A jó emberek gyakran jóváhagyják a rossz lépéseket. Miért? – ez az alapkérdése Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Etikátlan lépések című cikkének, amely az egyik kiindulópontja volt az „Erkölcsi bátorságunk újjáéledése” elnevezésű műhelynek a 2025-ös Ráday Tanulmányi napon. A műhelyt vezető Tomka János főiskolai tanár, vezetéstudományi szakember azt a kérdéskört beszélte át a résztvevőkkel, hogy miért tesznek vagy hagynak jóvá etikátlan lépéseket olyan szervezeti vezetők, akik alapvetően etikus beállítottságúak és etikus vezetésre törekednek. Ennek hátterét és a lehetséges válaszokat a keresztyén vezetéstudomány oldaláról közelítette meg, felmutatva az újjáéledés útjait és zsákutcáit is. Ebben Tomka Jánosnak segítségére volt nemrég megjelent könyve, az Erkölcsi reziliencia – Etikai bátorság a szervezetekben és a közösségekben (Harmat Kiadó – Luther Kiadó, 2025). Az alábbiakban a műhelyen elhangzottakat foglaljuk össze.



Az elfelejtett etika
Az etikátlan viselkedés elterjedése manapság már nemcsak az üzleti életben, hanem a gyülekezeti életben is megjelenik – ezt még a műhelyen részt vevő lelkipásztorok is alátámasztották. Erre a jelenségre kétféle reakció lehetséges: harcolni ellene vagy belenyugodni. Keresztyénként nekünk az első lehetőség a kötelességünk. Az etikátlan viselkedés elterjedésének fő okait a résztvevők a támpontok hiányában, a pénz szerelmében, a számokban mérhető eredményesség hajszolásában, az etika relativizálódásában, a tolerancia félreértelmezésében és a valódi közösség megállító erejének a hiányában látták.

Hogy a szakemberek mit mondanak az okokról, azt Tomka János foglalta össze a következőket felsorolva: egyrészt elveszett az erkölcsi érzék és a közösségtudatosság, másrészt a nagyhatalmú emberek jobban hazudnak, harmadrészt az etika elfeledett tudománnyá vált, és ahol még tanítják, ott is javarészt technokrata módon állnak hozzá, negyedrészt pedig egyre inkább elterjedté vált a „menedzsmentortodoxia”, azaz a megkérdőjelezhetetlennek tartott szervezeti dogmákhoz való túlzott ragaszkodás.

Emellett elhangzott, hogy a bizalmatlanság és a félelem mérgező hatással bír a szervezeti innovációra és a munkatársak elkötelezettségére. Az is egyre nagyobb gondot jelent, hogy a vezetéstudományban figyelmen kívül hagyják más tudományterületek tanulságait, holott a szervezetvezetés gyakorlata csak akkor tudna továbbfejlődni, ha figyelembe venné ezeket – a többi közt a biológia, a politológia és teológia eredményeit.



Az erkölcsi reziliencia
Erkölcsi bátorságunk újjáéledéséhez fejlett lelki ellenálló-képességre van szükségünk – ezt fejti ki részletesebben Tomka János Erkölcsi reziliencia – Etikai bátorság a szervezetekben és a közösségekben című könyve is. Az erkölcsi reziliencia nem más, mint az erkölcsi zűrzavarban való eligazodás, a jó választásának és megvalósításának, valamint az etikai dilemmák kezelésének képessége. Ha nem rendelkezünk erős lelki ellenállóképességgel, akkor könnyen kiéghetünk, ha pedig nincs erkölcsi ellenállóképességünk, akkor az önmagunkkal való meghasonlás réme fenyeget bennünket.

A könyv hétféle erkölcsi rezilienciafaktort különböztet meg egy-egy fejezetében, a nyolcadik fejezetben pedig az etikátlanságba belefáradtakat igyekszik bátorítani. A műhely során a vezetéstudományi szakember röviden felsorolta, hogy melyek az erkölcsi rezilienciafaktorok: az egészséges gondolkodás, a ragaszkodás az alapértékekhez, az etikai üzemzavar elhárítása, a biblikus hivatásfelfogás, a szilárd jellem, a tisztesség és méltányosság aranyszabályának a megélése („Amint csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták" – fogalmazza ezt meg Máté evangéliuma), valamint a jó közösséghez való tartozás. Mindegyik összetevőt egy-egy főbűn megléte teszi szükségessé, megértésüket és a fejlődés lehetőségeit pedig Nehémiás próféta könyvének példái segítik.

Csalódottság az etikusnak hitt emberekben
Egy hívő diáklány és az egyházi gimnázium története volt az az esettanulmány, amelyet Tomka János a könyve alapján a műhely résztvevőivel is ismertetett. A történet szerint egy hívő családban felnövő, egyházi oktatási intézménybe járó diáklányt levélben kérik ki a szülei az igazgatótól, mert a gyerekeknek nem egyszerre van síszünetük, és csak így tudnának családilag együtt elutazni. Fel sem merül, hogy hamis orvosi igazolást szerezzenek neki, inkább az etikus utat választják. A lány azonban aznap sírva jön haza az iskolából azzal, hogy az osztályfőnöke át sem vette tőle a kikérő levelet, mondván, hogy az igazgató úr úgysem szokta engedélyezni az ilyesmit. A műhely résztvevői ennél a pontnál megbeszélték, hogy mit gondolnak minderről és mit tennének a szülők helyében.

A történet folytatásában az édesapa bemegy az igazgatóhoz személyesen beszélni vele erről. Az igazgató cinikusan utasítja őt vissza, arra is célozva, hogy sok diák lebarnulva érkezik vissza egy-egy igazolt „betegségéből” – ezzel etikátlan irányba terelné az ügyet, és erre az édesapa fel is hívja a figyelmét. Végül az édesapa közli, hogy akkor a lány egyedül marad otthon, mert a család el fog utazni, ez az érv pedig hat az igazgatóra és inkább enged a kérésnek. A műhely résztvevői ezután arról beszélgettek, megéri-e etikusnak lenni ilyen helyzetben, mit gondolnak az egyházi gimnázium igazgatójának a hozzáállásáról és utólag mit tanácsolnának neki. Ez az esettanulmány arra mutatott rá, hogyan csalódhatunk az etikusnak hitt emberekben és ennek milyen következményei lehetnek.

Etikai üzemzavar
Az etikátlan viselkedést az eredményesség miatt jutalmazzuk, ez idézi elő hosszú távon a katasztrófát – támasztja alá a fenti esettanulmány tanulságait egyebek mellett Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Etikátlan lépések című cikke is, amely a Harvard Business Review magazinjában olvasható (2011. május). Ebből kiderül, hogy az etikátlan lépések nem mindig tudatosak, ezekbe sokszor csak belesodródnak az emberek, a helyzetet pedig ezután a megkérdőjelezhető előfeltételezések is súlyosbíthatják. Olykor még az is előfordulhat, hogy a legjobb szándékú vezetőnek nincsen tudomása sem a saját etikátlan viselkedéséről, sem az alkalmazottai etikátlan viselkedéséről.

Tomka János ismertette, hogy mi az az öt etikátlan lépés, amelyeket a cikk kiemel, és ezeknek milyen „lábnyoma” marad – ugyanis nemcsak „ökológiai lábnyom” létezik, az etikai döntések is hagynak maguk után „lábnyomokat”, és ezek esetén is nagy kérdés, hogy mennyit bír elviselni a társadalom, mielőtt tartósabb katasztrófához vezethetnek:

• Első etikátlan lépés: rosszul megfogalmazott célok, ennek „lábnyoma”: távolodunk a valódi céloktól
   
• Második etikátlan lépés: érdekvezérelt vakság, ennek „lábnyoma”: belső meghasonlás
   
• Harmadik etikátlan lépés: közvetett vakság, ennek „lábnyoma”: a józan gondolkodásra való képesség elvesztése
   
• Negyedik etikátlan lépés: a csúszós lejtő, ennek „lábnyoma”: a bizalom elporladása
   
• Ötödik etikátlan lépés: az eredmények túlértékelése, ennek „lábnyoma”: értékek helyett cinizmus.

A kiút: Nehémiás próféta példája
A műhelyben ezután átvettük, hogy mit tanulhatunk az erkölcsi bátorság újjáélesztésének lépéseiről Nehémiás próféta könyve 1-2. és 5. fejezetei alapján.

• Első lépés: Az erkölcsi bátorság újjáélesztése igazi, mély bűnbánattal kezdődik. Nehémiás ennek során azonosul a népével: „…napokon át ültem, sírtam, és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…”
   
• Második lépés: valljuk be, hogy félünk! Nehémiás példamutatása: „…nagyon megijedtem.”
   
• Harmadik lépés: nem elég panaszkodni, hanem ha adódik a pillanat, akkor kérni kell, javasolni, lépni!
   
• Negyedik lépés: meg kell hallani a „kisemberek” panaszát! „Amikor panaszukat meghallva…” – olvashatjuk Nehémiás történetében is.
   
• Ötödik lépés: teret lehet adni a jogos felháborodásnak is, mert a minket körülvevő mélységes etikátlanság feljogosít erre. A próféta szavaival: „…nagyon megharagudtam…”
   
• Hatodik lépés: ha nincs kivel megvitatni az esetet, magunkban kell alaposan átgondolni. Nehémiás így fogalmaz: „…miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot...”
   
• Hetedik lépés: felelősségre kell vonni az ügyben érintett vezetőket, ahogyan Nehémiás is: „…felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat…”
   
• Nyolcadik lépés: fel kell hívni a figyelmet a következményekre! „Hát nem akartok istenfélő életet élni, hogy ne gyalázzanak bennünket…?” – olvashatjuk a Bibliában.
   
• Kilencedik lépés: az érintettek még ma tegyék jóvá a hibákat, bűnöket! „Ti pedig adjátok vissza nekik még ma…” – figyelmeztet Nehémiás.
   
• Tizedik lépés: megváltoztathatlanná kell tenni az ígéretüket! „Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket…” – írja a próféta.

Mindezek fényében érthető, hogy Tomka János a műhelyfoglalkozásokra reflektáló kerekasztal-beszélgetésen miért azt a gondolatot emelte ki a Ráday Tanulmányi napon, hogy a társadalom sokkal gyorsabban jutna előrébb a kutatásaival, ha megnézné, hogy az egyes kérdéseinkre milyen válaszokat ad a Biblia.

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Harmat Kiadó