A legnagyobb Facebook lelkész csoportban indult el a kezdeményezés, hogy augusztus első vasárnapján a csatlakozó lelkészek szervezésében hangsúlyosan is imádkozzunk a békéért. Kiderült a beszélgetésből, hogy a legtöbb helyen minden vasárnap imádkozunk azért, hogy véget érjen a háború. Lehet, történelmi pillanat is volt, hogy először zajlott kifejezetten a közösségi oldalon a kezdeményezés megosztása és az alkalom összehangolása is, némi szervezése is.

Augusztus első vasárnapja valamikor a rendszerváltás előtt Hirosima vasárnap néven szerepelt, az első atombomba ledobásával és pusztításával kapcsolatosan.  Az 1990. előtt kiadott rendtartásunkban még bennmaradt a régi elnevezés, de a Bibliaolvasó Kalauz már a jeles napok között tartja számon ezt a vasárnapot, Béke-vasárnapként. Ha az akkori politika üzenet idejétmúlt is (akkor a szocialista békemozgalomhoz kapcsolódott), időszerűsége annál fontosabb lett napjainkban. Akár az Ukrajnában zajló háborút, akár a Szentföldi harcokat tekintjük, bizony nagy a nyomorúság: halál, megnyomorodás, pusztulás, földönfutóvá válás és sok más csapás jár velük. Úgy láttuk, hogy személyesen keveset tehetünk a béke érdekében, de közös imádságunk bizonyosan nem lenne hiábavaló.

A kezdeményezés alapgondolata arról szólt, hogy legyen legalább egy közös ének, közös plakáton hirdessük az online felületeken és legyen egy közös, de szabadon használható példa imádság is.

A közös ének már a kezdeményezéssel előkerült, ez az új Református Énekeskönyvünk 827. dicsérete lett (Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy), amelynek dallama akkor is jól ismert, ha a szöveggel még nem találkoztunk eddig: a „Várj ember szíve” kezdetű közkedvelt adventi éneké. A visszajelzések szerint sok gyülekezetben énekeltük egyszerre ezt az éneket augusztus 4-én.

Plakátot Bella Violetta lelkésznő készített, rögtön hármat is, hogy lehessen válogatni. Hálás köszönet a munkájáért!

Kerestünk egy már meglevő béke imádságot, de olyat nem sikerült találni, amely református „szerzőtől” származik és illene az alkalomhoz is. Érdekes, hogy katolikus testvéreink sok imádságot írtak és osztottak meg a témában. Így két imádság készült, amelyet megosztottunk, mint lehetőséget.

Itt is közzétesszük, hogy aki ezt követően, otthon imádkozna a békéért, az is bekapcsolódhasson a könyörgésbe. Az elsőt Bella Violetta, a másodikat Battyányi Géza fogalmazta.

„Mennyei Atyánk!
Látjuk, hogy az emberi kicsinyesség, kizsákmányolás, érdek milyen dúlást képes végezni a Te teremtett világodban: emberéletet, állatot, szépséget sem kímélve! Szeretnénk előtted megbánni mindezeket az indulatokat, melyek bennünk is ott laknak. Talán mi csak a szomszéd elleni pletykába fordítjuk, vagy rosszindulatú megjegyzésekbe, vagy épp egy ártatlan ügyintézőre borítjuk rá a sérelmeinket és haragunkat, de látjuk magunkban is a pusztítás magvát. A Tőled elszakadt ember nem tud áldássá, csak átokká lenni. Bűnbánattal állunk meg előtted, és bocsánatodért borulunk lábadhoz! Könyörgünk azért, hogy sose tegyünk véleményt, vélt vagy valós igazságot, érdekeket az emberéletek elé! Taníts, hogy olyan drágák legyünk egymás számára, mint számodra vagyunk! Könyörgünk mindazokért a hatalmakért, vezetőkért, akik aktív befolyásokkal vannak konfliktusokra, lágyítsd meg a kemény szíveket! Add, hogy minél többen megéljék a Te kegyelmedet, mert csak akkor tudunk egymás felé könyörülettel és irgalommal fordulni, ha megértettük azt, hogy mi milyen ajándékot kaptunk Krisztus váltságán keresztül. Így lehet ideig-óráig való fegyvernyugvás helyett igazi Krisztusi békénk. Ezt kérjük el Tőled a nemzetek számára, közelebb és távolabb, minden bőrszín és zászló alatt. Könyörgünk az áldozatokért is, minden veszteségben te mutass utat, Lelked vigasztaljon és adjon reményt ott is, ahol az otthonoknak már csak romja van.

Végül add, hogyha mi valamit a magunk helyén tehetünk ezért a békéért, ne mulasszuk el azt megtenni! Hogy Jézus Krisztus áldozata ne legyen hiábavaló, és minél többen adják át a vezetést a Te Lelkednek, Atyánk, a te dicsőségedre! Ámen!”

„Mennyei Édesatyánk!
Hálás szívvel hajtunk fejet előtted, amiért békét adtál nekünk a mi eddigi életünkben! Köszönjük, hogy évtizedek telhettek el fegyverek dörgése és háborús szörnyűségek nélkül hazánkban. Úgy megszoktuk, hogy légiriadó és fegyverek hangja nélkül éljük a mindennapjainkat, hogy lassan el is felejtettünk ezért a kegyelemért hálát adni. Most, amikor a háború ilyen közel került hozzánk látjuk csak azt, hogy micsoda érték a béke, mellyel megajándékoztad nemzedékünket!

Pironkodva valljuk meg előtted, hogy sokszor milyen elégedetlenek vagyunk a helyzetünkkel, amikor látjuk a lerombolt településeket, meg a fegyverek okozta pusztítást és a tengernyi nyomorúságot az emberek között.

Atyánk, te vagy a békesség Istene, Úr Jézus te vagy a Békesség Fejedelme! Te békéltettél meg bennünket, bűnös embereket az Atyával a kereszten, Te munkálod bennünk a békességet a Szentlélek által.

Hozzád jövünk most, hogy együtt boruljunk eléd azért, hogy véget érjenek a háborúk! Megdöbbenve látjuk az elesett katonákat, az árván maradt gyermekeket és a földönfutóvá vált családokat a szomszéd országban és a Közel-Keleten. Aggódva figyeljük a híreket, együtt érzünk a Kárpátalján élő, és onnan eljönni kényszerült magyarokkal. Eléd hozzuk az ő sorsukat, bánj velük kegyelmesen!

Édes Istenünk! Se hatalmunk, se befolyásunk nincs arra, hogy ezek a szörnyűségek véget érjenek, ezért Hozzád jövünk és neked könyörgünk, hogy Te teremts békét a világban! Gyógyítsad a sebeket, vigasztald a gyászolókat és erősítsd azokat, akiknek van elkötelezettsége arra, hogy a mindenütt véget vessenek a harcoknak.

Kérünk Istenünk, hogy őrizd meg a békét országunkban és egymás között!

Az Úr Jézus Krisztus érdeméért kérünk Atyánk, hallgasd meg könyörgésünket! Ámen.”