Evangéliumhirdetők vagyunk. A hívő ember tudatosan hordozza az evangéliumot az ajkán, a karján, minden gondolatában és cselekedetében. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy kevés az öröm a mai világban, láthatóan sokan szomorú lélekkel ülnek a templomban, és mintha az evangélium hírnökei is elkeseredettebbek lennének napjainkban. Bizonyára nem kedvez korunk válságos állapota az örömhír terjesztésére. Sokan megfáradtak, vannak kiábrándultak, de nekünk nem a felmentő magyarázatokat kell megfogalmaznunk, hanem Isten szabadításának üzenetét, mint pünkösdi evangéliumot.

   Nemcsak a hitetlenek, hanem elcsüggedt hívek is kérdezik, hogy miféle örömhír az evangélium, ha az nem jut el a legrászorulóbbakhoz, és miféle örömöt tartalmaz, ha a szószékről, a katedráról, a munkapadok mögül, a kert ágyásai közül komor arcú hírnökök, eltitkolhatatlan kétségbeeséssel beszélnek a biblia inkább ítéletet hordozó részeiről. Vessük le már a gyászruhát, amint énekeltük húsvétban, és öltözzünk fel a Lélek ajándékaiból nekünk szánt viseletbe, mert így leszünk hitelesen az evangélium hirdetői, hordozói és befogadói.     

   Pünkösd alkalmával vizsgáljuk meg magunkat, őszintén szembe nézve azzal a kérdéssel, hogy mit jelent számunkra az evangélium. Ha az evangélium csak hír, mely valamikor Krisztus korából elindult, még akkor sem sorsfordító, ha hozzátesszük, hogy örömteli az. Hússzor eltelt azóta száz esztendő, az ily módon emlegetett örömhír mára már csak szép emlék, irigylésre méltó esemény irodalmi lenyomata, de ezentúl legfeljebb hiánytudatosító információ. Az evangélium, teremtő-örömhír. A folytonosan teremtő Istenről szóló hír, Aki a 21. században is alkot, létrehoz és éltet. A bágyadt evangéliumközlés lehet pontos híradás, de ennyi nem elég. Isten Igéjének hirdetése már a közlés pillanatában eleveníteni akar, rendet teremteni, perspektívát nyújtani, célra irányítani és vezetni. Erre a feladatra kellene a mai evangéliumközlőknek felkészülniük.

   Isten Szentlelke nekünk megmutatja, hogy az evangélium minden ember legfőbb ajándéka, mert hordozza Isten erejét. Ez az ajándék keresi a mi óemberünket, és teremti meg az új embert. Így válunk az Ő követőivé és szolgáivá, és nem leszünk önhitt gyarlók, akik arra gondolhatnánk, hogy magunktól sikerült megjavítanunk a világot és benne önmagunkat. A Szentlélek szembesít minket naponta Isten Igéjével, hogy le ne térjünk az általa kijelölt pászmáról. Az evangélium naponta elevenítő üzenet lesz, hogy az új ember ne lankadjon, hanem erősödjön és bátorodjon mindig újabb szolgálatok vállalására. A lelkünk a megújulás csodájában érzékelni fogja, hogy szüksége van a felülről érkező parancsra, amelyben jelen van egyszerre a törvény és az evangélium. Isten vezet ezek által bennünket, felvállalja a felelősséget helyettünk, nem engedi, hogy kapkodjunk, vagy kísérletezzünk, kockára téve engedelmességben gyönyörű ügyünket.

   Pünkösd legyen mindannyiunk megelevenítő ünnepe, az Atya, Fiú és Szentlélek közösségében megáldott alkalom. 

Szeretettel: Csűry István