Mi az, amit továbbadunk nemzedékről nemzedékre? Sajátos választ adott erre az egyetemes, mindannyiunkat érintő kérdésre az erdélyi magyar és sváb gyökerekkel rendelkező Böhm család: egy többgenerációs képzőművészeti gyűjteményt és a hozzá kapcsolódó műgyűjtői szenvedélyt. Ebből az immáron három nemzedéken át tartó családi hagyományból kaphatnak most egy kis ízelítőt azok, akik felkeresik a budapesti Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeumának új időszaki kiállítását, a Nemzedékről nemzedékre című, július 13-ig megtekinthető tárlatot.



Mindig különleges kincsnek számít, ha nemzedékről nemzedékre áldás kíséri egy család életét. Az értékeket azonban nem elég meglátnunk, hanem tudnunk kell láttatni is, hogy azok mások számára is áldássá válhassanak – mondta a kiállítás március 22-i ünnepélyes megnyitóján a Bibliamúzeum vezetője, Timár Gabriella Ulla lelkész. „Jó felfedezni minden alkotásban azt, hogy hogyan lesz az ember alkotótársa a Nagy Alkotónak. A művészet Istennek az áldása. Alkotótársakká teszi az alkotókat” – fogalmazott a múzeumvezető.



Hogy a magunk számára is felfedezhessük mindezt, meg kell értenünk azokat a kapcsolatokat, amelyek a kiállított műveket egymással összekötik, és be kell szállnunk abba a párbeszédbe, amelyet a festmények és szobrok a kiállítótérben egymással folytatnak. Első ránézésre nincsen könnyű dolgunk: a két szinten berendezett tárlat meglehetősen eklektikus összeállításnak tűnhet. A földszinti teret az 1945 előtti klasszikus modern erdélyi festmények uralják némi avantgárddal kiegészülve, a pinceszintet pedig az 1945 utáni konstruktívok dominanciája határozza meg. Többek között Fritz Kimm, Kiss Béla, Lakner László, Jakobovits Miklós, Maurer Dóra, Haász István, Konok Tamás, Mengyán András, Bak Imre és Fajó János alkotásai építik körénk ezt a sokszínű – vagy éppen fekete-fehér – világot.



Az alkotások közötti kapcsolat megértésében azonban segíthet, ha megismerjük a körülbelül háromszáz darabból álló családi gyűjtemény történetét. A műgyűjtés idősebb Böhm Józseffel vette kezdetét a hatvanas években, aki családjával 1981-ben költözött ki Nagyváradról Németországba. Ifjabb Böhm József 1997 óta tekinti magát elkötelezett gyűjtőnek. Ő már számos erdélyi, köztük a szász művészek munkásságát kísérte figyelemmel, majd a családi gyűjteményt a közép-európai avantgárd és konstruktív művészet alkotásaival is gazdagította. A művészet szeretete már a harmadik generációt is elérte: Böhm Márton a Nemzeti Galériában volt szakmai gyakornok, és már előfordult, hogy ő biztatta apját a képvásárlásra.



„Édesapám volt az, aki az itt lévő képeknek a felét gyűjtötte” – mutatott körbe a földszinti kiállítóteremben ifjabb Böhm József, aki úgy vélte, ha édesapja is eljött volna a kiállításmegnyitóra, most minden bizonnyal szomorúan venné tudomásul, hogy a pinceszintet nagyrészt konstruktivista alkotásokkal töltötték meg. „De hát így van ez a gyűjtésben: a következő generáció továbbmegy és a saját ízlésének megfelelően viszi tovább a gyűjteményt.” Azt azonban leszögezte: édesapjával nagyon szeretik egymást, még ha bizonyos dolgokat különbözőképpen is látnak. Ő maga mindenesetre nem lát éles határokat a tárlatban, sőt, felhívta a figyelmet a formai kontinuitásra.



Ifjabb Böhm József beszélgetőtársa a kiállítás megnyitóján Ébli Gábor esztéta volt, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, akitől megtudhattuk, hogy a mostani tárlat már a huszadik kiállítás a Böhm család gyűjteményéből, a korábbi kiállításokról pedig már négy katalógus is megjelent. Az esztéta óriási lépésnek nevezte a Bibliamúzeumban megvalósult összeállítást, mert először fordul elő, hogy a teljes gyűjteményből merítenek, felmutatva egy nagyjából százéves fejlődési folyamatot. Úgy látja, a későbbi kiállítások során még inkább rá kellene erősíteni erre az egységes narratívára, hagyva, hogy a különböző stílusirányzatok egy térbe kerüljenek. „Ennek a gyűjteménynek a legfontosabb üzenete az, hogy a művészet folytonos. Az egyetlen, ami számít, az a kvalitás.”



Mindketten arra biztatták a jelenlévőket és a kiállítás minden jövendőbeli látogatóját, hogy kapcsolódjanak be az alkotások párbeszédébe, keressék meg a párhuzamokat, a kapcsolódásokat, a folytonosságokat, a párokat. Néhány festmény elemzésével, a keletkezésükhöz kapcsolódó személyes történetek felidézésével próbáltak segítséget nyújtani ehhez, hiszen a párbeszéd megkezdéséhez nélkülözhetetlen a személyesség.



A kapcsolódást a megnyitón fellépő Kollár vonósnégyes is megkönnyítette számunkra, akik Bartók-darabokat adtak elő – mi mást, hiszen az ő népdalfeldolgozásai a zene nyelvén valami hasonlóról beszélnek, mint a felső szint képei: az egykori Osztrák–Magyar Monarchia népeinek gondolatvilágáról, érzéseiről, a közöttük lévő kölcsönhatásokról és feszültségekről.



Bár a Monarchia ma már nem létezik, és az egykori erdélyi sváb művészek közül sokan Németországban találtak új otthonra, mindennek az öröksége bennük él, és ez érződik műveiken is. Így nemcsak a formákat adják tovább generációról generációra, de a múlt kölcsönhatásait és feszültségeit is. Miközben az alkotások sorát végignézve százéves időutazásban lehet részünk, fokozatosan tárul elénk a nemzedékeken átívelő történetiség, amely a festészet, a szobrászat és olykor a zene nyelvén igyekszik megszólítani minket. Igen, a zene nyelvén is, mert van olyan kép, amely hangsorokat ölt formába – a kiállításon pedig hallhatjuk is ezeket a hangokat.



Akit mindezek ellenére elbizonytalanítana az avantgárd vagy a konstruktivizmus, annak nagy szeretettel ajánljuk Fodor Éva művészettörténész tárlatvezetését, amelyre 2024. április 25-én 16:30-tól kerül sor. A Múzeumok éjszakáján, június 22-én pedig maga Böhm József vezet minket végig a kétszintű tárlaton, amely igazán személyes sétának ígérkezik. Emellett a múzeum bejáratánál található Bibliás Könyvesboltban megvásárolható a Böhm-gyűjtemény egy korábbi, a debreceni Déri Múzeumban bemutatott kiállításának katalógusa. A Bibliamúzeum munkatársai is szívesen segítenek minden érdeklődőnek.



Mi az, amit továbbadhatunk nemzedékről nemzedékre? Ha magunk nem vagyunk a szó szoros értelmében vett alkotók vagy műgyűjtők, akkor is részesei lehetünk a művészetek és művészek közötti párbeszédnek. Felfedezhetjük saját kapcsolódási pontjainkat mindazzal, amit felfogunk színből, formából, anyagból, ritmusból, hangból, szellemből és lélekből. Már az erre irányuló törekvéseink alkalmassá tehetnek minket arra, hogy részesüljünk a Nagy Alkotó áldásaiban, amelyekkel alkotótársait szenteli meg. Ha nyitottakká válunk erre a különleges kapcsolódásra, akkor lesz mit továbbadnunk generációról generációra.




A Nemzedékről nemzedékre című időszaki tárlat 2024. július 13-ig tekinthető meg a budapesti Bibliamúzeumban (1092, Budapest, Ráday u. 28.).


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás