„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Együtt felelni a hívásra
A Ráday családi napon fiatalok és idősek, kicsik és nagyok együtt élték át, mit jelent meghallani az elhívást és kapcsolódni közös történetünkhöz.
„Legyen világosság!” – a Dunamelléki Református Egyházkerület igei jelmondatával nyílt meg a Ráday családi nap 2023. szeptember 30-án, szombaton. A Szentendrei Skanzenbe ellátogató reformátusokat nemcsak sokszínű programok várták, hanem asztalközösség is, amelynél megélhették az összetartozás örömét.
Hagyjuk nyitva a történetet!
Az Uriel zenekar dicsőítő szolgálatát követően Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök hirdetett igét Mózes negyedik könyve 10. fejezete alapján. Az igeszakaszban Mózes arra hívja sógorát, hogy tartson vele az ígéret földjére. „Különleges helyzet volt a pusztai vándorlás, amelyben benne van minden vándorlásunk. Vándorló nép vagyunk, hiába gondoltuk, hogy megtelepedtünk, nincs e földön maradandó városunk, hanem az eljövendő felé tartunk” – fogalmazott a püspök, kiemelve: nekünk is együtt kell mennünk oda, ahol az Úr jóban fog részesíteni minket. Oda akar vinni bennünket, ahol a beteljesedés vár ránk.
A Bibliában máshol is találkozhatunk nyitott végű történetekkel. A tékozló fiú története például úgy végződik, hogy az apa meghívja az idősebb fiút, de hogy az elmegy-e vagy sem, nem tudjuk. Az utolsó ítélet vége is nyitott, Jézus ezért ebben a formában mondja el nekünk, hogy ne legyenek, akik balfelé állnak majd tőle. „Amikor mi Isten megígért jóságához hívunk másokat, akkor hagyjuk nyitva a történetet! Hagyjunk Istennek időt arra, hogy cselekedjen!”
Az együttlét öröme erőforrás, mert az Úr jót ígér – tette hozzá.
„A legfőbb jó Jézus Krisztus szeretete, ez hozott össze bennünket.”
A püspök kérdésekkel fordult a gyülekezethez: „Benne vagy Isten történetében? Láttad már bűnödet, szenvedésedet úgy, hogy az ott volt a Golgotán? Ha igen, akkor abból minden nehézség ellenére jó fakadhat! Isten minden rosszat jóra fordít, ha nyitva hagyjuk felé életünk történetét. A választott néphez mindenki tartozhat, aki Krisztus tanítványa, aki ott van Isten történetében.”
Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajz Múzeum főigazgatója köszöntőjében arról beszélt, hogy reformátusként nagy öröm számára, hogy befogadhatták a rendezvényt. „A Skanzen mindenkié” – hangsúlyozta.
A találkozások helye
Nyilas Zoltán északpesti esperes a szervező északpesti és vértesaljai egyházmegyék nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és személyesen is köszönetet mondott mindazoknak, akik ezt a napot lehetővé tették.
Az elöljáró kérdésünkre elmondta: Dunamelléken jelentős népmozgás tapasztalható, a reformátusok így életük során több gyülekezethez is kötődhetnek. Ezért is van jelentősége a családi naphoz hasonló összejöveteleknek, ahol a régi barátságok és testvéri kapcsolatok is feleleveníthetők.
A családi napon Dunamellék minden egyházmegyéje lehetőséget kapott a bemutatkozásra. Saját sátraiknál jó szóval és maguk készítette sós és édes süteményekkel fogadták a más-más tájegységekről érkezett testvéreiket. A szeretetvendégség jó alkalmat teremtett az ismerkedésre és a viszontlátásra is.
A szentendrei gyülekezet bibliai ételkóstolóval készült: az érdeklődők fügét, olívaolajat, lencsét kóstolhattak pászkával és lepénykenyérrel, hozzá frissen préselt szőlőlevet kortyolva. Jézus maga is ilyen ételeket fogyaszthatott, amikor asztalközösséget vállalt a bűnösökkel – tudtuk meg.
Testvéreivel és szüleivel megkóstolta a finom falatokat, és a Skanzen új, erdélyi tájegységét is – újságolta Lakatos Bence Adrián is.
A kilencéves kisfiú megosztotta velünk azt is, mit tanult legutóbb hittanórán, a kosárban elrejtett kis Mózes története után pedig saját jövőképét is felvázolta: édesapja nyomdokaiba lépve mérnökinformatikus szeretne lenni.
A gyerekek másik részét a Skanzen állatai kötötték le: cicát és kecskét simogattak testvéreivel – árulta el Nagy Márk. A Péteriből érkezett Nagy családban kicsiknek és nagyoknak a délelőtti koncert nyerte el legjobban a tetszését, a szülők igyekeztek a gyerekek kedvében járni, így számukra a családi nap élménydúsan telt.
Az isaszegi gyülekezetből hatan érkeztek aznap, köztük Csekő Ervin. „Szenzációs ez a nap, mind tartalmában, mind kivitelezésében. Boldog vagyok azért is, hogy a Jóisten ilyen gyönyörű időt adott nekünk. Feltöltődve megyünk majd haza, sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt az élményt.”
A 78 éves mérnök elárulta: apai ági felmenői emberemlékezet óta reformátusok. „Egész életemre meghatározó volt, hogy Joó Sándorhoz jártam gyülekezetbe a Torockó téren. Igyekeztem átadni a gyermekeimnek is a hitet, azt hiszem, ez sikerült is.”
Megszólít engem
Az emberi hivatás három színtere a család, a társadalom és a hitélet – vezette fel az asztalközösséget követő pódiumbeszélgetést Volf-Nagy Tünde televíziós műsorvezető. Beszélgetőtársai éppen ezért erről a három színtérről érkeztek: Fodorné dr. Ablonczy Margit református lelkész, pedagógus, lelkigondozó, családterapeuta a családi szempontokat, Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár a társadalmi szempontokat, Harmathy András szentendrei református lelkipásztor pedig a hitéleti szempontokat képviselte.
Harmathy András elmondta: az elhívás sokkal tágabb fogalom, mint a szent szolgálatra vonatkozó elhívás. „A lelkészi hivatás félretétel az Isten dolgaira, de ez nem jelenti azt, hogy ne keressem az elhívást a hétköznapi munkákban is” – fogalmazott. „Az elhívás elnevezés, megszólítás. Amikor Isten megszólít engem, ott valami létrejön, megszületik bennem.”
Isten nem véletlenül helyezett oda, ahová: terv van az életünk mögött – hívta fel a hallgatóság figyelmét Fodorné dr. Ablonczy Margit. A szakember kifejtette: ha megértjük azt, hogy Isten akaratából születtünk pont abba a családba, környezetbe, társadalomba, ahová helyezett bennünket, az segít a nehézségek idején.
Az elhívás elküldöttség is, tanítványokká kell tennünk minden népet – emlékeztetett társadalmi felelősségünkre Fürjes Zoltán. „Nem jutottunk még az elküldöttség végére, feladat van bőven, és ezt a feladatot nemcsak szervezett keretek között, de példamutatással is folytatnunk kell” – hívta fel a figyelmet.
A nagy érdeklődésre számot tartó beszélgetés során szó esett még a család, a közélet, az egyházi iskolák felelősségéről, az önmegvalósítás kérdéseiről, a hivatásnál maradás kapaszkodóiról és a friss népszámlálási adatokról is. Ezekről részletesebben későbbi cikkünkben olvashatnak majd.
Mindannyiunk valósága
Nemcsak a felnőtteket, de a gyerekeket is értékes időtöltéssel várták: az istentisztelettel párhuzamosan gyermek- és ifjúsági programokat szerveztek Bereczky Judit lelkipásztor, valamint a Református Fiatalok Szövetsége szolgálatával.
A pódiumbeszélgetés ideje alatt kézműves foglalkozásokat tartottak a Kisbodajki pajtában. Népviseletbe öltözött rongybaba, bőrből kivágott kulcstartó és színes papírsárkányok is készültek a gyerekek örömére.
Az elcsendesedéshez a református templomban berendezett imaösvény biztosított teret, míg azok, akik az ének és a zene szárnyain kapcsolódtak szívesen Istenhez, az erdőkertesi gyülekezet fiataljaiból verbuválódott Uriel zenekar reggeli dicsőítését követően Tímár Sára és együttese délutáni koncertjén is részt vehettek.
A zsoltárkoncert gyönyörű példája volt annak, hogyan kapcsolódik össze a népzene és az egyházi ének. Énekeskönyvünkben is szereplő énekeinket a közönség együtt énekelte Tímár Sárával.
Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes kérdésünkre elmondta: a többi közt azért választották a Ráday-napok helyszínéül a szentendrei Skanzent, mert aki ide belép, annak szeme előtt megelevenedik nemzetünk múltja, hagyományai, az elődeink élete és azok a közös értékek, amelyek bennünket, reformátusokat megtartottak.
Az esperes záró áhítatában Az apostolok cselekedetei 12. fejezete alapján hirdette Isten Igéjét. A felolvasott szakaszban Isten angyala szabadította ki Péter apostolt börtönéből, ahová Heródes zárta. „Roppant tanulságos megnézni a két oldalt: a hatalma teljében lévő uralkodót, aki kénye kedvére rendelkezik mások sorsa felett. A másik oldalon ott van Péter, de van mögötte egy közösség, amely buzgón imádkozott érte Istenhez” – hangzott el a prédikációban. A gyülekezet nem azért imádkozott, hogy Péter megmeneküljön a kivégzéstől, hanem azért, hogy legyen emberen túli békessége és ereje, hogy akár a halált is vállalni tudja Uráért. „Miért várt Isten a szabadítással az utolsó pillanatig? Én is sokszor tettem fel ezt a kérdést nehéz helyzetekben, és mindig utólag értettem meg, hogy pont annyi ideig hagyott várni, amíg fel nem ismertem, hogy nincs más, csak Ő.”
Péter a szabadulás során azt hiszi, hogy álmodik, nincs magánál. „Ha Péter magánál van, nem biztos, hogy végig tudja csinálni. Ilyenek vagyunk mi, emberek.” Isten azonban személyre szabott szabadítást készít mindannyiunknak, hogy ne okozzon gondot a racionalitás, a szűk valóság.
„Hivatásról gondolkodtunk ma együtt, és nem lehet nem észrevenni ebben a hív szót” – hívta fel a figyelmet az esperes. „Mi, keresztyén emberek azért vagyunk képesek végigmenni az élet útján, mert tudjuk, hogy minket a Mindenség Ura hívott el, azért, hogy róla tanúskodjunk ebben a világban. Milyen jó együtt tanúskodni, együtt lenni, együtt hinni abban, hogy Istennek ma is van ereje szabadítani! Ez legyen mindannyiunk valósága!”
Képek: Füle Tamás
