A tanulás szó szerint gyerekjáték volt. Drámával, történetekkel, feladványokkal és még számtalan úton ismerkedtek meg a biblia egyes történeteivel. Egy nap reggel 8-tól 4-ig tartott, mint egy iskolában, csak itt jól érezték magukat a gyerekek. A reggelt egy tornával kezdtük, mert bár mindenki felkelt az ágyból, nem mindenki ébredt is fel. A frissítő testmozgást én magam tartottam a gyerekeknek, csak míg én a végére elfáradtam, ők felpörögtek egy egész napra.

A tábort a Szentírás Szövetség szervezte, a három angol vendég: Jenny, Rachel és David,tanította  a gyerekeket angolul. Az utolsó napra elhívtuk a szülőket is, hogy a gyerekek megmutathassák mit tanultak. Az angol és hittanórákat követte a tábor egyik közkedvelt része: az ebéd. A konyhában segédkező testvéreink olyan finomakat főztek, hogy már csak azért is megérte eljönni a táborba. A gyerekek sokat énekeltek, játszottak és persze versengtek is, hiszen négy csapatra voltak osztva és különböző feladatok megoldásáért kaptak pontokat.

Nemcsak a csapatok, hanem a gyerekek is kaptak külön-külön jutalom pontokat, ha felmondtak magyarul vagy angolul egy megtanult aranymondást, ami egy-egy mondat volt a bibliából.
Egy tábor elengedhetetlen része a kézműveskedés. Készítettünk csörgőket, halas kulcstartókat, színes papírablakot és még sok mást, ami kapcsolódott az aznapi bibliai történethez.
Számomra kihívást jelentett a tábor, hiszen alig, hogy felálltam az iskolapadból és leérettségiztem, gyerekeket tanítottam és játszottam velük, ami nekik is furcsa volt, mert nem tudták eldönteni gyerekként, vagy felnőttként kezeljenek.

Jól jött a tapasztalt segítők útmutatása. Külön nagy öröm számomra, hogy minden egyes csillaghegyi táborban újra találkozhatok a gyülekezet gyerek tagjaival. A szülőknek rendezett bemutató után következett a búcsúvacsora, igazi magyaros ételekkel, az angol vendégek kedvéért.

Ajándékokkal és szép emlékekkel, hosszú búcsúzkodást követően mentünk el. Ilyenkor egy kicsit mindig elszomorodom, de biztos, hogy ez a tábor marad a legszebb nyári emlékem. Azért ilyen jó egy hittantábor, mert közösen tapasztaljuk meg Isten szeretetét és tudjuk, hogy segít minket mindvégig. Gyerek és felnőtt is, tanul, tanít, és egyre közelebb kerül Istenhez.

Szabó Dávid