbottyánban, tavaly is részt vett az evangélizációs héten, idén pedig minden nap eljött. „Szerettem volna közelebb kerülni Istenhez és megérteni, mik a tervei az életemmel és mi az, amit nem csinálok jól” – osztotta meg velünk. „Ebből, úgy érzem, sok minden teljesült. Ez a hét igazán mély volt és megérintő. Az életemet és Isten csodálatos elhívását egészen másként látom, mint eddig. Különösen megérintett a követés ára, hogy fel kell vennünk a keresztünket. Ahogy a sötétség nem fogadta be a világosságot, úgy valószínűleg a világ sem fogja az én nézeteimet elfogadni. Ugyanakkor hatalmas küldetés Jézus szavának a tolmácsolása, fényének visszatükrözése.”



A szintén őrbottyáni, két évvel ezelőtt konfirmált Kovács Dóra felidézte nekünk a tavalyi gyülekezeti evangélizációs hét emlékeit. „Első este Énok története volt előttünk, amelyből kiemelték, hogy bár csak két mondat szól a róla Bibliában, mégis feljegyzik a nevét, mert nem feltétlenül csak azok a fontosak, akik kiállnak és sokakhoz beszélnek, mint például Péter pünkösdkor, hanem azok is, akik csendes, szolgálatkész életükkel világítanak közöttünk” – fejtette ki. Az idei alkalomra úgy jött el, hogy szeretne egy kicsit megnyugodni a tanév után és lelkileg feltöltődni. „Jó volt minden este egy kicsit megállni, kiszakadni a pörgésből, a dolgozatok sorából, és tényleg Istenre figyelni.”

Dóra úgy érzi, ezekben a napokban nemcsak feltöltődnie sikerült, hanem közelebb is került Istenhez, a többi ifishez és a szolgálókhoz, akiket volt lehetősége jobban megismerni beszélgetéseik során. „Szeretném magammal vinni a nyárba mindennek az élményét, és azt azt az elhívást is, amellyel Jézus szólt hozzánk. Szeretném, ha nem csak én követném Őt, hanem mások is követnék, és ha ehhez én is hozzá tudnék járulni, ha úgy tudnék beszélgetni korombeli fiatalokkal, mint itt. Szeretném magammal vinni és hirdetni azt, hogy Isten nem egy fogalom, hanem egy személy, és hogy ehhez méltóan jöhetek Őhozzá, hogy beszélgethetek vele úgy, mint a barátommal. Ezt szeretném a nyár során is gyakorolni.”

Több mint egy rendezvény
„Azért örültem ennek a meghívásnak, mert ugyanazt a lelkületet éreztem a szervezők részéről, amely bennünk, nyírségi ifjúsági lelkészekben is működik. Hogy az előadásomhoz is kicsit kapcsolódjak: a világosságról azt látjuk, hogy terjed és terjedni szeretne, én pedig megértettem, hogy ha Isten hív, akkor nekem is szerepet kell vállalnom ebben, ezért jöttem el szolgálni” – mondta megkeresésünkre Bodnár Máté nyíregyházi lelkipásztor. „Ezek a fiatalok kicsit emlékeztetnek a saját fiatalkoromra, hitbeli elindulásomra, és azokra a kérdésekre, amelyek akkoriban foglalkoztattak. Jó látni, hogy hitüket megélve keresnek válaszokat ezekre a kérdésekre, és jó látni ezt a támogató közeget, amely körülveszi őket.”

A lelkész örült annak, hogy nem volt két egyforma beszámoló a csoportok részéről. Szerinte érződött, hogy tényleg átszűrték magukon az elhangzottakat, mégis áthatotta a reflexiókat az a fő kérdés, hogy ebben a 21. századi valóságban, az ő személyes életükben van-e a Krisztus-követésnek esélye. „Beszédtémává lett közöttük, hogy fiatalként lehet követni Krisztust, lehet a világosságban járni, és ők erre készek. Ez nyilván hosszú folyamat, amely még előttük áll, hiszen az élet minőségének javulása általában nem hirtelen nyilvánul meg a Krisztus-követés következtében, de akár ez a nap is jó kezdet lehet ehhez.”

Bodnár Máté szerint az időzítés is fontos, hiszen többen a saját konfirmációjukról érkeztek ide, vagy hamarosan konfirmálni fognak, ezért az Őrbottyánban megéltek tovább erősíthetik a fogadalomtételek tartalmát, és ezáltal pünkösd üzenetének a gyakorlati jelentősége is világossá válik. „Az a reménységünk, hogy amit a fiatalok ezen a héten megéltek, annak lesz folytatása, az hatással lehet az életükre, és talán ők is megtapasztalják majd, hogy Isten gyermekeiként másokat is kivezethetnek a sötétségből a róluk visszaverődő világossággal. Ha ez így lesz, akkor a Szentléleknek köszönhetően itt sokkal több történt, mint egy rendezvény: akkor ez valódi történéssé válik az életükben.”

Képek: Nagy Botond