„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Bach mindenkinek
Ki gondolná, hogy éppen ott és akkor késztet önkéntelenül is megállásra valami, amikor és ahol a legjobban sietnénk, és mindez mégsem okoz bosszúságot? A továbbhaladásra ösztönző fővárosi terekből, azaz forgalmas közlekedési csomópontokból, aluljárókból, a Vásárcsarnokból, sőt, még az Állatkertből is koncerthelyszínt varázsoltak nemrégiben lelkes komolyzenészek, akik Johann Sebastian Bach barokk zeneszerző, orgonista születésnapját ünnepelték rendhagyó módon a Bach mindenkinek elnevezésű koncertsorozattal.
Meglehet, mindennap megfordulnak ugyanott, ezúttal mégis lelassították lépteiket azok a járókelők, akik a legkevésbé sem szoktak hosszabban elidőzni az aluljáróban vagy a piac lépcsőfordulójában. Mi a Kálvin téri metró lejáratához tértünk vissza, hogy belehallgassunk egy nem mindennapi orgonakoncertbe. Már a hangszer látványa is meghökkentő volt, a koncerthelyszínné avanzsált aluljáró rögtönzött széksoraival még inkább. Míg valaki a következő mű világába kalauzolta el a népes közönséget, mások a hangszereiket hangolták a következő fellépésre.
A Bach in the Subways, magyarul: Bach mindenkinek elnevezésű mozgalom az Egyesült Államokból indult világhódító útjára 2010-ben – magyarázta a közelben álló Kovács Zalán László tubaművész, a magyarországi programsorozatot szervező zeneakadémisták Doktorandusz Önkormányzatának elnöke.
„Egy New York-i csellista, Dale Henderson úgy ünnepelte meg Bach születésnapját, hogy fogta a csellóját és kiült egy vasúti peremre játszani. Annyira bevált, amit tett, hogy egyből megháromszorozódott a fellépők száma, hiszen csatlakozott hozzá két barátja is. Ezután szerveztek egy amerikai, majd egy nemzetközi kampányt, másokat is arra buzdítva, hogy tegyenek hasonlóan. Öt év elteltével hazánk is csatlakozott a mozgalomhoz. Tavaly már a világ 39 országában és 129 városában rendezték meg a Bach in the Subwayst. Mi negyven koncertet szerveztünk Budapesten, amelyeknek hatalmas sikere lett. Idén kétnapos lett a rendezvény, és csaknem hetven koncertet adtak a részt vevő zenészek: zeneiskolások, konzervatóriumok növendékei, főiskolai hallgatók, de Artisjus-, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas művészek is felléptek, ahogy nagyobb formációk, kórusok és zenekarok is."
A jelen és a jövendő művészei teljes kompozíciókat is megszólaltattak, húsvét közeledtével a Deák téri evangélikus templomban elhangzott többek között a János-passió. „A korabeli és mai hangszerekre íródott művek és átiratok között olyan érdekes hangszerpárosítások szerepeltek, mint a hárfa-tuba vagy a harmonika-tuba, de már-már avantgárd produkcióknak is tanúi lehettünk, amikor táncosok Bach-zenére néptáncoltak vagy éppen tangóztak" – magyarázta Kovács Zalán László.
Voltak, akik vidékről utaztak a fővárosba, hogy a koncerteket hallhassák. „Bizonyos fajta intelligenciával és nyitottsággal rendelkezni kell ahhoz, hogy valaki a klasszikus zenei produkciókat meghallgassa, egy koncertre elmenjen. De a zene nemcsak a koncerttermekben lelhető fel és nemcsak kulturális élmény lehet, hiszen az élet alapeleme. Már beszéd közben is dallamokat, hangokat adunk ki, és mindannyian tudjuk, hogy egy-egy filmélményhez is mennyit hozzáad a zene.
A klasszikus zenét Bachhoz viszonyítjuk, ő az origó, minden korszak és zeneszerző hozzá képest valamilyen. Bach nem a célja ennek a rendezvénynek, hanem az eszköze. A cél az, hogy a klasszikus zene és kultúra mindenkihez eljuthasson. Maga Bach is egész életében ezért fáradozott. Nem élt gazdagon, nem élt nagyvilági életet, hanem szűkösen, a maga zárt világában élve lebegett ez végig a szeme előtt. Mi az ő szellemiségét próbáljuk behozni ebbe a programba művei előadásával. Az a célunk, hogy a klasszikus zene mindenkihez eljusson" – összegezte a főszervező.
„Elsősorban Bach feltétlen tisztelete hozott ide, aki kilenckötetnyi orgonaművével megalapozta hangszerünk irodalmát" – ezt már a fellépése előtt még szórólapokat osztó Radnai Tamás orgonista, egyetemi hallgató mondta nekünk. Bár leginkább templomokban vagy koncerttermekben lép fel, a komolyzenész elárulta, könnyűzenéléssel is foglalkozott korábban, ezért nem hozza zavarba, hogy aluljáróban kell játszania. „Valóban különleges hely ez az orgona számára, de éppen azért kedves ez nekem, mert így még közelebb visszük az emberekhez ezt a kicsit távolinak tűnő, misztikus hangszert."
Való igaz, még a legjobban siető járókelők is meg-megálltak, és elmélyülten hallgatták az orgonaszót. „Lehet, hogy nagy szavaknak tűnik, de Bach zenéje isteni kinyilatkoztatás, ami mellé egy zseniális ember végtelen alázata párosul" – jegyezte meg a zenész. „Bach kottáiban gyakorta hirdette, hogy minden dicsőség Istené. Szakrális zenének tekinthetjük zeneirodalmának nagy részét, még azokat a műveket is, amelyeket nem kifejezetten templomi használatra írt. Zenéje magáért beszél, és a jó ízlés kialakulásához majdhogynem elengedhetetlen. Tanítok általános iskolás kisgyerekeket is, de még nem találkoztam olyan korosztállyal, amelyiknek valamilyen formában ne tetszett volna meg Bach zenei világa."
A Bach-kantáták és a komolyzene iránti harmincéves vonzalma csalogatta ki a szintén tanító Voreczki Gábort az aluljárói koncertekre, aki furulyáját is hozta magával. Mint mondja, számára sem ismeretlen közeg ez a helyszín a muzsikálásra.
„Tavaly még én is utcazenéltem, nem itt, de húsz évvel ezelőtt a Kálvin téren kezdtem. Sokat muzsikáltam aluljárókban, míg hagytak. De egy ideje sajnálattal vettem tudomásul, hogy nehézkes hozzájutni a különböző engedélyekhez. A járókelők részéről többnyire pozitív visszajelzéseket kaptam. Az embereket ezeken a forgalmas helyeken is megállítja a zene. Volt, aki odajött hozzám, és elkezdtünk beszélgetni. Azt hiszem, sokaknak leginkább erre van igénye. Hogy megszólítsanak valakit és beszélgessenek vele, nem feltétlen csak a zenéről."
Nagyon szeretjük a zenét – mondja egy megállóval odébb egy járókelő, aki a Fővám téri Vásárcsarnokba látogatott el a férjével.
László Juditék kifejezetten a koncertek miatt jöttek a forgalmas piactérre. „A gyerekeink mind foglalkoznak zenével, mi pedig zenehallgató emberek vagyunk. Tavaly is jártunk itt. A kultúra kiszorul ezekről a helyszínekről vagy egyszerűen csak nem mindenkihez ér el. Talán itt a forgatagban meg lehet érezni a hangulatát annak, hogy a zene felemel, örömet okoz és jó dolog. Emberközeli, hiszen nem csak a koncerttermek világában lelhető fel. És az is jó, hogy nemcsak a hasunkra gondolhatunk, hanem a szellemi és érzelmi világunkra is."
A Vásárcsarnok központjában a lépcsőre felsorakozva éppen ekkor adott koncertet a Psalterium Hungaricum református kórus.
A vegyeskar társkarnagya, Györffy Katalin elmondta: első alkalommal léptek fel ilyen rendkívüli helyszínen, és bár néha megszólalt a rádió vagy a hangosbemondó, vagy épp a galambok avatkoztak közbe, a kórustagok mindvégig lelkesek voltak. „Ritka alkalmak egyike ez azért is, mert Bachot nem éneklünk olyan gyakran, bár sokunknak ő az etalon. Tökéletesség és életöröm – ezt testesíti meg az ő művészete" – fogalmazott.
A református kórus a Baár–Madas Református Gimnázium öregdiákjaiból alakult tizenöt évvel ezelőtt, azóta sokan csatlakoztak a vegyes karhoz, ám a református szellemiség megmaradt. A kórus műsorát Arany János karnagy állította össze, figyelembe véve, hogy Bach muzsikájában a korálkompozíciók központi jelentőséggel bírnak.
„Miközben Bach egész életében majdnem minden zenei ágban otthonosan mozgott, élete legfontosabb tevékenységének azt tartotta, hogy a gyülekezet énekes imádságát zenébe foglalja. A lutheránus egyház gyülekezeti énekeinek, a koráloknak több mint 350 gyülekezeti feldolgozást szentelt, ezek mellett számos orgonaműve épült szintén korálalapokra. Kézenfekvő volt, hogy a vegyes kar műsorára olyan korálokat tűzzünk, amelyek végigkísérik az egész egyházi évet. Ez a sorozat, melyet ma itt énekeltünk, adventtel indul és a feltámadott Krisztus dicséretével tetőződik be, aki mindannyiunk bűneiért meghalt, és akit nem tudunk eléggé dicsőíteni" – magyarázta a karnagy.
Bár a kórus kis létszámú, az öröm hangjai messze elhatottak a csarnok visszhangzó tereibe. „A hangunk a templomok egészen más akusztikájú, zárt tereire van kitalálva, amelyekben sokkal világosabban, plasztikusabban megszólalnak az akkordok. Itt nagy az alapzaj, de Krisztus Urunk sem mindig a templomban hirdette igéit, hanem a hétköznapi emberek között, szabad téren. Ha róla veszünk példát, helyénvaló, hogy itt énekeljünk – márpedig a koráléneklés igehirdetés. És az a reményünk, hogy mivel nem szokványos helyen hangzik el az Ige, az újdonság és a váratlanság varázsa megállítja az embereket."
Ahogy az is, ha egy Kossuth-díjas zeneszerző a forgatag közepére kihelyezett zongorához ül. Madarász Iván Bach művészetének főbb csomópontjaiból választott néhány darabot, egyházi és világi műveket egyaránt. Kérdésünkre elárulta, legszívesebben valamennyi korált eljátszotta volna.
„Ezek a darabok nemcsak akkor szólnak az emberhez, ha az európai kultúra szülötte vagy ha vallásos, hiszen valóban egyetemesek. Az emberi létezésnek olyan dimenziói tárulnak fel ezekben a kompozíciókban, amelyek bizonyos értelemben túl is mutatnak a valláson. Az egész, a teljes, az összes, a minden szólal meg Bach műveiben" – fogalmazott.
Madarász Iván elárulta, soha nem lépett fel korábban hasonló környezetben. „A vásárcsarnok szimbolikus hely is, a lét egy bizonyos dimenziójának, a materiális dimenziónak az emblematikus helye. Fantasztikus, hogy úgy tűnik, egy magasabb értékrend a materiális értékrend világában is megállja a helyét."
Persze, nyitottság is szükséges ahhoz, hogy valaki befogadja a komolyzenét – tette hozzá. „Ezek a koncertek azokhoz szólnak, akik beengedik az életükbe a magasabb rendű értéket. Akik érzik, hogy mindaz, ami a világban van, rájuk is tartozik – legalábbis ez volna a belső igényük. Bach is mindenkire tartozik. Ha csak annyi történik, hogy művei hatására a következő sorállásnál a hallgatóságból valaki nem löki fel feltétlenül az előtte állót, akkor már itt és most megtette a hatását."
A Bach mindenkinek szabadtéri koncertsorozatot minden év márciusában rendezik meg a fővárosban a legnagyobb hatású barokk zeneszerzőre emlékezve.
Képek: Füle Tamás