„Ennek a mai alkalomnak az a legnagyobb értéke, hogy végre beszélgethetünk egy jót rég nem látott szolgatársainkkal – foglalta össze Balog Zoltán dunamelléki püspök a lényegét a 2024. december 6-i találkozónak, melyre azokat a nyugdíjas lelkipásztorokat hívták meg, akik a Dunamelléki Református Egyházkerületben szolgáltak aktív éveikben vagy itt élnek nyugdíjas éveikben. A budapesti Ráday Házban összegyűlt szolgatársak számára valóban öröm volt az újralátás, erről tanúskodtak azok a jóízű beszélgetések, amelyeket egymással folytattak. A rendezvény során megerősítést kaptak abban, hogy a jelenlegi lelkészgeneráció is az előttük járók szolgálatának gyümölcseire épít, és ugyanazokra az alapokra, amelyeket Krisztus vetett.



A legnagyobb kiváltság
„Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé” – ezt az I. Korinthusi levél 9. fejezetének 11-12. versében olvasható részletet emelte ki a napi igéből az alkalmat megnyitó áhítatában Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző. Kifejtette: ebben a levélben Pál apostol saját védelmében ír arról, hogy szabadságát megvédi az azt megkérdőjelezőkkel szemben. „Nem csupán az vezérli, hogy erre lehetősége van, hanem Az, Aki egész életét a kezébe vette” – fogalmazott igehirdetésében.

Pál magasabb cél szolgálatában áll, mintsem a maga jogait érvényesítse, ezért képes volt arra, hogy korlátozza a szabadságát. „Számomra ez felemelő és kiemelkedő példa. Nem a hatalom szeretetének a megnyilvánulása ez, hanem a szeretet hatalmáé” – tette hozzá Somogyi Péter. „Az apostol arra törekedett, hogy életében akadálymentesen jusson el az evangélium mindenki számára. Az evangélium Krisztus önfeladásán és önfeláldozásán alapult és Pál is úgy élt, mint az Ura. Ezért óriási kérdés az életünkre nézve, hogy mi vagy Ki határozza meg, hogy én hogyan élek és mivel élek.” Az igehirdető szerint minden gyakorlatunk kiindulópontja ez kell, hogy legyen. Erre adtak példát az előttünk járók is.



Pál apostol arról is beszél, hogy az evangéliumhirdető élet olyan élet, amely során sok nehézséget kell elviselnünk, de a cél mindent megér, mindennél drágább. „Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy tényleg lehetséges-e és szükséges-e ez. A lelkipásztori élet és az evangélium hirdetése csak szenvedés? Nem csak szenvedés, de az is. Jeremiás próféta példáján láthatjuk, hogy nemcsak örömet okoz az Úr Igéje, de fájdalmat, gyalázatot és gúnyt is. Ezek mind együtt járnak a mi szolgálatunkban. Ezt kell elviselnünk.” A szeretet himnuszában az a rész, hogy a szeretet mindent elfedez, azt is jelentheti, hogy a szeretet segít mindent elviselni: nem láttatja a fájdalmat, hanem elhordozza.

Senki sem mentes ettől a tehertől, mindenkinek el kell viselnie az evangéliumért ezt a fajta szenvedést, de Pál apostol példája azt is megmutatja, hogy dicsőségünkre válik ennek elhordozása. „Jog helyett kötelesség, szabadság felelősségben, saját érdek helyett mások érdeke, önérdekes élet helyett mások élete. Erre tanít minket Pál a maga életével, mert ő maga is legnagyobb jutalomra tekintett, és ez nem más, mint a legnagyobb kiváltság: az evangélium hirdetése. Ennek hálája, öröme tölthet be minket is. Imádkozzunk a következő lelkipásztor-nemzedékért, hogy legyenek olyanok közöttük, akik továbbadják mindennek a példáját az utánuk jövőknek. Legyen a szolgálatukban örömük, hitük, reménységük!”



Helyzetünk az Ige fényében
Balog Zoltán dunamelléki püspök beszédében hosszasan kitért az úgynevezett kegyelmi ügy egyházunkra gyakorolt hatására. Köszönetet mondott mindenkinek, aki ennek kapcsán imádkozott érte, és azoknak is, akik leültek vele beszélgetni erről. Felidézte, hogy 2021-es püspökké szentelésekor tett esküje szavai emlékeztették őt arra, hogy mi az a felelősség, amelyet továbbra is vállalnia kell, és később az egyházkerület közgyűlése is ebben erősítette őt meg. Mint fogalmazott: most sem teljesen biztos benne, hogy a lemondás vagy a maradás érintené súlyosabban az egyházkerület közösségét, de külső nyomásnak engedve lemondani sokkal nagyobb károkat okoz, mint elviselni a maradással járó terheket.

„Aki politikába keveredik, arra bizony a politika törvényeit alkalmazzák, ennek következményeit kell elviselnünk” – vonta le a következtetést. „Meg kell találnom nekem is mindebben a személyes felelősségemet, hibámat, bűnömet. Köszönöm mindazoknak, akik ebben velem vannak!” Arra is felhívta a figyelmet, hogy a legfájdalmasabb szembenézés mindig az, amikor az Isten Igéjét olvassuk és azzal kell szembenéznünk. Ebből a szempontból is fontos együtt olvasnunk az ószövetségi napi igét, amely az elmúlt hetekben arra emlékeztetett: nem mindegy, hogy Dávidként vagy Saulként leszünk vezetőkké.



Kifejtette: szükség van olyan belső terekre, ahol szabadon lehet minderről beszélni a hatalmi viszonyok figyelmen kívül hagyásával. Ehhez meg kell változtatnunk az egyházkormányzati tisztségekről való gondolkodásunkat, megfosztva azokat a túlmisztifikáltságtól. Az egyházkormányzást pedig nem hatalmi viszonyként kell értelmezni, hanem – ahogyan az az idei Ráday-napokon is elhangzott – annak feladataként, hogy enni adjunk a ránk bízottaknak. Egyház és közélet viszonyáról kifejtette: közéleti szerepvállalásunkat sokkal inkább az evangélium fényében kell végeznünk. Nem a mi teljesítményünkön múlik az egyház jövője, hanem az Úristenen, ezért teljesen a kegyelemre kell bíznunk a jövőnket.

„Igei alapon azt a kérdést kell föltennünk magunknak, hogy mi mondanivalónk van a kívülről érkezőknek. De azt is ki kell tudnunk mondani, hogy ez a mi közösségünk és felvállaljuk minden nyomorúságával együtt” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: szigetek helyett kontinensekké kell lennünk. Ezért is kap nagy hangsúlyt a gyülekezetplántálás, a misszió és az ifjúsági szolgálat, és ennek fényében újul meg a lelkésztovábbképzés is. Balog Zoltán elmesélte, hogy az elmúlt három évben 240 gyülekezetet látogatott meg, emellett beszélt a kárpátaljai lelkészhelyettesítés fontosságáról is. A jövő év elején ő maga is Kárpátaljára megy szolgálni. „Az Úristen nem a történtekkel tanít minket, hanem azzal, ahogyan az történteket az Ige fényében látjuk” – zárta beszámolóját.



Generációk találkozása
A püspöki beszédet követően fórumbeszélgetés indult, amely során a résztvevők részben az elhangzottakra reflektáltak, részben saját felvetéseiket mondhatták el. Szó esett a kegyelmi ügyről, a protestáns gályarabok emléktúrájáról, a budapesti nyugdíjas lelkészkör találkozóiról, a kárpátaljai szolgálatra való jelentkezés módjáról és az evangélium tiszta hirdetésének fontosságáról. Emellett a hála és a köszönet szavai sem maradtak el.



A nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek közösen tekintették meg a kákicsi Ifjúsági Ház átadásáról, az ünnepi istentiszteletről és a Kiss Géza Ormánysága című kiállítás megnyitójáról készült videós összeállítást, valamint az idei Ráday gyülekezeti napról készült összefoglaló videót.

Az eseményen egy nagyrészt teológushallgatókból álló zenei formáció hat énekkel vezette végig hallgatóságát a sötétségtől a világosságig. Szolgálatuk generációkat kötött össze egymással, felmutatva, hogy az egyház nem velünk kezdődik és nem is velünk ér véget.



A találkozó közös ebéddel ért véget, ahol folytatódhattak a korábban megkezdett jóízű beszélgetések.




Barna Bálint
Képek: Vargosz