"Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon."
C.S.Lewis
Az ébredés plántálója
Tim Keller tanítása hétköznapi szolgálataiban is megpróbáltatott, felmutatva, hogy az evangélium mindent megváltoztat.
Tim Kellert, azaz Timothy J. Keller (1950–2023) amerikai keresztyén írót, előadót, a New York-i Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet alapító lelkészét sokan ismerik Magyarországon is. Több mint 30 könyvet írt, ezek 29 nyelven jelentek meg és 6 millió példányszámban keltek el világszerte. Közülük nem egyet fordították már le magyarra is. Nagyvárosi gyülekezetplántálását nálunk is mintaadónak tekintik, és amikor 2023-ban elhunyt, magyar református lelkészek is megemlékeztek arról, mennyi mindent köszönhetnek neki.
Miért lett híres Tim Keller, és minek köszönheti, hogy kiemelkedett a sok hasonló tanító közül? – tette fel a kérdést Bacskai Bálint református lelkipásztor a dunamelléki lelkésztovábbképzés egyik közelmúltbeli alkalmán tartott előadásában, majd meg is adta a választ: attól, ami New Yorkban történt. Tim Keller tanítása ugyanis a hétköznapokban is megpróbáltatott. Ha gyülekezetplántálása nem működött volna, akkor mi sem olvasnánk a könyveit. Az alábbiakban a Bacskai Bálint előadása alapján vázoljuk fel Tim Keller portréját.
Várostól városig
Édesanyja pietista irányultságú volt, ezért amikor Tim Keller egyetemre ment, ez a pietista háttér ugyanúgy elkísérte őt oda, mint a ‘68-as lázadó korszak élménye. Egyetemistaként az ébredési mozgalomban jutott hitre és az ébredésért dolgozott egész életében. Tanulmányait a Gordon–Conwell Teológiai Szemináriumon folytatta, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Kathyvel. Az ő hatására mozdult el presbiteriánus, kálvinista irányba. Lelkész lett, tanult és tanított a Westminster Teológiai Szemináriumon, a Doctor of Ministry végzettségéhez írt dolgozatát az egyház diakóniájából írta. Szolgált vidéki gyülekezetben is, ahol megtanulta az emberek megismerésének fontosságát, gyakorolva a pásztori lelkületet.
Amikor felkérték, hogy New Yorkban indítson új gyülekezetet, stabil egyetemi állást adott fel olyasmiért, ami emberi mércével úgy tűnt, hogy nem fog működni. Manhattanben egészen másfajta lendületre volt szüksége, mint korábbi szolgálati helyén, mert ott nem volt kit pásztorolni. Meg kellett tanulnia megszólítania az embereket. Rájött például, hogy ha nem olvassa el mindazt, amit ők, akkor nagyon nehéz lesz beszélgetni velük, így munkamódszereihez hozzátartozott a széleskörű olvasottság. Két évig találkozókat szervezett, kutatta a várost, kereste az embereket, és sokakkal beszélgetett arról, milyen lenne egy számukra vonzó gyülekezet. Elképzelések helyett kutatásaira támaszkodott.
A helyi imaközösség gyülekezetté nőtte ki magát és gyarapodásnak indult, majd egyre több gyülekezet nőtt ki belőle. Később mindegyik gyülekezetükben zsúfolásig megteltek az istentiszteleti helyek, azóta újabb gyülekezetek alapítása helyett az a céljuk, hogy megváltoztassák New Yorkot. Abban hisznek ugyanis, hogy az evangélium mindent megváltoztat. Nemcsak életükre, családjukra, közösségükre hat, hanem meg tudja változtatni a várost. Ehhez több gyülekezet együttműködésére is szükség van és mindenütt jelen kell lenni. Kapcsolati hálókat építettek ki a világ gondolkodására legnagyobb befolyással bíró nagyvárosokban, ez lett a City to City (Várostól városig) szolgálói hálózata.
Tim Keller egyik fontos felismerése volt, hogy a nagyvárosban élőket nem lehet az evangéliumok pontokba szedett igazságaival elérni. Többségüknek ugyanis semmilyen előzetes ismerete nincs a keresztyénségről, ezért őket másként kell megszólítani. A Redeemer gyülekezetek tagjai barátságos kérdezéssel kezdenek, és ha bárki kicsit is erőszakos lenne, azt a többiek inkább visszafogják. Tim Keller nem osztotta fel az embereket keresőkre, megtértekre, tanítványokra, hanem azt hangsúlyozta, hogy az evangéliumra mindannyiunknak minden nap szüksége van. Mert ugyanaz a problémája a hívő és nem hívő embernek: megváltásra, boldogságra, kiteljesedésre vágyik.
Bálványok helyett ébredést
Tim Keller teológiája már teológusévei végére kiformálódott, az alapvető tanításokról végig ugyanúgy gondolkodott, de a kontextualizációt nagyon komolyan vette. Nem teológiai elméleteket akart adni, nem is gyakorlati útmutatást, hanem a kettő között kereste azokat a gyülekezeti vagy kulturális lehetőségeket, amelyek rámutatnak arra, hogy dogmatikai alapokra és hagyományainkra építve hogyan viszonyuljunk a praktikus dolgokhoz. Szemléletmódot kínált arra nézve, hogyan bontakoztassuk ki a teológiai megértést a gyakorlati gyülekezetépítésben, prédikációban. Hatással voltak rá a puritánok, de több száz másik szerzőt is szívesen idézett. Még a szekulárisoktól érkező észrevételekre is odafigyelt.
Fontosnak tartotta, hogy mindig az aktuális helyzetre alkalmazzuk az evangéliumot. Tudta, hogy nem mindegy, hogyan beszélünk a bűnről, ezért arra hívta fel a manhattaniek figyelmét, hogy mindaz, amiben szívesen elmerülnek, az önmegváltás eszközévé, bálvánnyá válhat. Ezek a bálványok nemcsak örömet, de szorongást is okoznak, és rámutatnak arra, hogy mi az, amiben bízunk. A terapeutikus gondolkodás sokszor azt javasolja, hogy azonosítsd be a bálványodat és győzd le. Keller azonban ehelyett egy nagyobb erőt ajánlott: Krisztust. Ha Őt megismered, ez tesz szabaddá. Ha Krisztusban van életed, nem lesz kényszer a bálványnak szolgálás és nem a vágyaid határoznak meg.
Tim Keller arra törekedett, hogy ébredés történjen mindenhol, ahová Isten csak állította, de úgy látta, hogy mindez olyan, mint Illés oltárépítése: ha nem jön felülről tűz, akkor nem lesz tűz. Viszont az oltárt meg kell építeni. Szerinte az ébredés nem azt jelenti, hogy ahol ébredés van, ott a kívülállók elkezdenek érdeklődni a gyülekezetek iránt. Az ébredés az, amikor a gyülekezet legkomolyabb emberei valódi bűnbánatra jutnak. Ha a legkomolyabb mag megújul és megalázza magát Isten előtt, akkor megindul a változás. És ez hat másokra, elsőként a névleges keresztyénekre a gyülekezeten belül, utána a környezetükre is. Isten evangéliuma mindent megváltoztat és megújít, de ezt nem lehet kiprovokálni.
Utolsó írásában hat olyan lépést vázolt fel, amely a misszió és a nyugati kultúrkör találkozásához szükséges:
1. A keresztyén üzenet magas szintű megfogalmazása és kontrasztba állítása. A világban uralkodó elvi alapokkal kontrasztban olyan minőségben kell megfogalmazni a keresztyénség alapjait, hogy arra oda is figyeljenek.
2. Posztkeresztyéneket megszólító evangélizációs rendszer. Tim Keller egyfajta hálózatos evangelizációt látott fontosnak, amelynek része egy megszólító igehirdetés, egy hiteles keresztyén ember példája és egy vonzó keresztyén közösség megismerése.
3. A digitális átnevelés ellensúlyozása. Az internetes agymosással szemben egyrészt a felénk sugárzott üzenetek tudatosításával vehetjük fel a harcot, másrészt ezeknek az igei alapokon született kritikáját kell eljuttatnunk az emberekhez.
4. Evangéliumhoz hűséges jelenlét a társadalomban. A keresztyéneknek mindenütt jelen kell lenniük, de azzal a hűséggel, hogy nem ugyanazokat a bálványokat szolgálják (pénz, hatalom, dicsőség), hanem Krisztust.
5. Olyan szeretetszolgálat, amely önmagában felmutatja törődésünket az emberekkel. Ehhez értelmezhető szociális projektek kellenek a gyülekezetekben.
6. A kegyelem gyakorlati megélése, egymás felé is. Ez mutatja meg ugyanis, hogy mennyit értettünk meg a kegyelemből.
Küzdelmek és szolgálat
Tim Keller sohasem volt sztár, és kerülte is, hogy így gondolkodjanak róla. Küzdött azért, hogy ne a népszerűség határozza meg az életét. Előadásain ugyanaz az ember volt, mint otthon – ahol olykor képzéseket is tartott. Alázatosan engedett a gyülekezet vele szemben megfogalmazott elvárásainak és igyekezett mindig elérhető lenni számukra. Komolyan vette az embereket és érdemi válaszokat keresett a kérdéseikre. Könyvei, igehirdetései mögött ott vannak azok az emberek, akikkel beszélgetett, a kérdések, amelyeket felvetettek neki, beleértve azokat is, akik nem az ő köreihez tartoztak és másként gondolkodtak, mint ő.
Ugyanakkor nem volt jó szervező, nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött tömegekkel, és sokszor nem úgy működtek a tervei, ahogy azt szerette volna. Mivel mindezzel tisztában volt, rendszeresen kikérte specialisták tanácsait. Nem azt kereste, hogy mi az a nüansznyi kérdés, amin dilemmázhat, hanem hogy mik a fő szempontok. Nem mindenkivel értett egyet, akivel együttműködött, de mindenkitől tanult. Volt, hogy szolgálata a házassága rovására ment, de Kathyvel sikeresen áthidalták ennek átmeneti krízisét. A házasságról szóló közös könyvük arról tanúskodik, hogy mindent meg tudtak egymással beszélni.
A tékozló fiú példázata kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a lázadó kisebb fiú és az önigazult idősebb fiú lelkülete is jellemző ránk, ezért mindkettőből meg kell térnünk. Az önigazultságból az a kiút, ha beismerjük: a legjobb dolgok is, amiket teszünk, bűnnel szennyezettek. Ha bűnbánatot tartunk és rájövünk, hogy nem a teljesítményünktől függ Isten szeretete, hanem szeretete motivál arra, hogy mi is szeressünk és tegyünk másokért, akkor nem fogjuk megszentelődésünket a megigazulásunk elé tenni, hanem a megigazító kegyelem fog megszentelni minket. Az evangélium hordoz bennünket – ez alázatot szül bennünk és bátorságot, hogy van értelme a fáradozásainknak az Úrban.
Saját magával szemben is kritikus volt, elismerve, hogy őrá is jellemző mindkét példázatban szereplő fiú lelkülete. Élete vége felé úgy fogalmazott: „Nem a rákkal küzdök, hanem a bűneimmel.” E küzdés mellett azonban az irgalom szolgálata is jellemezte őt: az irgalmas samaritánusról szóló könyvében leírtakat meg is élte. Ha valaki tehát pusztán könyvei elolvasása alapján nem értené, mi volt sikerességének titka vagy lelkiségének lényege, ne csak a manhattani szolgálata látható eredményeire tekintsen, hanem arra az ébredésre is, amely végig meghatározta Tim Keller életét és munkásságát.
Készült Bacskai Bálint előadása alapján, amely a dunamelléki lelkésztovábbképzés 2024. májusi alkalmán hangzott el.
Kép: Wikipedia
Kapcsolódó cikkünk:
Egy élet az evangélium uralma alatt
Tim Keller szolgálata azért lehetett ennyire gyümölcsöző, mert a középpontjában az evangélium állt. Hatása túl is nyúlt gyülekezete határain, igehirdetéseiből sokat merítettek a gyülekezetplántálásért, a tiszta evangélium hirdetéséért elkötelezett magyar református lelkészek is. Összeállításunkban ők emlékeznek Timothy Kellerre.
https://www.parokia.hu/v/egy-elet-az-evangelium-uralma-alatt/