"Amikor valaki hozzám fordul, hogy panaszt tegyen valaki másról, meghallgatom. Majd a következőt mondom: "Beszélned kell az illetővel, akiről épp most panaszkodtál. Adok hét napot. Hét nap múlva én magam is felkeresem ezzel, hogy meggyőződjek arról, hogy beszéltél vele."
Bill Johnson
Dicsérni és dicsőíteni
„Egy keresztyén legyen tetőtől talpig hallelluja” – vallja Augustinus. Évszázadokkal előtte ezt írta le Dávid király is zsoltáraiban, amikor felszólított mindenkit, hogy dicsérjék az Urat.
Dicsérjétek az Urat! – a 150. zsoltár első verse volt a novemberi Anna-kör témája a Soroksári Református Gyülekezetben.
Dicsérjétek az Urat!
Mit jelent dicsérni? Kit dicsérünk? – ezekkel a kérdésekkel indítottuk a kedd esti beszélgetést. Szülőként bizony sokszor megfeledkezünk a dicséret fontosságáról. A kelleténél ritkábban hangzik el gyermekeinknek címezve: ügyes vagy, jól csináltad. Hétköznapi dicséretek, amik szebbé teszik gyermekink, munkatársaink, a másik ember életét, napját.
Dicsérjétek az Urat!
Dicsérni, áldani, magasztalni – mindenért, vagyis néha a semmiért. Amikor semmi különös nem történik az életünkben, amikor úgy gondoljuk, az Isten hallgat – pedig éppen meghallgat.
Dicsérni az Urat – hálát adni, megköszönni.
Ezeket a gondolatokat jártuk körbe néhány napja, s közben dicsértük az Urat. Hálát adtunk, mert megőrzött betegágyon, kórházban, munkahelyen.
Imádkoztunk egymásért, magunkért, hiszen ismerjük Jézus Krisztus ígéretét: „mert aki kér, mind kap” . (Máté evangéliuma 7. rész 8. vers)
kj