„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Egy banán útja
Kevés gyümölcs jár be olyan kacskaringós utat az ültetvényektől a boltok polcáig, mint a banán. A 30-40 darabot tartalmazó csokrokat még keményen és zölden szüretelik le hatalmas késekkel – jellemzően a Karib-térség és Dél-Amerika valamelyik országában –, nagyjából kilenc hónapnyi növekedés után. Ezt viszonylag gyorsan követi a kisebb fürtökre szedés, a gondos tisztítás és a csomagolás – a szállításra nem alkalmasakat általában helyben értékesítik, bébiétel vagy más alapanyag készül belőlük –, majd a megfelelően bedobozolt finomságok kamionon indulnak útnak a kikötőbe. Onnan hajóval szállítják el a még mindig zöld banánt Európa egy-egy nagyobb dokkjába, ahonnan ismét teherautóra rakják a szállítmányt, hogy elérje a célország valamelyik érlelőüzemét.
A folyamat eddig sem volt zökkenőmentes, de ahhoz, hogy a banánt értékesíteni tudják, itt szükséges a legnagyobb figyelem: napokig megfelelő hőmérsékleten tartják, hogy az etén nevű gáz révén a gyümölcsünk olyan szép sárgává és érett húsúvá váljon, amelyet örömmel vásárolunk meg napi müzlinkbe, süteménybe vagy nassolnivalóként. Az érlelés nagyjából hat napot vesz igénybe, ezt követően három-négy napig lehet a banánt első osztályú áruként eladni. Ha kisebb karcolások, foltok észlelhetők rajta, indulhat az akciózás, de egy közepesen megbarnult banánt talán már csak az vesz, aki tudja, hogy aznap banánkenyeret fog készíteni, melyhez a már túlérett gyümölcs a legideálisabb választás. Kevesen tudják azonban, hogy a banán életciklusa minden szakaszában hasznosítható. Az éretlen vagy alig érett gyümölcs természetes prebiotikumforrás. Az érett banán édesebb és több benne az antioxidáns – a túlérettben a legtöbb.
Mi is nagy utat tettünk meg jelenlegi önmagunkig. Megformálásunk nagy gonddal történt, s bár életszakaszainkban nem mentesültünk a kihívások alól, a folyamat minden egyes elemére szükségünk volt ahhoz, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Éretlenként és érettként egyaránt hordozunk értékeket. Lehet, hogy az emberek nem a legszebb arcunkat látják, hanem a sérüléseinket vagy azok következményeit, de így is hasznosak lehetünk. Adjunk időt annak, hogy megtaláljuk, mi a rendeltetésünk, hol és hogyan válhatunk áldássá ebben a világban! Minden más azon múlik, Aki az érlelést végzi.