Kudarc vagy győzelem?
- Aki érti, hogy mi a különbség aközött, hogy „igazam van" és aközött, aki megigazította, az érti, hogy mi a különbség aközött, hogy a világ szemében kudarcot vallottam, de Krisztus igazsága szerint győztem - fogalmazott a dunamelléki püspök a pilisi templom ünneplő gyülekezete előtt. Bogárdi Szabó István Pál apostol Timóteushoz írt második levele alapján felhívta a figyelmet arra, hogy az élete végéhez érkező, fogságban lévő apostol utolsó heteiben sem zárkózik be, hanem meg akarja osztani örömét fiatal tanítványával, amiért Isten segített neki a hitet megtartani. A buzdítás szava a ma tanítványai felé is elhangzott:
- Isten azért formál bennünket közösséget teremtő erejével, azért van gyülekezet, hogy megértsük a az üdvösség titkát, rátegyük az életünket, és ezért a nagy titokért fussunk, igyekezzünk, küzdjünk.

Hordozva lenni
Az elmúlt száz évben Isten hordozta a pilisi gyülekezetet - hangsúlyozta Morva Ákos református lelkipásztor.
- Vannak emberek, akik azt mondják, „megcsináltuk", és azt gondolják, hogy minden rajtuk múlt. Sokan vannak, akik azt gondolják, „tesszük, amit lehet, de jó lenne, ha a Jóisten még meg is segítene bennünket". Szeretném azonban a szívetekre helyezni, Testvérek, amit Mózes könyvében olvastunk: „emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened" (Mózes ötödik könyve, 8. rész, 2. vers).

Önállóak és mindenben partnerek
Az 1999 óta Pilisen szolgáló lelkipásztor kérdésünkre elmondta, korábban Nyáregyháza társegyházközsége volt a pilisi gyülekezet. A Gál Géza és Kelemen Norbert lelkipásztorok szolgálatának eredményeként felépült templom azonban új lendületet adott a kis közösségnek. 1999-ben missziói egyházközséggé nyilvánították a gyülekezetet, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a pilisi református közösség önálló lelkészévé nevezte ki Morva Ákost.
- Amikor ide érkeztem, már egy lelkes, növekedésre váró, imádkozó közösség volt itt. Emlékszem, milyen nagy szeretettel fogadtak a bemutatkozó szolgálatomon, és azóta is bármibe fogtunk - látva az őszinteséget és a jóakaratot - a gyülekezet odaállt minden jó ügy mellé - számolt be a lelkipásztor.

Lerombolták a kerítést
A belül megerősödő gyülekezet megközelíthetőbbé vált a település lakói számára is.
- Elbontottuk a templomépületet körülvevő betonkerítést, és megépítettük a hiányzó tornyot. Az elsősorban evangélikus vallású pilisiek számára zárt, ismeretlen közeg megnyílt; az itt élő reformátusok pedig megtudták, hogy van gyülekezet. Nyilvánvalóvá vált, hogy ide be lehet jönni.
A misszionáló közösség is megtett mindent azért, hogy megszólítsa a kívülállókat: előadásokat, gyermekalkalmakat, a keresztyén hit alapjaival megismertető Alpha kurzusokat szerveztek.
- Óriási élmény hetven év körüliekkel az üdvösségről mint húsbavágó kérdésről beszélni, ez engem is mindig megerősített - árulta el a lelkész.

Egy család
Tíz év elteltével, 2009 óta önálló egyházközség a pilisi. A százéves fennállását ünneplő református közösség a felújított gyülekezeti ház udvarán tartott szeretetvendégséget. Az összejövetelen ott voltak az ifjúsági csoport tagjai is, akik a hálaadó istentiszteleten százezer forintos adományt nyújtottak át a gyülekezetnek. A fiatalok szívesen vállalnak autómosást, kerti munkákat az idősebb gyülekezeti tagok megsegítésére, és az ebből kapott adományokat, saját gyűjtésüket, valamint az általuk szervezett irodalmi teaházból befolyó összeget ajánlották fel a nagyobb közösség számára.
- Lelki családként gondolok a gyülekezetre. Ahogy egy családban lehet számítani a fiatalok erejére és kreativitására, úgy itt is szívesen segítünk, amiben tudunk. Számunkra pedig példaképek az idősebbek. Látjuk, hogy valószínűleg mi is olyanok leszünk, mint ők, látjuk a hibáikat, látjuk a jó példákat is, amelyeket követhetünk, és segítséget kapunk a nálunk bölcsebbektől - mondta mikrofonunk előtt Korsós Tamás teológus, az ifjúsági csoport vezetője.

Életté váltani
- Ez a közösség nemcsak megtartó erőt, feladatot és az élet kiteljesedésének színterét jelenti, hanem annál is többet: valami nagy melegséget, az otthont - fogalmazott érdeklődésünkre Fülöpné Böszörményi Alice. A pilisi gyülekezet tagja arról mesélt, imádkozó nagyszülei álmát látja megvalósulni, hiszen az öt-hat fős gyülekezetből a gyülekezeti ház befogadóképességét csaknem meghaladó közösség lett.
- Mindannyiunk alapvető szükséglete az Abraham Maslow által megfogalmazott önmegvalósítás. Bár a mi keresztyén fülünk számára rosszul cseng ez a fogalom, mégis megsejtett ez a pszichológus valamit, amit én úgy fordítottam magamnak, hogy ez az életem kiteljesedésének, teljessé lételének szükséglete egy nagy isteni terv alapján. Hogy mi ez a terv, meg lehet tudni, csak kérdezni kell. Ha van bennünk nyitottság, engedelmesség és szabadság, akkor nem méregetjük, hogy mi lesz a következménye annak, amire Isten elhív. Akik itt, Pilisen az Istenéi, merik megélni a hovatartozásukat. Amikor csütörtökönként kimegyünk az emberektől nyüzsgő piacra, csak úgy zeng minden égtáj felől, hogy „Áldás, békesség", „Dicsértessék a Jézus Krisztus", „Békesség nektek", „Erős vár a mi Istenünk". Ott esünk egymás nyakába, nem arra figyelünk, hogy ki hogyan nézi ezt. Ezért vagyunk kicsit különlegesek Magyarországon, és a reformátusok különösen is bátrak: nem méricskélünk; ameddig eljutottunk, azt megpróbáljuk életté váltani.

Mi a jövő?
A pilisi gyülekezettel együtt ünnepeltek a délpesti egyházmegye esperese és lelkészei, a település evangélikus lelkésze és katolikus plébánosa, az ökumenikus imacsoport tagjai, valamint az erdélyi káposztásszentmiklós-csibai református testvérgyülekezet képviselete. A lelkipásztorok áldásmondását követően Bogárdi Szabó István püspök és Takaró András délpesti esperes emlékfákat ültettek a gyülekezeti ház elé. A centenáriumi ünnepségsorozat folytatásaként október 26-án, szombaton a délpesti egyházmegye lelkészeinek, presbitereinek és egyháztagjainak a református gyülekezetek jövőjéről tartanak missziói konferenciát Pilisen.

Jakus Ágnes

Képek: Jakus Ágnes, Varju Viktória